A Kaukázus északi részén elterülő Csecsenföld keleten Dagesztánnal, északnyugaton a Sztavropoli körzettel, nyugaton Ingusfölddel és Észak-Oszétiával, délnyugaton a Grúziához tartozó Dél-Oszétiával határos. Területe 15 700 négyzetkilométer, lakóinak száma 1 millió 100 ezer fő, túlnyomó részük szunnita muzulmán. A szovjet korszak végén az őslakos csecsenek mellett a lakosság 23 százalékát tették ki az orosz nemzetiségűek, számuk napjainkra pár ezerre csökkent. Fővárosa az 1818-ban alapított, 80 ezer fős Groznij, hivatalos nyelve az orosz és a csecsen.

Csecsenföld gazdaságát a háborúk porig rombolták, a lakosság túlnyomó része (60-70 százaléka) munkanélkülivé vált, burjánzik a szervezett bűnözés uralta feketézés, a csempészet és a korrupció. Moszkva 1996 óta több mint egymilliárd dollárnyi támogatást nyújtott a területnek, ennek azonban vajmi kevés a látszata. 2004. májusban Vlagyimir Putyin orosz elnök elrendelte a Csecsenföld helyreállításáért felelős igazgatóság Groznijba való áthelyezését, törekvésként arra, hogy a központi gyámkodás mellett a helyi erőket aktivizálva újítsák meg a gazdaságot.

Csecsenföld a 19. században véglegesen orosz uralom alá került. 1922-től autonóm területként az Oroszországi Föderáció, majd a Szovjetunió része lett. 1934-ben a sztálini centralizáció közös autonóm területbe, 1936 decemberében pedig közös autonóm köztársaságba tömörítette a csecseneket és az ingusokat, akiket 1944 februárjában Szibériába és Közép-Ázsiába deportáltak. A kitelepített kaukázusiakat 1957-ben rehabilitálták, s újból felállították a Csecsen-Ingus Autonóm Köztársaságot.

1991 októberében parlamenti- és elnökválasztást tartottak, az államfővé megválasztott Dzsohar Dudajev tábornok 1991. november 2-án kinyilvánította Csecsenföld függetlenségét. Dudajev 1993. április 17-én feloszlatta a parlamentet és a kormányt, elnöki rendszert vezetett be. A függetlenségpártiak és a Moszkvával való szövetséget szorgalmazók polgárháborúvá terebélyesedő konfliktusát az orosz hadsereg 1994. december 11-i bevonulása döntötte el. Az első csecsen háború nyomán Moszkva felállította bábintézményeit, majd Dudajev 1996 áprilisi likvidálása után megállapodást írt alá a békés rendezésről.

Az új, Aszlan Maszhadov-féle államvezetés - főként a Samil Baszajev által irányított szélsőségesek terrorakciói nyomán - hamarosan szembekerült Moszkvával, kiváltva 1999. szeptember 30-án az újabb katonai beavatkozást, a második csecsen háborút, s állandósítva a napjainkig tartó háborús-terrorisztikus állapotokat. A harcok több tízezer halottat, többszázezres menekültáradatot követeltek, az országban ma is mintegy 60 ezres orosz fegyveres tartózkodik.

Az új, 2003. március 23-án népszavazáson elfogadott alkotmány szerint Csecsenföld az Oroszországi Föderáció tagköztársasága, élén az államfővel, akit Vlagyimir Putyin orosz elnök dél-oroszországi különmegbízottja (jelenleg Dmitrij Kozak) segít munkájában. Az alaptörvény értelmében a fegyveres szakadár mozgalom tagjai nem indulhatnak a választásokon. Legutóbb 2004. augusztus 29-én tartottak elnökválasztást, amelyet Moszkva jelöltje, Alu Alhanov addigi belügyminiszter nyert meg. Parlamenti választásokra legutóbb 1997 január-februárban került sor.