Az idei lesz a legdrágább kampány az USA-ban

Minden idők legdrágább elnökválasztási kampánya lesz a mostani az Egyesült Államokban, várhatóan meghaladja majd az egymilliárd dollárt az összegyűjtött adományok összege. Kétszáz éve még whiskyt osztogattak a jelöltek, utódaik most pénzt kalapoznak vacsorákon, levelekben és persze az interneten is. Bár sokat tettek azért, hogy átláthatóbb legyen a pénzmozgás, a trükközést nem tudták felszámolni.

George Washington nagyon elcsodálkozna, ha látná a mostani amerikai elnökválasztási kampányhadjáratokat. Amikor ő 1789-ben elsőként elfoglalta az Egyesült Államok elnöki székét, nem a jelöltek gyűjtöttek adományokat - mint ahogy azt most teszik -, hanem éppen fordítva, ők adtak ajándékokat támogatóiknak - mondta az ohiói állami egyetem történésze, Paula Baker a Capital Eye című hírlevélnek, amelyet egy kampányfinanszírozással foglalkozó szervezet, a Center for Responsive Politics (CRP) ad ki. Baker megjegyezte, abban az időben a politikusok szívesen osztogattak például whiskyt, hogy maguk mellé állítsák a választókat.

A hozzáállás, a politikai kultúra is teljesen más volt. "Illetlenségnek tűnt volna hajtani a pozícióért, mert ha valaki magának akart egy hivatalt, az azt jelentette, hogy ambiciózus, márpedig ezzel kiírta volna magát a versenyből" - idézte fel a régi időket Baker. Nem sok idő kellett persze, hogy ez megváltozzon. A hetedik elnök, a hivatalát 1829-ben elfoglaló Andrew Jackson ugyan személyesen nem korteskedett, de az övé volt az első szervezett kampány, két kampányközponttal és egy hálózattal, amelynek révén terjesztette az alkalmasságáról szóló információkat - mondta a Capital Eye-nak Allan Lichtman történész.

Jackson egymillió dollárt költött kampányra, ami akkoriban megdöbbentően nagy összeg volt - tette hozzá Lichtman - , ez is aprópénznek számít azonban a mostani tételekhez képest. A CRP összesítése szerint a jelöltek az első kilenc hónap során összesen 420 millió dollárt gyűjtöttek össze. Egyes előrejelzések szerint annak a két - demokrata, illetve republikánus - politikusnak, akik végül megmérkőznek egymással a Fehér Házért, fejenként 500 milliós büdzsével kell rendelkeznie. Ez pedig azt jelenti, hogy a teljes adománygyűjtés meghaladhatja az egymilliárd dollárt - írja a CRP - , amire eddig nem volt példa. 2004-ben összesen 880 millió dollár gyűlt össze, amiből a CRP szerint közel 718 milliót költöttek el ténylegesen.

A nyílt verseny felveri a költségeket

Számítani lehetett arra, hogy ez lesz minden idők legdrágább elnökválasztási kampánya. Nyolcvan év óta ez az első alkalom, hogy a republikánusok és a demokraták oldalán is nyitott a verseny, miután George Bush elnök nem indulhat újra, alelnöke, Dick Cheney pedig nem kívánta jelöltetni magát. Az előválasztási kampány - amelynek során eldől, kit indítanak a pártok a Fehér Házért folyó versenyben - ráadásul már egy évvel ezelőtt, szokatlanul korán megkezdődött.

Az amerikai szövetségi választási bizottság csak január végén hozza nyilvánosságra azt az összesítést, amelyből kiderül a teljes 2007-es összeg, így egyelőre csak a harmadik negyedév végéig állnak rendelkezésre az adatok. Ezek alapján a demokrata Hillary Clinton vezet, aki több mint 90 millió dollárt gyűjtött össze, őt követi a szintén demokrata Barack Obama 80 millióval. A republikánusoknál az élen Mitt Romney áll 62 millió dollárral, a második Rudy Giuliani 47 millióval. Hillary Clinton első helye nem meglepő, kampánycsapatának szervezettsége, profizmusa legendás, ráadásul van egy titkos fegyverük: Bill Clinton egykori elnök, aki jótékonysági akciók sorával bizonyította, jól megy neki az adománygyűjtés.

Levél, internet, vacsora

A jelöltek egészen az 1970-es évekig a nagy adományozókra hagyatkoztak, az olyan magánszemélyekkel nem foglalkoztak, akik legfeljebb kisebb összegeket tudtak volna adni - mondta Paula Baker, aki szerint ennek oka az volt, hogy ehhez egy hálózatot kellett volna kiépíteni fizetett alkalmazottakkal, és ez már nem érte volna meg. Az 1972-es elnökválasztási kampányban a később Richard Nixon által legyőzött George McGovern már felismerte, hogy levélben is lehet gyűjteni, de az igazi áttörést az internet hozta meg. Ennek eredménye volt, hogy 2004-ben Bush elnök kampányához az adományok 74 százaléka folyt be egyéni támogatóktól.

