Lövöldöző taták és muszlim terroristák mentegetése
Jelenet a Lövöldöző taták (Les tontons flingueurs, 1963.) című filmből Bernard Blier, Francis Blanche és
Jean Lefebvre főszereplőkkel (balról jobbra).
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
A francia bírói és az ügyészi kar általános felháborodására egy gyakran közönségesen beszélő, erőszakos, muszlim terroristákat a tárgyalótermeken kívül is védő, úgymond sztárügyvédet nevezett ki Macron elnök igazságügyi miniszternek. Miután miniszterelnöknek - a jobbközép szavazók megszerzése miatt - Jean Castex-et választotta, a Nicolas Sarkozy-höz igen közel álló politikust. De kellett egy népközeli, erősen baloldali ember is a kormányba, így lett az 59 éves Éric Dupond-Moretti az igazságügyi miniszter. A szereplési mániás ügyvéd (tavaly az egyik legdrágább párizsi magánszínházban hónapokig egy monodrámát adott elő - saját magáról) elemzők szerint a baloldali elit populizmusát testesíti meg. Ennek megfelelően nem Baudaleire-től szokott idézgetni vagy francia művészfilmekből, hanem a francia népi mozikultúra leghíresebb filmjéből, a hatvanas évek legközönségesebb mondatai miatt legendássá vált Lövöldöző tatákból.
Az anyai ágon olasz Dupond-Moretti (olasz állampolgárságát megtartotta mind a mai napig) különösen arról híres, hogy gyakorlatilag bármilyen ügyet elvállal, és nem is akárhogy, rendszerint média-reflektorfényben, újságírók gyűrűjében, és hatalmas vehemenciával, mintha csak a Jogi játszmák („Boston Legal") főhőse, Danny Crane elevenedne meg szemünk előtt. Stílusába belefért, hogy verbálisan inzultáljon bírókat, ügyészeket, és az sem számított soha, hogy ezekért rendre megbüntették.
Amolyan igazi botrányhős volt.
Óhatatlan, hogy bár egy ügyvéd természetszerűleg nem a bűnt védi, hanem a bűnöst, azért sok esetben jellemző egy ügyvédre, kik az ügyfelei. Ahogy Franciaországban gyakran előfordult, hogy komoly ügyvédek nem vállalták egy muszlim terrorista védelmét, Dupond-Moretti nem volt ilyen,
Többek között ő volt Abdelkader Merah, Mohammed Merah iszlám terrorista testvérének ügyvédje, aki tavaly kapott másodfokon 30 év letöltendő börtönt a terrorista testvérével való cinkosság miatt, a 2012-es toulouse-i 8, köztük 3 zsidó származású kisgyermek halálával végződő kegyetlen terroristamészárlás miatt. Eric Dupond-Moretti többek között azt nyilatkozta, hogy „megtiszteltetés" számára, hogy Abdelkader Merah ügyvédje lehet, védői szerepén túlmenően nyilvánosan mentegette, 2019-ben pedig, amikor a Fellebbviteli Bíróság 30 évre szigorította Merah börtönbüntetését, úgy provokálta a közvéleményt, hogy
még a nürnbergi per is méltóbb volt, mint a toulouse-i terrorista testvérének pere, mert ott nem tekintették az embereket állatnak, miközben Abdelkader Merah-ot állatként kezelte a bíróság a pere során.
Ebben a perben ugyan nem sikerült védencének felmentését elérnie, és bár akkor úgy nyilatkozott, hogy az utolsó jogi fórumra, a Semmitőszék elé viszi az ügyet, erre már nem lesz lehetősége, hiszen közben igazságügy-miniszter lett. Ettől függetlenül eddigi pályafutása során - saját számítása szerint - 145 ügyben járt el sikerrel, azaz az általa képviselt személyeket mind felmentették. Ez az oka annak, hogy Dupond-Moretti úgy hívatja magát, hogy a „Felmentő" („Acquittator").
