4. fejezet: A tőke szabad áramlása

A tőke szabad áramlása kiemelt jelentőségű kérdés, mert a Gazdasági és Monetáris Unióhoz - az euró-övezethez - való majdani csatlakozás első előfeltétele a teljesen szabad tőkeáramlás feltételeinek megteremtése. A globalizálódó világgazdaságban a tőkeáramlás mértéke óriásira nőtt, manapság a világon évente több mint 1 200 milliárd dollár összegű működő tőkét fektetnek be. Ráadásul a működő tőkebefektetések csupán egy részét képezik a tőkemozgásoknak.

Közösségi politika

A tőkemozgások szabadsága az Európai Unió négy alapszabadságának egyike, így e téren a korlátozások feloldása alapvető fontosságú a belső piacba való bekapcsolódás szempontjából. A tőkemozgások szabadsága olyan általános érvényű alapelv, hogy azt nem csak az EU-n belül, de az EU-n kívüli országok irányába is érvényesíteniük kell a tagállamoknak.

A tőkemozgások teljes mértékű szabadságának megteremtése széles körű pénzügyi műveletek külön engedély nélküli végzésére jogosítja fel a tagországok állampolgárait és gazdálkodó szervezeteit. Gyakran nehéz eldönteni, hogy egy adott ügylet beletartozik-e ebbe a kategóriába. Általános érvénnyel mindent tőkemozgásnak tekinthetünk, ahol pénz vagy anyagi javak az egyik országból a másikba áramlanak. Így az EU-ban szabadon végezhető mindenfajta deviza- és valutaügylet, bárki korlátozás nélkül vásárolhat bármilyen valutát. Emellett korlátozásmentesen lehet bármely más országban befektetni, akár fel lehet vásárolni egy már meglévő céget, de újat is lehet alapítani. Ezt a hatóságok nem akadályozhatják meg gazdasági érdekekre hivatkozva.

Teljesen szabad az Európai Unión belül az ingatlanszerzés is, erre vonatkozóan nem maradhatnak érvényben állampolgárságon alapuló, megszorító szabályok. Szabadon végezhetők az EU-ban tőkepiaci és pénzpiaci értékpapír-műveletek - tehát például egy EU-állampolgár bármilyen részvényt vagy kötvényt vehet, és ugyanez igaz a befektetési alapok tevékenységére. Nem lehet korlátozni a hitelintézetekkel, bankokkal kapcsolatos tranzakciókat sem (betét, hitel, számlavezetés, átutalás), minden magyar állampolgár nyithat a világ bármely országában bankszámlát. Szabadon végezhetők a biztosításokkal kapcsolatos ügyletek is. Korlátozás nélkül végezhető minden olyan ügylet, amely bármilyen pénzmozgással jár: például kölcsön, letét, kezesség, zálog, garancia, öröklés, ajándékozás.

A fejezet tartalama

A tőkemozgások témakörét a közösségi jog igen széleskörűen értelmezi, így a csatlakozó országoknak tüzetesen át kellett vizsgálniuk jogszabályaikat, hogy ne maradjon bennük olyan korlátozás, amely sérti a tőke szabad áramlására vonatkozó EU-alapelvet. Magyarország a csatlakozási tárgyalásokon megerősítette, hogy - néhány kivétellel - a csatlakozás napjától kész elfogadni és alkalmazni a fejezetre vonatkozó közösségi előírásokat, azaz nem tart fenn korlátozásokat e téren.

Ennek érdekében meg kellett valósítani a teljes körű devizaliberalizációt, azaz a devizatörvényben felsorolt korlátozásokat maradéktalanul fel kellett számolni. Ez olyan hosszú, több lépcsős folyamat eredményeként valósult meg 2001-ben, amely még a rendszerváltozáskor kezdődött (akkor Magyarországon még kötött devizagazdálkodás volt érvényben). A teljes devizaliberalizáció azt is eredményezte, hogy megvalósult a forint konvertibilitása.

