Olaszország

Olaszország legnagyobb problémája gazdasági megosztottsága. A fejlett nehéziparral rendelkező északi területek tartják el a jórészt mezőgazdaságból élő, elmaradott déli részeket. Az EU-val is gazdasági kérdésekben volt a legtöbb vitája, ugyanis az olasz államháztartási hiány a legmagasabb az EU-ban. Olaszország a kezdetektől részt vett az egységes Európa megteremtésében, a tagfelvételt azonban az olasz kormány csak visszafogottan támogatta, a közvélemény pedig kifejezetten bizalmatlan volt a bővítéssel szemben.

Róma

Az EU több alakalommal bírálta az olasz kormányt, mert gazdaságpolitikája rendszeresen veszélybe sodorja az euróövezet stabilitását. Komoly problémát jelent, hogy az olasz államadósság - amely jelentősen maghaladja az ország éves GDP-jét - a legmagasabb az EU-ban. Az Unió ezért már többször felszólította az olasz vezetést, hogy tegyen lépéseket az államadósság leszorításáért. Az államháztartási hiány mértéke miatt is több uniós kritika érte a kormányt. Az olasz Pénzügyminisztréium számításai szerint az ország csak 2006-ra lesz képes megfelelni az euróövezet szilárdságát biztosító stabilitási paktumnak.

Az egy főre jutó GDP 24 300 euró, ami az uniós átlag 105 százaléka. Az infláció 2,7, a munkanélküliség pedig 10 százalék. Nagy különbségek vannak az ország északi és déli területeinek gazdasága között. A fejlett nagyiparral és erős gazdasággal rendelkező észak tartja el ugyanis a mezőgazdaságból élő, 20 százalékos munkanélküliséggel küzdő elmaradott déli vidékeket.

Az ország gazdasági megosztottsága miatt nagy uniós támogatásokban részesül. A strukturális és regionális támogatások 14,1, az agrártámogatások 11,8 százalékát Olaszország kapja. Bár 10,8 milliárd euróval járul hozzá évente az uniós költségvetéshez, az olasz kormány a nagy összegű támogatásoknak köszönhetően csak 1,8 milliárd euróval nettó befizetője az EU-nak.

Északon gyakoriak az elszakadási törekvések, melyek vezetője az Északi Liga. A Liga Olaszország föderalizációjáért küzd: a párt elnöke, Umberto Bossi először "gazdasági szeparatizmussal" hódította meg a választókat. Érvelése szerint a római kormány felelőtlenül, hatékonyság nélkül és feleslegesen költi el a déli országrészek megsegítésére a gazdag észak pénzét. Bossi még "Padania Köztársaság" létrehozását is tervbe vette, jelenlegi elsősorban éles bevándorlóellenességével tűnik ki az olasz politikai közéletből, mely hatással van az olasz kormány politikájára is. Róma ugyanis az utóbbi években az uniós bevándorlási szabályok szigorításának egyik legnagyobb sürgetőjévé vált.

A hivatalos fizetőeszköz 2002. január 1. óta a líra helyett az euró. Olaszországban gyakori viták folynak arról, hogy milyen mértékű áremelkedést eredményezett a közös európai valuta bevezetése. Egy független olasz kutatóintézet 2002 végén készült tanulmánya szerint például egyes termékek esetében a 29 százalékot is meghaladta az áremelkedés. Az olaszok eleinte több árucikket is bojkottáltak, mára az olaszok többsége, a pénzérmék súlyától eltekintve, elégedett az euróval.

Az olasz kormány nem kérdőjelezte meg a bővítést, bár a lakosság körében - főként az elmaradott délen - nem volt osztatlan a lelkesedés. Az olasz gazdák elsősorban a szubvencióikat féltették az újonnan csatlakozó országoktól. Egy 2002 tavaszán készült felmérés során mindössze a megkérdezettek 29 százaléka mondta azt, hogy az Unió legfontosabb feladata a bővítés.

Olaszország az EU-intézmények átalakításának egyik legfőbb támogatója. A nagy tagállamok által felvetett javaslat lényege, hogy az EU élére közös elnök kerülne, a tagországokban pedig közös uniós alkotmányt vezetnének be. Az egységes EU-alkotmány bevezetésének legnagyobb támogatója éppen Olaszország, ahol a lakosság 80 százaléka támogatná az egységes uniós alaptörvényt. Az intézményi átalakítás következtében a nagy tagállamoknak az eddigieknél is nagyobb hatalom jutna. A kis EU-tagok ezért az új rendszer bevezetését nem támogatják.

