Bush az ítélőszéken

Tényleg ő minden idők legrosszabb elnöke vagy csak egy meg nem értett zseni, akinek nevét ötven év múlva tisztelettel ejtik majd ki szerte a világon? George W. Bush, az Egyesült Államok 43. elnöke január 20-án távozik hivatalából. Az [origo] összegyűjtötte a legsúlyosabb bűneit és a csak elvétve megénekelt jótetteit.

Az általunk felsoroltakon túl is vannak még olyan elemei a Bush-elnökségnek, amelyek széles körben váltottak ki felháborodást vagy bírálatokat. Ilyen például az őssejtkutatás hátráltatása, de akár az is, hogy szinte teljesen figyelmen kívül hagyta az izraeli-palesztin konfliktus megoldását. Vannak azonban eredményei is, még ha ezeket nem is szokás kidomborítani.

A jótettek

Nem volt új 9/11
Az egyik legnagyobb siker egyben a legnyilvánvalóbb is: 2001. szeptember 11. után nem érte újabb támadás az Egyesült Államokat, és külföldön lévő amerikai célpontok ellen sem hajtottak végre súlyos merényletet. Bush a WTC-tornyok lerombolásakor határozott vezetőként lépett fel, és ezzel nemcsak az amerikaiak elismerését vívta ki, de felsorakozott mögötte sok külföldi ország is. Később ugyan ez a támogatás elolvadt, de ha megkérdőjelezték módszereit, akkor az elnöknek nem kellett mást tennie, mint emlékeztetni kritikusait arra, hogy a támadások nem ismétlődtek meg. Amikor az ABC-interjúban megkérdezték tőle, hogy mit tart legnagyobb eredményének, akkor is azt válaszolta, hogy "biztonságban tartani Amerikát".

Önkorrekció
"Az amerikaiak mindig azt teszik, ami helyes. De csak azután, hogy kimerítettek minden egyéb más lehetőséget" - hangzik Winston Churchill egyik híres mondása, és a megállapítás igaz George Bush elnökségére is. Bush ha nehezen is, de elnökségének második ciklusában rászánta magát több olyan változtatásra, amelyekkel korrigálta korábbi baklövéseit. Hosszú vívódás után 2006-ban kirúgta Donald Rumsfeld védelmi minisztert, aki az egyik felelőse volt a véres iraki fiaskónak, és szakított azzal az arrogáns külpolitikával is, amely egyedül az Egyesült Államok érdekeit volt hajlandó figyelembe venni. Több időt fordított a diplomáciára, aminek legegyértelműbb jele, hogy míg 2002-ben még Irak mellett Iránt és Észak-Koreát is a gonosz tengelyéhez sorolta, utóbbiak ellen már nem katonai akciót indított, hanem tárgyalóasztalhoz ült velük (még ha Irán esetében ez csak alacsony szintű és közvetett tárgyalásokat jelentett is).

Segélyek
Bill Clinton korábbi elnök az utóbbi éveket azzal töltötte, hogy járta a világot és reklámozta alapítványát, amely a harmadik világot sújtó problémák - többek között AIDS, malária - megoldásán dolgozik. Közben azonban utódja sem tétlenkedett, és a Fehér Ház szép csendben hatalmas, a korábbiaknál nagyobb összegeket költött az afrikai AIDS-betegek megsegítésére. Egy 2008 februári BBC-interjúban beszélt arról Bush, hogy a már egyébként is példátlanul nagy, 15 milliárd dolláros segélyt meg akarja duplázni. Amikor a riporter felvetette, hogy ezért a tevékenységéért nem sok elismerést kapott eddig, akkor az elnök csak annyit mondott: "Tudja, mert nekem nem ilyen a természetem. Meg kell értenie, engem jobban érdekelnek az eredmények, az elismerésben pedig az amerikai néppel osztozom. Úgy értem, ez nem George Bush erőfeszítése volt. Én csak épp annak a nemzetnek a vezetője vagyok, amely hajlandó odaadni ezt a pénzt."

Ezeken túl is vannak még érdemei Bushnak, például az, hogy kisebbségieket nevezett ki fontos pozíciókba, és a bevándorlási vitában is Amerika nyitottsága mellett érvelt (igaz, itt végül alulmaradt a törvényhozással szemben).

Bush azt mondja, hogy nem igazán érdekli, mi lesz a megítélésével. "Őszinte leszek. Nem sokat törődöm a rövidtávú történelemírással, és a hosszútávúval sem, mert azt hiszem, nem leszek már itt, hogy elolvassam" - mondta a már többször idézett ABC-interjúban. Ennek ellentmond azonban az, hogy az utóbbi hetekben szokatlanul sok interjút adott, amelyekben politikai örökségét igyekezett rendberakni, és erről szólt január 15-én elmondott búcsúbeszéde is, amelyben úgy fogalmazott: "Vannak dolgok, amelyeket máshogy csinálnék, ha kapnék rá lehetőséget. De mindig úgy cselekedtem, hogy az ország érdekeit tartottam szem előtt. (...) Talán többen nem értenek egyet azokkal a kemény döntésekkel, amelyeket hoztam. De remélem, hogy mindenki egyetért azzal, hogy hajlandó voltam meghozni a kemény döntéseket."

Az elnök munkatársai is tettek még néhány próbálkozást arra, hogy javítsanak valamelyest a Bushról kialakult negatív képen. Josh Bolten kabinetfőnök Washington Postnak adott interjújában például azt mondta, egyik célja az volt, hogy megmutassa az országnak, mennyire kedvelhető ember az elnök. "Csúnyán kudarcot vallottam" - ismerte el Bolten. A vele együtt meginterjúvolt Stephen Hadley nemzetbiztonsági tanácsadó pedig úgy fogalmazott: "Őrületbe kerget az, amikor azt hallom, hogy ez egy arrogáns adminisztráció, egy arrogáns elnökkel, aki arrogáns politikát folytat. Ha valamit lehet mondani erről a pasasról, akkor az az, hogy nem arrogáns."

Bush abban bízhat, hogy hasonló sorsra jut, mint Harry Truman elnök (1945-1953), akit távozásakor szintén keményen bíráltak, ma azonban már a legnagyobb elnökök között tartanak számon a történetírók. A BBC-nek ugyanakkor egy amerikai politikára szakosodott brit történész, John Philip Davies azt mondta, kétséges, hogy ez így lesz. "Nem volt túl sok sikere, és követett el hibákat" - fogalmazott. Az utóbbi hetekben elhangzott önkritikus nyilatkozatai alapján ezzel talán Bush is tisztában van, bár az ABC-nek adott interjúját azzal a mondattal fejezte be: "Emelt fővel távozom az elnökségből."