A csatlakozásig hátra van még az intézményi befektetők (nyugdíjpénztárak, biztosítók) tőkekiviteli korlátainak megszüntetése. Egy nyugdíjpénztárnak például jelenleg a tőkéje bizonyos részét magyar állampapírban kell tartania. Ez az EU-ban nemzeti alapon történő diszkriminációnak minősülne. Lehetővé kell tehát tenni, hogy más EU-tagállamok államkötvényei felválthassák a magyar állampapírokat, ha a pénztár úgy ítéli meg, hogy azokkal kedvezőbb hozamot tud elérni. Ez persze előnyös a nyugdíjpénztár ügyfeleinek, hiszen a pénztár az ő megtakarításaikat tudja növelni, kiválasztva a legjobb befektetési stratégiát.

Az Európai Unió alapszerződése szűk körben lehetőséget ad arra, hogy a tagállamok unión kívüli országokkal szemben bizonyos korlátozásokat tartsanak fenn a tőkemozgások terén, ha ezek a korlátozások már 1993. december 31-én hatályban voltak. Az unió elismerte, hogy az adott időpont Magyarországra nem alkalmazható, miután a tőkemozgásokról rendelkező jogszabályok jelentős része ezután keletkezett. Magyarország esetében ezért a viszonyítási időpont 1999. december 31.

Magyarország vállalta azt is, hogy átvizsgál minden olyan vállalatot, ahol az állam a privatizáció után szavazatelsőbbségi részvényt (aranyrészvényt) tart fenn, megőrizve ezzel befolyását a stratégiai kérdésekben. Biztosítani kell, hogy ilyen részvények a csatlakozástól fogva kizárólag az EU-jogszabályokban foglalt feltételek mellett maradjanak fenn. Az aranyrészvény intézményét csak nagyon szűk keretek között, a közérdekre, a közbiztonságra, a közegészségügyre és a honvédelemre való hivatkozással lehet alkalmazni.

Átmeneti mentesség

A tárgyalások eredményeként a magyarországi ingatlanszerzésnél - a csatlakozás után bizonyos ideig - el lehet térni a tőke szabad áramlását biztosító uniós szabályoktól. Magyarország öt éves átmeneti mentességet kapott a közösségi jog alkalmazása alól a másodlagos lakóhely tekintetében. (Másodlagos lakóhelynek minősül minden olyan ingatlan, ahol valaki nem állandó jelleggel, nem életvitelszerűen tartózkodik.) Az átmeneti időszakban a jelenleg hatályos magyar jogszabályoknak megfelelően az EU-tagországok állampolgárai és jogi személyiségű vállalkozásai csak előzetes engedéllyel vásárolhatnak ingatlant másodlagos lakóhely, illetve telephely céljaira. Kivételt képeznek azok, akik már legalább négy éve jogszerűen Magyarországon tartózkodnak. Az átmeneti időszak alatt alkalmazott engedélyezési rendszert kiszámíthatóvá, átláthatóvá és nyilvánossá kell tenni, és biztosítani kell, hogy az nem tesz különbséget az egyes EU-tagállamok polgárai között.

Az Európai Unió beleegyezett abba, hogy Magyarország a csatlakozás után hét évig fenntarthassa a külföldi állampolgárok (valamint belföldi és külföldi jogi személyiségű vállalkozások) termőföld tulajdonszerzésére vonatkozó törvényi tilalmakat. Kivételt képeznek ez alól azok a hazánkban jogszerűen letelepedett EU-állampolgárok, akik egyéni vállalkozóként legalább három éve mezőgazdasági tevékenységet végeznek. Ők a magyar állampolgárokkal egyenlő elbánásban részesülnek.

A hétéves átmeneti időszak harmadik évében általános felülvizsgálatot kell tartani, amelynek alapján lerövidülhet az átmeneti időszak hossza, ha az nem jár a magyar földpiac veszélyeztetésével. Ehhez azonban Magyarország egyetértése szükséges. Ugyanakkor, ha a hétéves időszak végén a hazai földárak továbbra sem érnének el olyan szintet, hogy a földpiac belül zavarok nélkül megnyitható legyen, az átmeneti időszak újabb három évvel meghosszabbítható.

Az átmeneti védelem időt biztosít arra, hogy a magyar mezőgazdasági termelők megerősödjenek, és olyan földpiac alakuljon ki, ahol a föld ára fokozatosan megközelíti az EU-szintet, ne következzenek be hirtelen változások, és külföldiek spekulatív céllal ne tudják felvásárolni a ma még olcsó hazai termőföldet.

Vissza a tartalomjegyzékhez