Blair történelmi látogatása Argentínában

Tony Blair személyében először utazott Argentínába a Falkland-szigeteki háború óta hivatalban lévő brit miniszterelnök. A BBC hírügynökség "történelmi" látogatásnak nevezte az utazást. Blair dél-amerikai útjának utolsó állomásán a mosoly volt jellemző mindkét részről. Mind Blair, mind de la Rúa argentin miniszterelnök sokat mosolygott, sok toposzt alkalmazott ("isten hozta, elnök úr", "önt is, elnök úr", "hogy szolgál a kedves egészsége?"), ami meglehetősen baráti színezetet kölcsönzött a találkozónak. A felszíni kulturált máz tartósságának igazi oka azonban az volt, hogy gondosan kerülte mindkét fél a Falkland-szigetek hovatartozásának kínos kérdését.

A latinos temperamentumú helyiek bizony nem felejtenek egykönnyen. Végül is még csak hatvannyolc éve, hogy a brit oroszlán rátette mancsát a kopár szigetcsoportra. Legyünk azonban őszinték: mi, magyarok is elfelhősödő tekintettel gondolunk vissza a Trianon-palotában történtek előtti időszakra. Valami túlbuzgó patrióta fel is írta festékszóróval a palota falára, hogy "Lesz még Párizs magyar falu!"

Mindennek azonban épp annyi esélye van, mint annak, hogy Blair hajlandó legyen a brit szuverenitás feladására a Falkland-szigetek felett. Hiszen nagyon fontos területről van szó! Évtizedek óta vár a szunnyadó fekete arany a kopár szigetek gyomrában arra, hogy felfedezzék, kiaknázzák. Erre vár, csak vár. Néhány pesszimista, rosszhiszemű tudós szerint nincs is ott semmi olaj. De ne higgyünk a rémhírterjesztőknek.

A mintegy kétezer főnyi lakosság mellé London - évi 70 millió fontért (!) - ugyanennyi katonaságot tart fenn, hogy felügyeljen csendre-rendre. Ennek oka vagy az, hogy a szigetek argentin lakosai olyan veszélyes harcosok, hogy olyanról még Münchhausen báró sem álmodhat, vagy az Egyesült Királyság még most, a háború után majdnem húsz évvel is fontosnak tartja, hogy elvegye az argentinok kedvét egy újabb támadástól. Eredménnyel, hiszen azóta sem támadnak.

Persze a diktatúrák elmúltával más színezetet kap az argentin államalakulat is. Ma már nem lehet csak úgy a közepébe vágni és lerohanni a legközelebbi szigetet. Ma azt már megelőzi egy-két szavazás, vagy ha nem, akkor is azt kockáztatja az államfő, hogy ezért simán felelősségre vonhatják. Esetleg irány Hága, kormány bukik.

Mindenesetre akkoriban, 1982 áprilisában a Galtieri-junta úgy vélte, inváziós csapataival lerohanja a szigeteket. Jócskán alábecsülte azonban az Iron Lady - Margaret Thatcher - vezette kormány elszántságát, amely a többi NATO-tag segítsége nélkül már harmadnapra kifuttatta a második világháború óta legnagyobb haditengerészeti expedíciós haderőt a Portsmouth kikötőből. A háború 75 napig tartott. Véres volt. A halottak száma ezer, a költségeké 30 milliárd dollár. Ha a fenti összeget hozzáadjuk az évi 70 millió fonthoz, feltehetik a britek maguknak a kérdést: megérte mindez egy kopár szigetért? Valamiért megéri még ma is. Talán presztízskérdés.

Az angolok mindenesetre mentek, lőttek és győztek, míg az egyszeri argentin juhpásztor sirathatta az elmúlt időket, mikor még övék volt a felvidék.

A Falkland-szigetek azonban minden kétséget kizáróan nem a legértéktelenebb darabja az egykor szebb időket is megélt brit gyarmatbirodalom maradványának. A Csendes-óceánban úszik ugyanis a London fennhatósága alá tartozó Pitcairn-sziget, ahol a legutóbbi népszámlálás 58 lelket számlált. Azok is kizárólag a híres Bounty lázadóinak leszármazottai. Régi családok, és az angolok sokat adnak a származásra.

Ma azonban Nagy-Britannia nagylelkű és mosolyog. Argentína is. De la Rúa "barátok találkozójának" nevezte a megbeszélést, Blair pedig "rendkívül értékesnek". Értékes, mint az argentin gazdaság, amit a Moody's nemzetközi hitelminősítő a múlt hónapban kétszer is visszaminősített, másodszor a spekulációs kategória minősítetten veszélyes "C" tartományába. Argentína szuverén devizaadóssága 130 milliárd dollár. A helyzet már csak akkor lehet rosszabb, ha sor kerül egy újabb háborúra Falklandon. De ha nem kerül sor, a tiszta haszon - ha még emlékszünk - 30 milliárd dollár. Tehát ha négy és egyharmad alkalommal nem támadja meg Argentína a Falkland-szigeteket, akkor megkereste az egész devizaadósságát.

[origo]