Ingerszegény környezetben önpusztítás veszélye miatt évekre lekötözött gyerekek. Sötét, kopár szobákba zárt felnőttek. Megrázó képet mutat a szerbiai fogyatékosokkal foglalkozó intézetekről egy amerikai civil szervezet a héten közzétett jelentése. A fogyatékosok jogainak védelmére létrejött Mental Disability Rights International életveszélyes helyzetről beszél. A szervezetnek nem ez az első ilyen jelentése: nyolc országot vett már górcső alá, a tapasztalatok hasonlóak voltak. 1997-ben Magyarországgal kezdték vizsgálni a térséget. A hazai helyzet azóta javult, de így is "érdekes viszonyokat lehet találni" - mondta az [origo]-nak egy magyar jogvédő.

Az emberi jogokat súlyosan sértő gyakorlatra hívja fel a figyelmet a szerbiai értelmi fogyatékosok helyzetét négy éven keresztül vizsgáló Mental Disability Rights International (MDRI). Az értelmi fogyatékosok jogait védő nemzetközi civil szervezet szerdán nyilvánosságra hozott jelentése szerint életkortól függetlenül bevett gyakorlat a betegek lekötözése. Találkoztak olyan esetekkel, hogy egy-egy kezelt éveken keresztül nem hagyhatta el nem csak az őt kezelő intézményt vagy a szobáját, de még rácsos ágyát sem.

A Kínzás, nem kezelés: fogyatékos gyerekek és felnőttek megalázása és szegregációja Szerbiában című jelentés szerint a fogyatékos és pszichiátriai betegeket sokszor piszkos körülmények között tartják a velük foglalkozó intézményekben, gyakoriak a fertőző betegségek, elégtelen az orvosi ellátásuk, rehabilitációjuk. Ezenfelül nincs megfelelő törvényi ellenőrzés a betegek ilyen intézményekbe való beutalása felett. A körülmények életveszélyesek, az intézményekben folyó kezelés egyenlő a kínzással, és sérti az európai emberi jogi egyezményeket - közölte Eric Rosenthal, az MDRI igazgatója.

A jelentés ugyan elismeri, hogy a szerb vezetés tett erőfeszítéseket a gyakorlat megváltoztatására, ám hiába indítottak el egészségügyi reformokat a fogyatékosok helyzetének javítására, hiába fogadtak el előremutató jogszabályokat a fogyatékosokkal szembeni diszkrimináció megelőzésére, és hiába került bele ez az alkotmányba is, a gyakorlat keveset változott. A változtatások véghezvitelét rábízták az önkormányzatokra, de pluszforrást nem adtak hozzá, ugyanakkor néhány régi intézet bővítésére tovább költenek. A szerb kormány arra sem dolgozott ki tervet, hogy miképp számolja fel az embertelen körülményeket, amelyek között jelenleg fogyatékos emberek ezreit tartják.

11 év a rácsos ágyban

A körülményeket jól jellemzik a szervezet egyik munkatársának szavai: "Egy 7-8 év körülinek kinéző gyerek feküdt a rácsos ágyon. A nővér azt mondta, 21 éves, és 11 éve van az intézetben. Megkérdeztem, milyen gyakran kerül ki az ágyból. 'Soha, 11 év óta egyszer sem hagyta el az ágyat'". Ezt a stamnicai intézetben tapasztalták a jogvédők, ahol ilyen körülmények között tartanak többek között vak, süket, vízfejű és szellemi fogyatékos tinédzsereket, illetve fiatal felnőtteket. "Ki voltak kapcsolva a szoba lámpái, és sötét volt a helyiség napközben. Elviselhetetlen vizelet- és szarszag terjengett a levegőben, és 25 betegre csak egy gondozó jutott. A betegeket nem érte semmilyen inger - zene, beszélgetés, tévé vagy rádió -, csak sötét és csönd."


Az MDRI filmje

A szabadkai fogyatékos csecsemő- és gyermekgondozó intézetben hét év alatti gyerekeket tartanak. Ők is rácsos ágyakban fekszenek, gondozóik kevesen vannak, és nincs idejük törődni a kicsikkel. Senki nem játszik velük, vagy ringatja őket, kézzel etetés helyett cumiban kapnak tápszert. A gyerekeknek gyakorlatilag nincs kapcsolatuk emberekkel - olvasható a jelentésben. A szakemberek szerint ez csak ront az állapotukon, ingerek híján gyakran alakul ki önveszélyes viselkedés. Ezt tapasztalataik is megerősítették: "A kulinai intézetben a személyzet elmesélt egy esetet, amikor egy 6 éves, nyitott gerinccel született fiú megpróbálta letépni saját fülét. Láttuk is őt, kikötve egy székhez. Stamnicában egy tizenéves lányt láttunk - aki folyamatosan ágyához kötve él -, amint megpróbálta kinyomni saját szemét, miközben a személyzet mellette állt, és nem tett semmit. Számos gyereket figyelhettünk meg az intézetben, akik ujjaikat harapdálták és rágcsálták."

