Évtizedekre lenyúlják az iraki olajat

Bush nem akarja kardigánban égetni magát - egy brit publicista szerint durván így egyszerűsíthető le az a kérdés, hogy mit keres Irakban az USA. Ezt a legegyszerűbben úgy kerülheti el az amerikai elnök, ha soha többet nem lesz az 1970-es évekhez hasonló energiaválság az USA-ban, egy tanulmány szerint pedig Washington mindent meg is tesz ezért. Az iraki átmeneti kormány amerikai és brit nyomásra szépen lassan átjátssza az iraki olajbevételek tetemes részét a külföldi cégeknek - állítja az elemzés. A rejtett privatizáció  törvényes ugyan, mégis dollármilliárdokat bukik az üzleten Irak, miközben több más kis ország is sorban áll, hogy megkaparinthasson valamit a felértékelődő iraki olajkincsből.

Az amerikai és brit ügyeskedés mellett számos más ország is sorban áll Irakban, hátha leesik valami kisebb falat nekik is. Oroszországnak már a Szaddám-rezsimmel is jó kapcsolatai voltak, Moszkva fegyverszállításokért cserében kérte azt, hogy megvethesse lábát néhány jelentősebb iraki olajmezőn. Az egyik legfontosabb - a feltételezések szerint 11 milliárd hordónyi olajat rejtő területet - épp az amerikai-brit invízió előtti hónapokban, 2003 januárjában kaparintotta meg a Lukoil egyik leányvállalata 23 évre az iraki állammal társbérletben.

A Szaddám utáni rendszer első nemzetközi szerződését egy török cég kapta, természetesen olajmezők infrastruktúrájának fejlesztésére. Kanadai, kínai, olasz, francia és norvég cégek is beszálltak hasonló üzletekbe, igaz, ezekben az esetekben szó sincs a legjövedelmezőbb termelésmegosztásról, többségük ugyanis 100 millió dollárnál is nagyobb összegben vállalta egyes olajmezők fejlesztését, és sokan még az iraki szakemberek kiképzését is átvállalták, teljesen ingyen - állítja az amerikai Energy Information Administration.

Ezek a befektetések várhatóan hosszú távon térülnek majd meg busásan, a legtöbb ország ugyanis arra játszik, hogy a termelés megkezdésekor a korábbi segítségért cserében, esetleg a szerződések értelmében ők kezdhetik majd meg a kitermelést. A Deutsche Bank számításai szerint külföldi befektetők összesen 38 milliárd dollárt öltek már az iraki olajmezőkbe, legutóbb például - tavaly szeptemberben - egy ír cég szerzett jogot az egyik területen.

Egyre többet ér az iraki olaj

Van is miért tülekedni, Szaúd-Arábia (262 milliárd hordó) és Irán (132 milliárd hordó) után ugyanis Irakban található a világ harmadik legnagyobb olajkincse. A feltételezések szerint legkevesebb 115 milliárd hordónyi fekete aranyat rejt az iraki sivatag. A terület értékét még tovább növeli, hogy eddig csak az ország alig 10 százalékát tárták fel, a nyugati sivatag további kincsekkel kecsegtet. Még az Amerikai Geológiai Intézet legpesszimistábbnak tartott becslései szerint is legalább 45 milliárd hordónyi feltáratlan kincsre bukanhatnak a szerencsések a most működő 80 olajkút mellett, mások azonban 100-120 milliárd hordós számokat is megkockáztatnak.

Szintén az iraki olaj iránti versenyfutást gerjeszti, hogy egyes amerikai feltételezések szerint a szaúdi olajkincs nem lesz képes hosszú távon kielégíteni az egyre növekvő nyugati igényeket, elsősorban azért, mert a szaúdi olajmezők hanyatlóban vannak, és az 1970-es évek óta nem is sikerült újabb jelentős lelőhelyeket feltárni. Akár így van, akár nem, Irak mindenképpen remek lehetőség jelent. Dick Cheney amerikai alelnök már 1999-ben a Halliburton olajipari cég vezetőjeként úgy vélte, hogy bár a világ számos térsége kecsegtet nagyszerű lehetőségeket, a Közel-Kelet az összes ismert tartalék kétharmadával és alacsony kitermelési áraival mégis kiemelkedik ezek közül, azaz itt van a kutya elásva.

Sáling Gergő