80 éves a diszkrét terror színpadias parancsnoka

Jövő héten lesz 80 éves Fidel Castro kubai elnök, a legrégebb óta hivatalban lévő államelnök. Castrót sokan bírálják vaskézzel elnyomó rendszere, az emberi jogok semmibe vétele, több tízezer ellenzéki és emigráns halála, a kubaiak mindennapossá vált megfélemlítése miatt. Csodálói ugyanakkor állítják, Castro rendkívül karizmatikus, magával ragadó egyéniség, akinek minden szava kincs, lelkesedése és életereje pedig határtalan. Az [origo]-nak nyilatkozó kubai emigráns szerint Castro nem csak a kubai kultúrát és történelmet pusztította el, de azt is bebizonyította 47 éves uralma alatt, hogy nála senki nem gyűlöli jobban a kubaiakat.

"Elértünk arra a pontra, hogy többet tudnak az országról és a kubai hírekről azok, akik Kubán kívül, mint akik ott élnek" - mondta az [origo]-nak Ricardo, egy Magyarországon élő kubai. A média teljes cenzurája és a szigorúan korlátozott internet miatt a legtöbb kubai a három állami tévécsatornából vagy a két hivatalos lapból a Granmából es a Juventud Rebeldéből szerzi információit.

"Fidel 47 év alatt mindent tönkretett, a gazdaságot és a kubai gondolkodását is megváltoztatta, de ami nekem a legjobban fáj, hogy gyakorlatilag teljesen elpusztította a kubai nemzeti identitást is. Ma már csak az idősebb generáció tudja felidézni a tradícionális ételeket és hogy kik voltak a 20. század nagy kubai zenészei vagy írói" - panaszolta Ricardo, aki 1988-ban hagyta el az országot. "Furcsán hangzik, de ma Miamiban inkabb megtalálhatóak a kubai kultúra tipikus elemei, mint az anyaországban, legyen az egy hagyományos édesség, vagy egy híres kubai konzervmárka az '50-es évekből".

"Castro a történelmet is ellopta a kubaiaktól. A rendszer elhitette a fiatalabb generációkkal, hogy ami 1959 előtt történt az lényegében nem is tartozik hozzá az ország történelméhez, részleteiben csak az elmúlt évtizedeket tanítják az iskolákban. A gazdaság még rendbe jöhet valamikor, de Castro tett róla, hogy a kultúra örökre elpusztuljon" - magyarázta a helyzetet Ricardo.

Szerinte akinek nincsen lehetősége elhagyni a szigetet az két megoldás közül választhat: vagy el kell játszania hogy támogatja Fidelt, vagy harcol ellene de akkor a pokol vár rá. "Az elmúlt évtizedekben több generáció nőtt fel állandó félelemben. Csak nagyon keveseknek van bátorságuk nyíltan kiállni az alapvető emberi jogokért. Igazán csodálatra méltó az a néhány bátor ember, akik ma is Kubában élnek és felvállalják a véleményüket, mint Elias Biscet vagy Oswaldo Payá. Ők naponta kockára teszik az életüket".

A probléma másik része abban rejlik Ricardo szerint, hogy a kilencvenes évektől kezdve a fiatalok elmerültek a saját gondjaikban. "Küzdeniük kell nap mint nap a túlélésért és mivel Fidel kisgyermekkoruk óta bombázza őket újabb és újabb kitalációkkal csak a teljes érdektelenség jelent számukra menekülést a politika elől. Őket már semmi nem köti össze a forradalommal vagy Castro marxista elveivel, számukra mindez egy unalmas és idejét múlt kötelező tananyag, semmi más".

Ráadásul - állította Ricardo - "olyan keménykezű diktátort mint Fidel nemigen lehet találni a térség történelmében. Lehetetlen együtt említeni Batista hét éves diktatúráját Castro lassan 50 éves rezsimjével. Utóbbi nemcsak hogy elvett mindent az emberektől, de kíméletlen szigorral meg is torol minden ellenszegülést. Mikor Castro a Batista rendszer idején megtámadta a Moncada támaszpontot Santiago De Cuba tartományban, mindössze egy év börtönt kapott társaival. Ezzel ellentétben 2003-ban hidegvérrel kivégeztette a három kompeltérítőt, példát statuálva ezzel az emigrálni vágyók előtt".

"Castro a 47 év alatt mindenkit hibáztatott már a káosz és a nyomor miatt, kivéve önmagát. Bushban és az őt támogató kubai lobbiban igazi bűnbakra talált és ezt sokáig sikerült is megetetnie a néppel" - monta Ricardo. Szerinte azonban "mára egyértelművé vált: aki leginkább gyűlöli a kubai népet az maga Fidel Castro".