Papok, pszichiáterek álltak szolgálatba az amerikai iskolákban - az [origo] New Yorkból

Nem kell nagy képzelőerő annak elgondolására, hogy a New Yorkot és Washingtont ért terrorista-támadások megrázták Amerikát. A társadalom önvédelmi mechanizmusai azonban nyomban működésbe léptek. Egy New York-közeli magánfőiskolán ez azt jelentette, hogy a papok és a pszichiáterek huszonnégy órás szolgálatra álltak át, az órák helyett beszélgetések és misék voltak, mindenki ingyen telefonálhatott, s persze mindenki készülhetett véradásra és takarógyűjtésre a rászorulóknak. Clinton elnök egyik jelenleg tanárként működő volt külpolitikai tanácsadója pedig azt is megosztotta diákjaival, hogy szerinte az egyik lehetséges válaszlépés Afganisztán lebombázása lehet. Ezt az elképzelést nem fogadta általános támogatás a kampuszon.

"A papám a Pentagonban dolgozik, de jól van, biztosan érzem, hogy jól van" - magyarázta egy sápadt főiskolás kedden délelőtt diáktársainak egy New York állambeli iskolában. Reménykedő megérzését azonban még órákig nem tudta ellenőrizni: kedd délelőtt az államban nem lehetett telefonálni, és az internet sem működött. A főiskola egyetlen kapcsolata a külvilággal a tévé volt: ahogy terjedtek a hirek a kampuszon, úgy tapadtak egyre többen a minden nyilvános helyen - moziteremben, kávézóban, étteremben - bekapcsolt képernyőre. Az egyetlen műholdas tévénél az arab nyelvi professzor tolmácsolta szorgosan a libanoni tévé adását. Közben a legvadabb pletykák kaptak szárnyra, de ezen a napon a legvadabb pletykák is igaznak bizonyultak.

Mivel a főiskola két órára van New York várostól, számtalan diák ott lakik, s még többnek van barátja, ismerőse a támadás közelében. Dél körül már több ember mászkált kisírt szemekkel,s többen egymást támogatóan átölelve cigarettáztak a menza előtt. Az általános hangulatot azonban nem a harag, inkább az értetleneség, a hitetlenkedés jellemezte.

Délután háromkor imával kezdődött a főiskola "közösségi gyűlése" a rögbipályán. Itt tudatták a napon lesütött szemmel ülő hallgatókkal, hogy az internet, ha akadozva is, de működik, s ha bárkinek telefonálnia kell, menjen nyugodtan az irodákba, ahonnan ingyen felhívhatja rokonait, barátait. Mindenkit számtalanszor biztosÍtottak arról, hogy az iskola száz százalékig melletük áll, s felhívták a figyelmet a sokk esetleges következményeire, úgymint rémálmok és idegesség. A főiskolai kápolna vezetője bejelentette, hogy az összes pap rendelkezésre áll, a főiskolai egészségügyi központ illetékese pedig megerősítette: ha kell, egész éjjel itt maradnak, ne hezitáljon senki lelki segítséget kérni. Végül felhívták a diákok figyelmét arra, hogy a véradás milyen fontos, de az iskola mindent megtesz azért, hogy a további szükségleteket is kiderítse – és mindenkit tájékoztatni fognak arról, ha például takarókat kell adományozni a rászorulóknak.

"Ez olyan, mint Pearl Harbor, vagy Kennedy meggyilkolása, az élet már nem lesz olyan, mint azelőtt voltl" - jelentette ki az egyetem egyik professzora az esti nyilvános vitán. Itt a főiskola minden érintett kara képviseltette magát, a vallási tanulmányok muzulmán-szakértőjétől a szociológia tanszék rasszizmus-professzoráig. A tanárok mindenkit figyelmeztettek arra, hogy a média rettenetesen manipulál, s hogy bár ez lehet a benyomásunk, nem minden iszlám ember terrorista. James Chace, a főiskola professzora, korábban Clinton elnök egyik külpolitikai tanácsadója pedig kifejtette: ha kiderül, hogy Oszama bin Laden a tettes, s Afganisztán nem hajlandó kiadni őt, arra nagyon könnyen Afganisztán-ellenes légicsapás lehet a válasz. Mindazonáltal Chace nem győzte hangsúlyozni, hogy akár amerikaiak is állhatnak a terrorcselekmények mögött (lásd az Oklahoma City-beli robbantást, ahol mindenki a Közel-Keletre mutogatott, míg ki nem derült, hogy a tettes született amerikai).

"Hát ez azt hiszi, hogy a nyolcvanas években van!" - kiálltott fel egy méltatlankodó amerikai főiskolás Bush elnöke beszéde közben az iskola kávézójában elhelyezett tévé előtt. A többiek lepisszegték, de nem azért, mert nem értettek vele egyet, hanem mert hallani akarták, mit tudat George Bush amerikai elnök az emberekkel. A beszéd azonban általános elégedetlenséget váltott ki. Ez egy ponton odáig fajult, hogy egy villa röpült az elnöki arcba. Bush ettől persze nem hallgatott el, de a jelenet jól kifejezte a hangulatot: miközben a tévében egyre hangosabbak a háborúról beszélő hangok, az amerikaiak, ezen a főiskolán legalábbis, egyáltalán nem örülnének a kormány bekeményítésének.

Szakács Judit New Yorkból