A bécsi főpályaudvar az őszi időjárásnak megfelelően hűvös és kietlen, a menekültek egy félreeső részben várják, hogy továbbutazhassanak. Mindenki fáradt, törődött és szomorú. És ekkor egy oldalbejáraton négy bohóc jelenik meg, hangosan énekelve és hívva a gyerekeket. Mindenki odafigyel, kis zavarodottság, majd a gyerekek azonnal megértik a helyzetet és odaszaladnak.
„A gyerekek mindenhol egyformák"
– mondja egy szervező. „Nincs szükség arra, hogy közös nyelven beszéljünk, egy kis közös nevetés és már létre is jött a kapcsolat" – mondja a szervezet szóvivője. A zavarodottság hamar nevetésbe és sürgölődésbe fordul át, a gyerekek odaszaladnak, szülők karjukon hozzák a kicsiket és filmezik a bohócokat, hogy a hosszú úton még legyen mire emlékezni. Egyre többen írják le és mondják, hogy a menekülés a gyerekeknek a legnehezebb. Nem csupán a drámai körülmények, a fárasztó út, a pihenés hiánya, hanem a nyugalom és legfőképpen a megszokott tárgyak hiánya miatt.
„Az ilyen pillanatok emlékeztetnek arra, hogy miért indultunk el. A gyerekekért – mondja egy menekült – hogy nekik szebb, jobb, boldogabb életük legyen. Hogy tudjanak majd egyszer újra nevetni. Ha isten is akarja" – teszi hozzá.
A bohócok képzett színészek, akik különleges tanfolyamon sajátították el a rendkívüli helyzetekben való bohócsegély alapjait.
„Nagyon megindító ebben részt venni, örülök, hogy belevágtam„ – mondja az egyik bohóc. „De nehéz is, amikor az egyik gyerek hirtelen elhallgat és sírni kezd, nem tudom mi történik a kis lelkében és talán nem is akarom tudni a szörnyűségeket, amin keresztülmehettek."
Természetesen nem ez az egyetlen önkéntes szerveződés, mely segítséget nyújt a menekülteknek. A „Remény vonata" nevű kezdeményezés, amelyik – a magyarországi hasonló segítségnyújtó mozgalmakhoz hasonlóan – elsősorban a közösségi média segítségével szerveződött,
3500 önkéntes csak az elmúlt öt hétben beletett több mint 300 000 órányi munkáját fogja össze.
„Adománygyűjtés, elosztás, nyelvtanítás, szállítás, gyerekfelügyelet -- mindent csinálunk, amire szükség van és csinálni is fogjuk, amíg egyetlen menekült is van" – mondja Benjamin Fritz, a szervezet szóvivője.
Cégek is beszálltak a segítségbe. A DM tisztasági-csomag adománygyűjtése nyomán nyolc hét alatt több mint százötvenmillió forintnyi adomány gyűlt össze Ausztriában, melyet a Caritas segítségével juttattak el a menekültekhez. Az önkéntesekben a tél közeledte jelentős aggodalmakat kelt. „Meleg ruhára van szükség, az talán lesz is. De a tél beálltával egyre többen lesznek betegek, minden valószínüség szerint egyre kevesebb önkéntes vállalja majd a hidegben a munkát. Lehet, hogy bajban leszünk. De megoldjuk majd, ahogy eddig is megoldottuk" – mondja a szóvivő.
A tél közeledtével az osztrák állam is egyre inkább a biztonságos és emberi körülmények megteremtésére koncentrál. A tranzitzónákban hatalmas, fűthető sátrakat, tábori ágyakat, zuhanyzókat és vécéket állítanak fel. A Röszkéről és más magyarországi átmeneti helyszínekről érkezők épp erről, az elemi higéniai viszonyok hiányáról számoltak be. „Büdösek és koszosak voltunk, ezért lenéztek minket a magyarok", mondja egy menekült. „De nem tudtunk mást tenni, nem volt mód mosakodni, vécére menni is csak a természetben tudtunk. Mi nem vagyunk ilyenek, de ott nem tudtunk mást csinálni."