"A világ legsikeresebb társadalma" - így jellemezte Svédországot egy évvel ezelőtt a brit Guardian. "Az életszínvonal és a születéskor várható élettartam tekintetében szinte felülmúlhatatlan" - ez már a BBC megjegyzése a skandináv országról. Miközben több európai állam gazdasága gyengélkedik, és forrnak a társadalmi indulatok, addig Svédországban látszólag minden rendben van. A gazdasági növekedés 5,6 százalékos volt a második negyedévben, a nagy cégek - például Eriksson, SKF, Volvo - sorra döntötték az exportrekordokat, és mindeközben a sokak által irigyelt - igaz, jelentős adóterhekből finanszírozott - jóléti állam áldásait is tovább élvezették a svédek.
A kormányzó szociáldemokraták mégsem ülhetnek nyugodtan a babérjaikon, a felmérések szerint ugyanis igencsak szoros eredmény várható a vasárnapi választásokon, sőt, akadt olyan kutatás, amely ellenzéki győzelmet jelzett előre. Szokatlan lehet ez a szocdemeknek, a svéd parlamenti rendszer 89 éve alatt ugyanis mindössze tíz évig voltak ellenzékben, 2002-ben is simán nyertek. Most azonban nemcsak a kiegyensúlyozottabb politikai erőviszonyok miatt rendkívüli az idei kampány. A korábbiakhoz képest kemény stílus jellemezte a választási küzdelmet, szeptember elején pedig egy többek által miniwatergate-ként említett ügy borzolta a kedélyeket.
Az ellenzéki Liberális Párt ifjúsági szervezetének egyik sajtótitkára még január és március között többször - egész pontosan 78-szor - betört a rivális szociáldemokraták számítógépes rendszerébe, és így hozzáfért a párt kampánystratégiájával kapcsolatos dokumentumokhoz. Mikor ez kiderült szeptember elején, a titkárt kirúgták, és a liberálisok egyik vezetője, Johan Jakobsson is lemondott. Jakobsson azzal indokolta ezt, hogy amikor tudomására jutott, a sajtótitkár rendszeresen betört a szociáldemokraták hálózatába, akkor felszólította ugyan arra, hogy hagyja abba, de ezen kívül nem tett semmit.
Az ügy komoly vihart kavart, a Svenska Dagbladet nevű svéd lap szerkesztője, Fredric Karen a BBC News Online-nak nyilatkozva például egyenesen úgy fogalmazott: "Az 1930-as évek óta nem volt ekkora választási botrány Svádországban." Hozzátette: "A svédek aggódnak, hogy a kampány túl messzire ment, eljutott a piszkos trükkök szintjére. Arról beszélnek, hogy amerikanizálódik a politika, márpedig ez eddig nem volt jellemző nálunk."
A rendőrségi üggyé fajuló kémkedési botrány rossz fényt vetett a négy pártból álló ellenzéki koalícióra, de a szociáldemokraták sem makulátlanok. A több mint ötszáz svéd turista halálát okozó 2004-es dél-kelet-ázsiai cunami után komoly kritika érte a kormányt a helyzet kezelése miatt. Az ügy ráadásul a mostani kampányban is előkerült. Augusztus végén lemondásra kényszerült az egyik államtitkár, miután egy ombudsmani jelentés megállapította, félrevezető tájékoztatásával akadályozta annak kivizsgálását, hogy a kormány milyen hibákat vétett a szökőár idején.
Emellett terhet jelenthet a szociáldemokraták számára a támogatói által tehetséges államférfinak, míg bírálói által hatalommániásnak tartott miniszterelnök, Göran Persson megosztó személyisége. Róla egyébként épp a napokban közölt hosszabb cikket a brit Financial Times "Svédország keményfiúja" címmel.
A cikkben megszólalt egy Svédországban ismert politikai kommentátor, Stig-Bjorn Ljunggren, aki felidézte a miniszterelnök és egy újságíró szóváltását. A 180 centiméter magas, jól megtermett Persson odament egy alacsony, túlsúlyos riporterhez, és - Ljunggren elmondása szerint - arrogáns stílusban azt kérdezte tőle: "Hé, mennyit nyom mostanában?" A jelenlévők közül mindenki hátrahőkölt, de az újságíró végül frappánsan azt válaszolta, "nagyjából feleannyit, mint ön" - idézte fel Ljunggren, aki szerint Persson erre nem mondott semmit, csak eloldalgott.