Megtépázva sietett a háború élére Sarkozy

Szokatlan határozottsággal hozta tető alá Nicolas Sarkozy francia elnök a Moammer Kadhafi líbiai vezető megállítását célzó nemzetközi katonai akciót. Az otthon rendkívül népszerűtlen francia elnöknek egy gyors győzelem politikailag jól jönne, de országa akár évekre is a líbiai mocsárban ragadhat, ha a tankokra vadászó francia repülők nem elegendők a konfliktus megoldásához.

Az ENSZ felhatalmazásának eredményeként szombat délután óta háború folyik Líbiában, ahol egy nemzetközi koalíció próbálja megtörni a lázadókat gyilkoló Moammer Kadhafi erejét. A líbiai diktátor megfékezésére indított akciót azonban az elmúlt évtizedek háborúival ellentétben most nem az USA vezetésével vívja a nemzetközi közösség: bár az amerikai hadsereg vállalta, hogy csatahajói megadják Kadhafi erőinek az elsöprőnek szánt első csapást, a líbiai misszió vezéralakja Nicolas Sarkozy francia elnök lett.

A nemzetközi elemzőket erősen megosztotta a tény, hogy Franciaország ekkora határozottsággal vállalt magára egy háborút. Sarkozy szombaton kevesebb mint egy nap alatt toborozta Párizsba a világ vezetőit, hogy tető alá hozza a katonai akciót, és már az egyeztetések előtt kiadta a parancsot a francia vadászgépek bevetésére. Az Élysée-palotában a résztvevők még be sem fejezték a sajtótájékoztatóikat, amikor a francia légierő fél évszázad után először kezdeményezett nemzetközi fegyveres konfliktust, és páncélozott járműveket támadva leadta a líbiai háború első lövéseit.

Kellett a hősszerep

A francia határozottság jól mutatja, hogy mennyit változtak az európai erőviszonyok szűk egy évtized alatt - írja elemzésében az AP amerikai hírügynökség. A 2003-as iraki háború kezdetén még Párizs vezette a katonai beavatkozást ellenző tábort, és nyíltan szembefordult az USA külpolitikai törekvésével. Most Sarkozy elnök arról győzködte Hillary Clinton amerikai külügyminisztert, hogy az USA is szálljon harcba a franciák oldalán egy másik arab ország megtámadásában, és az amerikaiak kérették magukat az utolsó pillanatig.

Sarkozy lelkesedését sok racionális érvvel lehet támogatni, de a Time magazin elemzője szerint egyik sem elég ahhoz, hogy valaki kétes kimenetelű háborúba fogjon. Tény, hogy Líbia sokkal közelebb van Európához, mint Irak, és a líbiai vérontásnak közvetlen gazdasági és társadalmi hatásai lehetnek az EU-ra. A bedőlő olajüzletek vagy a tengeren átevickélő menekültek tömegei azonban inkább fenyegetik Olaszországot, mint a franciákat.

Sarkozy buzgalmában így sokan politikai imázsépítést látnak, Franciaország ugyanis jövőre elnökválasztás elé néz, és népszerűségének állása jelenleg csúfos kudarcot vetít előre. Több elemző szerint az elnök ezért kénytelen minden lehetőséget megragadni, hogy a nemzetközi porondon reflektorfénybe kerüljön, és olyan egyértelmű értékek mellett álljon ki, mint a demokrácia és az ártatlan civilek védelme. Moammer Kadhafit az AP szerint már mind a 27 EU-tagállam elítélte és lemondásra szólította, így egyértelműnek tűnt, hogy a Párizsba hívott vezetők nem nagyon fognak tiltakozni a tervek ellen, különösen akkor, ha a franciák elvállalják a piszkos munkát.

Volt mit jóvá tenni

Sarkozy a körülményekre is nagy gonddal ügyelt: a párizsi egyeztetésen jól időzített bejelentésében kötelességről és történelmi feladatról, szabadságról és demokráciáról szónokolt. "Kötelességünk válaszolni az elgyötört líbiaiak kérésére" - idézte az elnököt az AP. "Az arab népek úgy döntöttek, hogy felszabadítják magukat a szolgaságból, amelyben régóta vergődnek. Ezeknek a forradalmaknak köszönhetően reménység nőtt mindazoknak a szívében, akik a demokrácia és az emberi jogok értékeiben osztoznak" - mondta, hozzátéve: "Franciaország úgy döntött, hogy elfogadja történelmi szerepét, és megállítja Kadhafi gyilkos mulatságát."

