Az USA fejére nőtt a hatalmas panda

Nem tud mit kezdeni az Egyesült Államok Kína növekvő erejével - állítják amerikai elemzők George W. Bush amerikai elnök kétnapos kínai látogatása előtt. Az amerikai külpolitika elbizonytalanodott, míg néhány hangadó az egyre növekvő veszélyt (az amerikai sajtó szerint a sárkányt) látja Kínában, addig mások a kereskedelmi kapcsolatokban és a kínai piacban rejlő lehetőségek kiaknázását követelik, azaz partnernek (pandának) tekintik Kínát. Csaba László egyetemi tanár szerint Kína egyelőre nem vágyik a jelenleginél nagyobb hatalomra, a gyors növekedéséből fakadó problémák megoldásán dolgozik. Egyszerűen csak annyi történt tehát, hogy Washington fejére nőtt a hatalmas panda.

George W. Bush amerikai elnök állítólag szívesen emlékszik azokra az időkre, amikor az 1970-es években apja pekingi nagykövetként dolgozott. Mikor meglátogatta, rendszeresen járta a kínai fővárost biciklivel. Mára változott a helyzet, úgy tűnik, lassan már nem nagyon tudja, mit is gondoljon a világ legnépesebb országáról.

"Az amerikai-kínai viszony olyan, mint amikor egyszerre kell előre menned és rágóznod" - így jellemezte az Egyesült Államok és a világ legnépesebb országának kapcsolatát Michael J. Green, George W. Bush ázsiai főtanácsadója kongresszusi meghallgatásán. Bush szerdán kezdődött ázsiai útján két napot tölt majd Kínában, ahol tárgyal Hu Csin-tao kínai elnökkel. A megbeszélést várhatóan a Green által lefestett hangulat jellemzi majd: gazdasági kérdésekben történhet megegyezés, a többi lehetséges téma - Tajvan ügye, a politikai és szabadságjogok kérdése - azonban nagyrészt szócséplés.

Ezt vetítik előre Bush ázsiai látogatásának előzményei és Kiotóban elmondott nyitóbeszéde. Már azzal is Kínának üzent, hogy közvetlenül ázsiai útja előtt találkozott a dalai lámával, a kínai megszállás alatt álló Tibet szellemi vezetőjével. Kiotóban azonban a kritikus megjegyzéseket szóvirágok és diplomatikus udvariasság tompították. Az amerikai elnök egyrészt arról beszélt, hogy Kína tanulhatna Tajvantól. Másrészt pedig megerősítette, hogy az Egyesült Államok egyetért a hivatalos kínai külpolitikai irányvonallal, az "egy Kína-elvvel", amely kimondja, hogy az ország területe egységes és oszthatatlan, és ebbe bele számítja a szakadár tartománynak tekintett Tajvant is.

Bush beszédének kettőssége jellemzi az amerikai külügy megosztottságát Kína ügyében. Az amerikai lapok ezt előszeretettel írják le a sárkány és a panda harcaként. Azaz míg egyes amerikai kormányzati politikusok nagyobb gazdasági együttműködést és diplomáciai távolságtartást tartanak szükségesnek (ők a pandabarátok), addig a konzervatív csoportok a kínai térhódítás aggasztó jelenségére helyezik a hangsúlyt, és keményebb politikát javasolnak (ők a sárkánygyilkosok).