Gyerekeknél és felnőtteknél is gyakran alkalmazzák az elkülönítést - akár éveken keresztül is. A jogvédők láttak olyan intézetet, ahol gyerekek tucatjai voltak lekötve kezüknél és lábuknál fogva is a rácsos ágyhoz. A kragujevácihoz hasonló, felnőtteket ellátó intézetben ugyancsak az ágyhoz, székekhez kötnek le sokakat. Egy másik intézetben, Curugban, apró szobákban élnek betegek, akiknek mindössze egy kempingágyuk és egy vödrük van, ahol dolgukat végezhetik. Nem csak a bánásmód hiányos azonban. A gyakran leromlott állapotú épületekben sokszor alig van fűtés, a betegek télikabátban, sapkában kucorognak a radiátorok előtt. Sok helyütt nincsenek fürdőszobák, tűzveszélyes az elektromos hálózat, nincs vécé.

Pillepalack a kézfejen

Szerbia azonban nem az egyetlen ország, ahol ilyen körülményekre bukkantak a jogvédők. Az Eric Rosenthal alapította szervezet 15 év alatt nyolc országról készített hasonló jelentést, Magyarországon, Peruban, Uruguayban, Mexikóban, Koszovóban, Oroszországban, Törökországban és legutóbb Szerbiában jártak, de korábban Romániában is vizsgálódtak. A tapasztalatok hasonlóak: pénz és gondoskodás híján elhanyagolt fogyatékos gyerekek, akik törődés nélkül önpusztításba kezdenek. Törökországban ezt a problémát például kézfejekre ragasztott pillepalackokkal előzték meg.

Embertelen körülmények között tartott fiatalok és felnőttek, akik szinte teljesen el vanna zárva a társadalomtól, meg vannak fosztva alapvető emberi jogaik gyakorlásától. Egy másik szervezet, a budapesti központú Mental Disability Advocacy Center Oroszországgal foglalkozó november eleji jelentése az ottani gondnoksági rendszert vizsgálta. Ráadásul a fogyatékosokkal foglalkozó intézetekben szinte csak egyfajta kezelést alkalmaznak: az elkülönítést - emiatt a meglévő szellemi, pszichiátriai problémáik mellé csak újabbak alakulnak ki, nem beszélve az egyes helyeken elképesztő higiénés helyzetről, ami csak újabb egészségügyi problémákat okoz. Általános probléma, hogy ha egy beteg gyerekkorában bekerül a rendszerbe, szinte semmi esélye, hogy valaha is kikeveredjen belőle.

Forrás: mdri.org

Az MDRI ugyanakkor - hiába a jelentések és a közvélemény figyelmének felhívása - mérsékelt sikereket ért csak el, átfogó, gyökeres reformot sehol nem váltott ki tevékenységük - írja a szervezetről a Chicagói Egyetem magazinjának egy két évvel ezelőtti száma. A WHO egyik, a lapnak nyilatkozó tisztviselője szerint a szervezet fontos munkát végez az emberi jogokat sértő gyakorlat nyilvánosságra hozatalával, ám ez a megközelítés akadályokat állít eléjük: az általuk szégyenbe hozott kormányok vonakodva fogadják meg tanácsaikat, dolgoznak velük együtt a betegek helyzetének jobbá tételéért. Ugyanakkor Mexikóban, Paraguayban több kórházat is bezárattak már, miután az MDRI felhívta a figyelmet az ott folyó jogsértő gyakorlatra. Magyarországról 1997-ben készült ilyen jelentés, ám csak az hét évbe telt, mire a legsúlyosabb gyakorlatot - a betegek hálós ágyba zárását - megtiltotta a kormány.

Érdekes viszonyok itthon is

A Magyarországról készült jelentés óta eltelt tíz évben sokat javult itthon is a rendszer, ám mint Radó Iván, a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum ügyvezető igazgatója az [origo]-nak elmondta, nem idegen számára a Szerbiában feltárt gyakorlat. Radó szerint ugyanakkor a szerbiaihoz hasonló helyzetekkel ők Magyarországon, előre bejelentett intézeti látogatásaik alkalmával nem találkoztak. Igaz, "érdekes viszonyokat lehet találni". A szervezet évente monitorozza a hazai pszichiátriai betegekkel foglalkozó intézményeket, legutóbb pont a speciális gyermekotthonokban jártak. Tapasztalataikat az elkövetkező hetekben teszik közzé, de a szakember előzetesen megjegyezte: itthon is találtak olyan helyet, ahol például nem volt elkülönített mosdó és vécé a fiúknak és a lányoknak, illetve olyan intézménnyel is akadt dolguk, ahova be sem engedték őket. Radó szerint pedig nagyon fontos a civil kontroll a területen: az ilyen betegek ugyanis különösen kiszolgáltatottak.

Sok javítanivaló akad még a hazai intézményrendszeren - mondta az [origo]-nak az ügyvezető, amit az is alátámaszt, hogy a hozzájuk érkező panaszok száma nem csökken. A fő problémák közé sorolta az egész egészségügyet érintő szakemberhiányt, a gondnokság intézményének számukra nem megfelelő szabályozását - bár mint megjegyezte ez utóbbi átalakítása már folyamatban van, és jó hatása van a Magyarország által már ratifikált fogyatékosjogi egyezménynek is. Túl sokan vannak azonban pszichiátriai otthonokban szociális okokból, és kevés a pénz a rendszerben. Radó szerint nem lehet csak a pénzhiánnyal takarózni sem, "jó szándék, teammunka, szponzorkeresés, pályázatok" - sorolta az [origo]-nak, mivel lehetne tenni a betegekért.