Dobra verik - Barack Obama egy fundraising rendezvényen

Továbbra is alkalmazzák emellett a hagyományos adománygyűjtő eszközöket, az úgynevezett "fundraising" eseményeket, például vacsorákat. Tavaly novemberben a Clinton-stáb Írországban is rendezett egy ilyen partit. Ezen Hillary Clinton nem is jelent meg, csupán a férje, Bill. Egy dublini ügyvéd, Brian Farren otthonában tartották a rendezvényt, ahova fejenként 1600 euró ellenében lehetett bejutni. Clintonék előzetesen úgy számoltak, hogy csupán ez az egy parti 250 ezer dollárral dobja meg a büdzséjüket.

Akadt példa kevésbé jól sikerült adománygyűjtő rendezvényre, igaz, nem Clintonék, hanem a rivális republikánusok oldalán. Tavaly szeptemberben Rudy Giuliani kampányának segítésére rendeztek egy partit, azzal a mottóval, hogy 9,11 dollárt adjon minden résztvevő. Ez nyilvánvaló utalás volt 2001. szeptember 11-i New York-i merényletekre, amikor Giuliani volt a város polgármestere. Bár a politikus akkoriban sokak elismerését kivívta határozottságával, a nemzetközi tűzoltószervezet szerint ízléstelen ilyen felhívással gyűjteni pénzt. Giuliani stábja azzal védekezett, nem is tudtak arról, hogy támogatóik szerveztek egy ilyen rendezvényt.

Nemcsak a pénztárca számít

Bár a hatalmas összegeket látva sokan emlegetik, hogy valójában nem is jelöltek, hanem pénzeszsákok versenyéről van szó, nem feltétlenül van közvetlen összefüggés a pénz és a választási siker között. Erre a mostani kampány is szolgáltatott példát demokrata és republikánus oldalon egyaránt. Hiába volt tele Hillary Clinton pénztárcája, az iowai jelölőgyűlésen simán legyőzte őt Barack Obama, és a New Hampshire-i előválasztáson is csak szoros versenyben tudott nyerni az egykori First Lady. Még szembetűnőbb a republikánus Mitt Romney esete. Messze ő költötte a legtöbb pénzt Iowában és New Hampshire-ben, mégis mindkét államban a második helyre szorult. (Igaz, Michiganben végül sikerült nyernie, és így versenyben maradt.)

Giuliani egy New York-i adománygyűjtésen - nem minden ötlet sült el jól

A kampányfinanszírozás tisztességessé és átláthatóvá tétele az Egyesült Államokban is régóta napirenden lévő kérdés. Ma már nyilvános a legtöbb adományozással kapcsolatos adat, és a reformok eredményeként sikerült elvágni a korrumpálásra is alkalmas, a joghézagok kihasználásával juttatott "puha pénzek" útját. Ez sem oldotta meg azonban a problémát - mutatott rá a The New York Times január elején közölt cikkeiben. Magukat függetlennek beállító kampánycsoportok - amelyek kívül esnek a pártokra vonatkozó szigorú szabályokon - besegíthetnek egy-egy jelöltnek.

"Független" csoportok

Emlékezetes példa, hogy a 2004-es elnökválasztási kampányban egy Swift Boat Veterans for Truth nevű - állítása szerint vietnami veteránokat tömörítő - szervezet volt az, amely nagyszabású kampányban kérdőjelezte meg az addig háborús hősként számon tartott John Kerry demokrata jelölt múltját. A csoportnak hivatalosan semmi köze nem volt a Bush-kampányhoz, sokan mégis őket sejtették mögötte. Ehhez hasonló szervezetek szerepet játszanak a mostani kampányban is, és még hatékonyabbak lehetnek, mint négy évvel ezelőtt.

Korábban ugyanis az volt a szabály, hogy harmadik szereplő - szakszervezet, cég, magánszemély vagy valamilyen csoport - a választást közvetlenül megelőző hetekben (előválasztásnál 30, a tényleges elnökválasztásnál 60 nap volt ez az időszak) nem közölhetett kampányhirdetést. A legfelsőbb bíróság eltörölte ezt a korlátozást, így szabaddá vált az út a magukat függetlennek nevező, de valójában direkt pártpolitikai célokat szolgáló szervezetek előtt. Így a nehezen ellenőrizhető pénzmozgásoknak ezúttal sem sikerült gátat szabni. "Olyan ez, mint a víz - ha egyik irányban lezárják a folyását, akkor a másik irányba indul. A mostani elnökválasztásban pedig ez a folyam árvízzé változhat" - kesergett vezércikkében a The New York Times, de hozzátette, talán meddőnek tűnnek a próbálkozások ennek az árnak a megállítására, de ha ezeket feladnák, az olyan lenne, mintha lemondanának a tisztességes választásokra vonatkozó célról.