Banánról, sörről, elnyomásról szólnak a vébé presztízsmeccsei

Mi a köze a banánháborúnak, a bálnavadászatnak, egy sörmárkának és a togói vudupapoknak a világbajnoksághoz? Az [origo] olyan presztízsmeccseket gyűjtött össze, ahol a focin kívül kimondva vagy kimondatlanul szerepet játszhat két ország gazdasági, társadalmi, történelmi konfliktusa is a pénteken kezdődő világbajnokságon. Olvassa el cikkünket és sok egyéb mellett megtudhatja, hogy miért örülhetnek a lengyelek a német góloknak is, mi köze a magyar válogatottnak az olasz divathoz vagy épp kit takar a Ricardo Izecson dos Santos Leite név.

USA-Csehország: vízum- és sörháború

Egy áprilisi közvélemény-kutatás szerint a csehek többsége visszavágna az amerikaiaknak, legalábbis ami a vízumszabályokat illeti. Míg az amerikaiak szabadon utazhatnak Csehországba, addig a cseheknek - csakúgy mint a legtöbb közép-európai ország, köztük Magyarország állampolgárainak - nem adatik meg ez a könnyebbség, és csak vízum birtokában látogathatnak az Egyesült Államokba. A felmérés szerint a cseh lakosság többségének (hatvan százaléka) elege ven ebből, és azt szeretné, ha kormánya bekeményítene, és az amerikaiakkal szemben vízumkényszert vezetne be.

Az elégedetlenséget tovább tüzelheti, hogy az amerikai kongresszus előtt lévő vízumszabályokkal kapcsolatos új törvénytervezet elfogadása esetén sem javulna semmit a csehek helyzete. A javaslat szerint nem kellene vízumért folyamodniuk azon országok állampolgárainak, amelyek szövetségesei az USA-nak, és legalább 300 katonával támogatják az Afganisztánban és Irakban zajló amerikai akciókat. A csehek szerencsétlenségére ők ennél kisebb alakulatot küldtek az említett országokba, így egyelőre nem számíthatnak gyakorlati haszonra az egyelőre egyébként is csak dicstelenséget hozó amerikai hadműveletekben való szerepvállalásért.

Némi vigaszt jelenthet Csehország számára, hogy a sörháborúban több fronton is nyerésre áll. Az évtizedek óta zajló harc a Budweiser név körül forog, és a világsajtóban egyfajta Dávid és Góliát közötti küzdelemként jellemzik. Egyik oldalon a világ harmadik legnagyobb sörgyártója, az amerikai Anheuser-Busch áll, a másikon pedig a cseh állam tulajdonában lévő Budejovicky Budvar nevű sörfőzde. Mindkét cég Budweiser néven forgalmaz sört, és az amerikaiak a közelmúltig sikeresen megakadályozták, hogy a csehek ezzel a márkanévvel jelenjenek meg a világpiacon. (Akad néhány kivétel, például Nagy-Britannia, ahol ezt nem tudták elérni, és jelen van mindkét Budweiser.)

Negyven országban zajlik per a két cég között, és eddig úgy tűnt, nyer az amerikai behemót, de tavaly fordult a kocka. Az Emberi Jogok Európai Bírósága helyben hagyta azt a portugál döntést, amely szerint a csehek használhatják a márkanevet a mediterrán országban. Igaz, a strasbourgi testület ítélete ellen jogorvoslotatot kért az Anheuser-Busch, amely egyébként azzal érvel, hogy már 1876-ban megkezdte a vitatott nevű sör gyártását, míg a Budejovicky Budvart csak 19 évvel később alapították. A csehek érve is elgondolkodtató ugyanakkor, ők ugyanis egész egyszerűen arra hivatkoznak, hogy a sörfőzdének otthont adó település - ahol 1265 óta készítenek sört - neve németül Budweis.

Mosolyszünet követte a jó barátságot

Tottitól sokat várnak

Az előző olasz miniszterelnök, Silvio Berlusconi George Bush amerikai elnök egyik nagy kedvence volt. Még abban a megtiszteltetésben is részesült, hogy együtt terepjárózhatott Bushsal az amerikai elnök texasi farmján. A szoros eredménnyel záruló áprilisi választások után hatalomra kerülő új olasz miniszterelnöknek, Romano Prodinak várhatóan ennél kevésbé bensőséges gesztusokkal kell beérnie, igaz, vélhetően nem is tart igényt ennél többre. A baloldali politikus alig tette le a miniszterelnöki esküt, és már be is szólt az amerikaiaknak. "Súlyos hiba" - így jellemezte az iraki beavatkozást az olasz szenátus előtt mondott első beszédében, és megígérte, hogy hazahozza az olasz katonákat Irakból. (Ez egyébként Berlusconi terveiben is szerepelt.)

Irakkal kapcsolatos a közelmúlt legjelentősebb amerikai-olasz konfliktusa is. Tavaly március elején amerikai katonák a bagdadi repülőtér közelében lelőtték Nicola Calipari olasz titkosügynököt, aki egy emberrablók fogságából kiszabadított újságírónőt kísért. Olaszországban hatalmas felháborodás követte az esetet, főleg miután kiderült, hogy az amerikaiak nem tudnak elfogadható mentséget felhozni arra, miért nyitottak tüzet az autóra, amelyben a titkosügynök és az újságíró utazott. Ezt még Berlusconi sem hagyhatta szó nélkül, és jelezte, nyugtalanító kérdőjelek övezik a történteket, de az ügy mégsem vezetett szakításhoz.

Miért kékek?

Az olasz válogatott neve Squadra Azzurra, azaz Kék csapat, bár az ország zászlajának zöld-fehér-piros a színe. Az olaszok 1910-ben mutatkoztak be a nemzetközi porondon, második meccsükön a magyar válogatottal csaptak össze és mivel a két ország színei egyeztek, így az olaszok szükségmegoldáshoz folyamodtak: ekkor (1911. január 6.) választották a kék mezt, ami tisztelgés volt a színt viselő savoyai uralkodóház előtt.

A két kormányzat korábbi jó viszonyát mutatja az is, hogy az Európa Tanács vizsgálata szerint Olaszország is azon EU-tagok közé tartozott, akik besegítettek a terror elleni harc nevében Európában itt is ott is felbukkanó CIA-nek. A feltárt események szerint Olaszország hozzájárult ahhoz, hogy az amerikai hírszerzők terrorista tevékenységgel gyanúsított személyeket ejtsenek fogságba területén.

Berlusconi tehát megmaradt Bush hű barátjának, és a Fehér Ház jelét is adta annak, hogy kissé csalódott választási veresége miatt. Csak vonakodva gratuláltak Prodi győzelméhez, igaz, a kiélezett választási eredmény miatt egy ideig tényleg nem volt egyértelmű a szavazás kimenetele. Persze Bush és csapata már előre tudta, hogy ha Prodi kerül hatalomra, akkor mosolyszünet következik. A Professzornak is becézett baloldali politikus inkább Európa-párti, ami nem meglepő, miután ő volt az Európai Bizottság előző elnöke, és már akkor is odaszurkált Bushnak. 2001-ben például sokkolónak nevezte, hogy a Bush-kormányzat elutasította az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását korlátozó Kiotói egyezményt.