Merev kompromisszumokat pénzel az EU

Az Európai Parlament elnöke szerint az EU minden állampolgárának napi 26 eurócentbe kerül, ami egyáltalán nem sok. Az EP számításai szerint ugyanakkor már azzal is sokat meg lehetne takarítani, ha a testület nem két, hanem csak egy városban ülésezne. Az Unióban jó néhány takarékoskodó lépésnek és ésszerűsítésnek a tagállamok makacskodása és önérdeke vet gátat. Az EP főtitkára szerint azonban ez a demokrácia ára, amit szívesen megfizet az EU.

Az Európai Parlament helyzete jellegzetes - igaz, nem általánosítható - esete annak, hogyan eshet az ésszerűség a nemzeti büszkeség és óvatos kompromisszumkeresés áldozatául. Az EU törvényhozásának, a 732 képviselőből álló EP-nek Brüsszelben hatalmas épülete van: az ülésterem és a képviselői irodák mellett éttermek, kávézók működnek falain belül, de a képviselők kényelmét sok egyéb szolgáltatással (például fallabdapályákkal) is igyekeznek megteremteni. Brüsszel azonban csak az EP bürokratikus központja, itt működik a parlamenti hivatal, itt zajlanak a háttéregyeztetések, végrehajtják a pepecselő bizottsági munkát, és bár a döntések legnagyobb része már itt körvonalazódik, itt gyakorlatilag semmilyen határozat nem születik. A szavazásokhoz ugyanis minden hónapban négy napra a franciaországi Strasbourgba teszik át székhelyüket a képviselők.

Ezt lényegében úgy kell elképzelni, hogy amikor véget ér a szavazásokat megelőző brüsszeli üléshét, akkor egy tucat kamion jelenik meg az EP épületénél, bepakolják a képviselők titkárságát, irodáit, lényegében mindent dobozba tesznek és átfuvarozzák a képviselők cókmókját, illetve titkárságát Strasbourgba. Ott négy napra, a szavazások idejére kipakolnak mindent, majd az egész költözködés kezdődik újra elölről, csak épp ellenkező irányban. Így az EU demokratikus fővárosa Strasbourg, akkor is, ha a döntések érdemi része már Brüsszelben megszületik, és a képviselők lényegében csak gombot nyomni járnak a francia-német határra.

A helyzet a képviselőknek egyáltalán nem tetszik, legutóbb épp májusban hívták fel rá a figyelmet, hogy a 450 kilométeres költözködés nemcsak macerás, de rendkívül költséges is. A munkamegosztást az 1997-es amszterdami szerződés szabályozza, amely azt a célt szolgálta, hogy kielégítsék Franciaország azon követelését, hogy területén is kapjanak helyet uniós intézmények. Strasbourg számára pedig feltehetően jó üzlet a több mint 5000 alkalmazottal kiegészülő képviselősereg havi egy hétre történő befogadása, így nehezen elképzelhető, hogy szívesen feladnák ezt az előjogot.

Ezen az épületen vitatkoznak

Az EU belső ellenzéke már nyíltan szervezkedik a parlamenti munka megosztása ellen. Május végére EU-szerte több tízezer aláírást gyűjtött össze az uniós intézményi reformért felelős bizottság annak támogatására, hogy megszüntessék az EP strasbourgi lerakatát. A képviselők pedig felkérték Josep Borrellt, az EP elnökét, hogy az EU állam- és kormányfőinek júniusban esedékes brüsszeli tanácskozásán vesse fel: oldják fel azokat az államközi egyezményeket, amelyek két városba kényszerítik az EP-t és tegyék lehetővé, hogy a parlament maga dönthesse el, melyik városban kívánja kialakítani székhelyét.

Az EP munkájának megosztottsága a parlament saját tanulmánya szerint évente 200 millió eurós (mai áron számolva 52,2 milliárd forintos) pluszkiadást jelent az Unió számára, ami a 460 milliós EU-népességre elosztva fejenként több mint 40 eurócentes éves kiadást jelent. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy Borrell 26 eurócentje mellé téve az EP francia ülésezésének megszüntetésével megtakarított összeget azonnal mindenki számára nyereségessé válna az EU. Pusztán arról van szó, hogy ésszerűsítéssel lényegesen olcsóbbá lehetne tenni az EU működésének egyes elemeit. Akad azonban egy másik szempont is, amire az EP brit főtitkára hívta fel a figyelmet a székhelyvita kapcsán: "ez a demokrácia ára, és ha ez az ára, akkor meg is fizetjük" - fogalmazott.