Harcba mennek a francia gépek (kattintson további képekért)

Franciaország tettekkel a közelmúltig nemigen kardoskodott az arab forradalmak mellett. Alig három éve Sarkozy még tárt karokkal, vörös szőnyegen fogadta Kadhafit Párizsban, és megengedte neki, hogy híres beduin sátrát felállítsa az Élysée-palota mellett. A tunéziai forradalom kezdetén pedig Sarkozy azóta lemondott belügyminisztere még a francia rendőrség szaktudását is felajánlotta a tunéziai tüntetők megfékezéséhez. Líbiában a kormány néhány elemző szerint megpróbált kompenzálni: Franciaország ismerte el először legitim hatalomnak a kelet-líbiai felkelőket vezető forradalmi tanácsot, majd diplomatái átvették a kezdeményezést az ENSZ-ben a légtérzárról szóló tanácskozásokon.

Barátok és ellenségek

A népszerűség tényező nemcsak Párizsban, de Londonban is: brit és amerikai lapok szerint hasonló érvek szólnak David Cameron brit miniszterelnök kezdeményezése mellett is, aki a franciákkal karöltve kezdettől sürgette a líbiai légtérzár elrendelését. Cameron az AP szerint viszonylag tapasztalatlan politikusnak számít, akinek nemzetközi kitörési pontot és hazai népszerűséget jelenthet, ha a szabadság bajnokaként segít megtörni az alig hatmillió lakossal rendelkező Líbia elnyomóit. A rövid távú siker már látszik is: a gyakran kritikus brit sajtó a nemzetközi összefogás egyik vezetőjeként ünnepelte Cameront.

Nem mindenki áll azonban Sarkozy mellett ilyen kitartóan: már a háború első napjaiban megjelentek a katonai beavatkozás első ellenzői. Hétfőn többek között Vlagyimir Putyin orosz elnök nevezte elhibázottnak a támadást, amelyet - Kadhafihoz hasonlóan - középkori keresztes háborúhoz hasonlított. A szövetségesek kaptak kritikát arab országoktól, valamint a Kadhafi szövetségesének számító Venezuelától is, de India is a támadás leállítását követelte. Kína, amely az oroszokhoz hasonlóan tartózkodott a légtérzárról szóló ENSZ-szavazáson, még nem szólalt meg.

Amerika áttolta a feladatot

Az európai vezetésű szerepvállalásra azért is szükség volt, mert az Afganisztánban nehéz napokat élő USA egyértelművé tette, hogy nem hajlandó egy újabb országban lekötni erőit. A Los Angeles Times szerint amikor Sarkozy a múlt héten határozott fellépésre biztatta Hillary Clintont, ő annyit válaszolt, hogy nem lehet, "gondok vannak". Az amerikai haditengerészet végül vállalta ugyan, hogy az Odüsszeia Hajnal névre keresztelt hadművelet első napján cirkálórakétáival kiiktassa a líbiai légvédelmet, de Clinton egyértelművé tette, hogy szárazföldi csapatokat és vadászgépeket nem vetnek be, csak előkészítik a terepet az európai szövetségeseknek.

Sarkozy bejelenti az akciót (kattintson további képekért)

Ez azt jelenti, hogy ha a várt gyors győzelem nem jön el, akkor az Egyesült Államok vélhetően az európaiakra hagyja a helyzet keserves megoldását. A hadműveletek kezdetén Barack Obama amerikai elnök is jelezte, hogy csak "korlátozott" hadműveletre adott engedélyt, és bár az első napokban amerikai parancsnok irányítja a műveletet, a vezetést hamarosan átadják. Az USA végig egyértelművé tette, hogy nem kíván vezető szerepet betölteni az akcióban, teret adva így Sarkozy szereplésének.

Bár a franciák viszonylag sok országot (többek között Dániát, Spanyolországot, Belgiumot, Norvégiát, Olaszországot és Katart) tudtak beszervezni a szövetségbe, intő jel lehet számukra Németország távol maradása. A német kormány közölte, hogy támogatja ugyan az akciót, de nem vesz részt benne. Guido Westerwelle német külügyminiszter a Spiegelnek adott interjújában azt mondta, hogy attól tartanak, a konfliktus végén szárazföldi csapatok bevetésére is szükség lesz, és évekig kell majd Líbiában katonákat állomásoztatni, amiből - bármilyen tiszteletre méltóak is a célok - Németország nem kér.