Kostunica soha nem alkudott meg<br/>

A sokszor visszafogottan nyilatkozó szerb ellenzéki politikus, Vojiszlav Kostunica életpályája során mindig is következetesen ragaszkodott elveihez. Ezek közül a két legfontosabb a nacionalizmus és az antikommunizmus. Az 56 éves konzervatív politikus nagy esélyese a szeptember 24-i elnökválasztásnak.

Vojiszlav Kostunica, a szerb ellenzéki szövetség, a Szerb Demokratikus Ellenzék (DOS) elnökjelöltje 1944-ben született Belgrádban. Apja katonatiszt volt még a II. világháború előtti időkben. A 60-as évek végén, a 70-es évek elején jogot tanult Belgrádban. Nacionalista antikommunizmusa egy 1974-es esetre vezethető vissza. Ekkor fiatal oktatóként bírálta a Tito-féle kötetlen szövetségi politikán alapuló alkotmányt. Meggyőződése volt ugyanis, hogy ez a politika károsan érinti a nem Szerbiában élő szerbek érdekeit, mind Koszovóban, mind a horvát területeken. Nézetei miatt eltávolították az egyetemről. A 80-as évek közepétől az értelmiségiek körében mindinkább divatossá váló szerb nacionalizmus támogatója lett.

A most 56 éves Vojiszlav Kostunica a fiatalok körében azért népszerű, mert soha nem volt tagja az uralkodó pártnak a kommunista időkben. A legkövetkezetesebb nacionalista a szerb politikai palettán, kivéve persze a Seselj-féle radikálisokat. Következetesen ragaszkodik az elveihez, talán ez lehet az egyik oka, hogy elnyerte számos ellenzéki párt támogatását az elnöki posztért vívott versenyben. Mindezek ellenére magányos politikusnak tartják.

A 90-es évek elején, a többpártrendszer kialakulásakor ő volt az egyik alapítója a Demokrata Pártnak, de mert azt nem találta eléggé nacionalistának, 1992-ben elhagyta a pártot. Ezután megalapította a Szerb Demokrata Pártot, és szövetségre lépett a karizmatikus Vuk Draskovics vezette konzervatív Szerb Megújhodási Mozgalommal. Egy évvel később a rivalizálás közte és Draskovics között annyira felerősödött, hogy szakított Draskoviccsal. Pártja ebben az időszakban marginalizálódott, bár ő ennek ellenére mind ismertebbé vált azzal, hogy állandóan bírálta a nemzetközi béketerveket, különösen a daytonti megállapodást. Milosevics adminisztrációja ekkor Kostunicát "háborúpártinak" minősítette Seseljjel együtt.

Amikor 1996-ban több ellenzéki párt létrehozta az Ellenzéki Szövetséget, Kostunica nem volt egyéb, mint az egyik szatellit párt politikusa. 1996-97 fordulóján távol tartotta magát azoktól a tömegtüntetésektől, amelyek arra kényszerítették Milosevicset, hogy elfogadja az ellenzék példa nélküli választási győzelmét a szerb nagyvárosokban.

A koszovói válság kapcsán ismét kezdték elismerni. Ez annak is köszönhető volt, hogy a többi ellenzéki párt vezetője veszített támogatottságából. A másik ok, amiért mindinkább elfogadták, hogy soha nem kötött alkut Miloseviccsel, és nem vállalt kormányzati szerepet, mint más ellenzéki vezetők, például Draskovics vagy Seselj.

Nős, gyermektelen, még most is egy öreg Yugóval jár, és üdülni is csak egy hegyi faluban szokott. Életének ezek a személyes részei is mind népszerűbbé teszik őt.

Közszereplésein az ellenzéki vezető egyesíti a Szerbia és Európa közötti kapcsolat fontosságának hangsúlyozását és az erőteljes NATO-ellenes retorikát. Szakértők a NATO-ellenességet csak egy olyan politikai lépésnek tudják be, amivel talán el tudja kerülni, hogy Milosevics kijátssza ellene a "nemzeti" ütőkártyát. A nyugati elemzők szerint a nacionalizmusa ellenére mégis jóval nyitottabb és demokratikusabb, mint Milosevics.

Kostunica, a sokszor kicsit szürkének tartott ellenzéki politikus a vasárnapi választások nagy győztese vagy nagy vesztese lehet.

[*****]

Ajánló:

Vojiszlav Kostunica a DSS elnöke (szerb nyelven)

Korábban:

(2000. szeptember 5.)