Területe 301 000 négyzetkilométer. Ez magában foglalja két legnagyobb szigetének, Szicíliának (25 ezer négyzetkilométer) és Szardíniának (24 ezer négyzetkilométer) a területét. Olaszország területén fekszik két európai miniállam: Vatikán (a világ legkisebb országa) és San Marino. Dél-Olaszországban állandó problémákat okoz a gyakori vízhiány.

Lakossága 57 716 000 fő. A népességnövekedés aránya (0,05 százalék) itt a legalacsonyabb egész Európában. Elemzők szerint az ország lakossága a következő ötven évben olyan mértékben öregszik majd el, hogy az olasz társadalombiztosítás nem tudja majd az aktív népesség nyugdíjjárulékából fenntartani a nyugdíjrendszert. Az ország etnikailag nagyrészt homogén, bár az északi területeken nagyobb számú szlovén, osztrák, francia és svájci, délen pedig albán és görög közösségek élnek. A lakosság nagy része római katolikus, amely 1982-ig Olaszország államvallása volt.

Olaszország köztársaság, parlamentje kétkamarás. A szenátusnak 315 tagja van, akik közül 83-at az egyes régiók adnak. A szenátus mandátuma ötéves. A képviselőház mandátuma szintén ötéves. A 630 képviselő közül 155-öt a régiók delegálnak.

Az 1990-es évek elejére az egész politikai életet behálózta a szervezett bűnözés. Az agresszív és eredményes maffia túlnőtt a védelmi pénzt szedő, kábítószer-terjesztő bűnözők szerepkörén: állami beruházási rendeléseket (pl. útépítéseket) szerzett meg és kapcsolatokat épített ki a politikai elittel is. A maffia felszámolására indított akciók sokáig nem jártak sikerrel: a szervezet a vezető bűnüldözők ellen is elkövetett merényleteket. A kilencvenes évek elején az olasz politikai rendszer összeomlott, a hagyományos pártok felbomlottak: a "tiszta kezek" mozgalom vizsgálata kimutatta, hogy a korrupció megfertőzte a politikai és a gazdasági vezetés csúcsait is. A volt miniszterelnökök és üzletemberek ellen indított eljárások egy része ma is tart, mások már börtönbüntetésüket töltik.

A miniszterelnök 2001 óta Silvio Berlusconi - Olaszország leggazdagabb embere először 1994-ben nyert a választásokon a szurkolói klubok mintájára szervezett Forza Italia! élén. Kormánya hét hónap múlva összeomlott: a sorozatos korrupciós vádak és az utcai tiltakozások mellett szövetségesei is elhagyták. A korrupciós vádakat azóta sem tisztázták - állítása szerint ezt összeesküvők fabrikálták ellene -, Berlusconi azonban 2001-ben is nyerni tudott. A külügyminiszteri posztot is betöltő miniszterelnök azóta a Nemzeti Szövetséggel és az Északi Ligával koalícióban kormányoz.

A stabilitás fontos tényezőjének tekintett köztársasági elnököt a törvényhozás és az egyes régiók küldöttei választják meg hét évre. Jelenleg Carlo Azeglio Ciampi Olaszország elnöke 1999 óta.

Olaszország területét az ősidők óta indoeurópai törzsek lakták. Rómából indult meg a félsziget egyesítése a Kr. e. V. században, ötszáz év alatt pedig létrejött az egész Dél-Európát és Észak-Afrikát magába foglaló Római Birodalom. Felbomlása után a félsziget kis államokra esett szét, melyek a XII-XV. században élték virágkorukat.

Az Olasz Királyság 1861-ben jött létre. Az első világháborúban az ország a németek ellen harcolt, azonban a háborút lezáró békék során szinte teljesen megfeledkeztek róla szövetségesei. A csalódott olasz politika a Benito Mussolini uralma alá került, aki a két világháború között kiépítette a korporatív fasiszta államot.

Az ország 1946-ban köztársaság lett. A második világháború után az olasz politikában két nagy tömb alakult ki. 1992-ig, az első köztársaság végéig "tökéletlen kétpártrendszer" működött: a kommunisták kormányra kerülését megelőzendő a kereszténydemokraták kisebb pártokkal koalíciót alkotva kormányoztak. A pártokon belüli frakciók, platformok rivalizálásának eredménye volt a gyakori kormányválság és -buktatás. Az új, többségi-arányos rendszer következtében a parlamentbe több párt került, és új politikai erők is megjelentek. Az újkori olasz politikai viszonyokat leginkább Silvio Berlusconi felbukkanása és sikere jellemzi.

Olaszország egyike volt az 1951-es Európai Szén- és Acélegyezményt aláíró hat államnak. 1955-ben felvették az ENSZ-be, két évvel később pedig részt vett az Európai Gazdasági Közösség megalapításában.

Vissza a tagok és jelöltek oldalra