Követelte, hogy a francia állam segítse a dzsihadisták visszatérését
A belga-francia határon húzódó észak-francia Maubeuge városában született Dupont-Moretti „Direct du Droit" ("A jogról közvetlenül") című könyvében azt állítja, hogy többek között azért lett büntetőügyvéd, mert
a halálbüntetés eltörlésének elkötelezett híve,
de a 2017-ben megjelent nagy vihart arató könyvében kegyetlen kritikával illeti a francia igazságszolgáltatást is, rámutatva annak „abszurd és csaló" mibenlétére. Egy biztos, a szakmában a büntetőjog megszállottjának tartják. Nem csoda, ha fiatal korában mindent megtett annak érdekében, hogy ügyvéd lehessen. Nehéz körülmények között élő családban nőtt fel. Azért, hogy egyetemi tanulmányait fedezni tudja (fémmunkás apját 4 éves korában vesztette el, anyja, Elena Moretti, aki olasz származású takarítónő volt), kőműves mellett, homokrakodó munkásként vagy bárokban is munkát vállalt. Ami politikai szerepvállalásait illeti,
kezdettől fogva harsányan kiállt a francia baloldal, elsősorban a szocialista párt mellett,
különösen a párt lille-i polgármesteréhez, az európai színtéren is meghatározó szocialista politikus, Jacques Delors lányához, Martine Aubry-hoz került közel. A 2008-as önkormányzati választásokon a Francia Szocialista Párt frissen megválasztott főtitkárát támogatta, részt vett a Martine Aubry-t segítő "választási bizottságban", sőt, Dupond-Moretti a 2012-es köztársasági elnökválasztásokat megelőző 2011-es szocialista előválasztásokon is aktívan támogatta Aubry-t, bár a politikusnő alul maradt a későbbi köztársasági elnökké választott François Hollande-dal szemben. (Egyébként Martine Aubry előválasztási kudarcához hozzájárult, hogy arról kezdtek írogatni, hogy a politikusnő súlyos alkoholista.)
Egyébként Dupond-Moretti volt az is, aki hangosan követelte, hogy a francia állam segítse a Szíriában harcoló dzsihadisták visszatérését, mert egyébként halálbüntetés várna rájuk.
A „Marianne" hetilapnak adott interjújában azt is kifejtette, hogy hisz abban, hogy a radikális iszlám híveit lehetséges „deradikalizálni". A Les Valeurs Actuelles konzervatív hetilap szerint sok embert tölt el félelemmel, hogy a mára igazságügy-miniszterré lett
Dupond-Moretti megnyitja Franciaországot a szíriai börtönökben levő francia dzsihadisták előtt.
A nemzeti jobboldalt be akarta tiltani
Érdekes, hogy igazságügy-miniszterré történő kinevezését követően a legtöbben azt emlegették, hogy saját magával is súlyos ellentmondásba keveredett, mert 2018-ban egy újságírói kérdésre, miszerint „vállalná-e az igazságügy-miniszteri tisztséget", úgy válaszolt, hogy „ezt a bolondságot senki nem kérné tőlem. De őszintén szólva, soha nem is vállalnék el egy ilyen dolgot. Ez nem az én történetem". Dupond-Moretti egyébként akkor azt is kijelentette, hogy ha kell,
írásba adja, hogy soha nem vállalja el az igazságügy-miniszteri tisztséget.
De, ha úgy tetszik, ennél van még egy érdekesebb kijelentése is. 2015-ben sajátos, demokráciában több mint szokatlan kijelentést tett: azt mondta, hogy be kellene tiltani a Nemzeti Front („Front National") nevű egyébként teljesen legális, hatalmas szavazói táborral bíró nemzeti jobboldali pártot (amelynek utódpártja, a Marine Le Pen vezette Nemzeti Tömörülés legutóbb épp megverte Macron kormánypártját a 2019-es európai parlamenti választásokon).
Talán az sem véletlen, hogy kinevezésekor a francia bírói kar jelentős része sztrájkkal fenyegetőzött (Dupond-Moretti még ügyvédként indított harcot az „elfogult" és „csaló" bírói kar ellen), és kinevezését a bírák úgy értékelték, mint egy ellenük szóló hadüzenetet. De az ügyészség sem reagált túlságosan biztatóan, egy francia tengerentúli megyében (Guadeloupe) működő ügyész hivatalosan is elöljárójához fordult, és írásba adta, hogy
nem hajlandó az új igazságügy-miniszter fennhatósága alatt dolgozni
Alexandre Devecchio, az egyik legjobb francia elemző-újságíró a Le Figaróban elemezte az új igazságügy-minisztert, írását egy Dupond-Moretti-idézettel indította:
Jobban megbízom az országom konyhájában, mint igazságszolgáltatásában...Az én időmben, ha egy lány visszautasította a közeledésünket, akkor azt szimplán pofára esésnek nevezték, mára már bűncselekménynek.... Senkit nem szoktam terrorizálni, csak az elmebetegeket.
Ahogy az esszéíró fogalmaz: ezek a mondatok nem a Lövöldöző tatából vannak, hanem az új minisztertől származnak.
Nemcsak Dupond-Moretti a „fekete humor" mestere, érzékelteti Devecchio, de Macron is ennek a műfajnak a nagy kedvelője, saját elnökségi kampánya alatt Bernard Blier világhírű francia színészt idézte a nagysikerű „Lövöldöző Taták" („Les Tontons flingeurs") című filmből, amikor egy riporteri kérdésre úgy felelt, hogy „engem nem lehet kenyérre kenni, mint a vajat", azaz „nagyon kemény", ráadásul Macron sohasem mulasztja el megjegyezni azt sem, hogy régi rajongója Michel Audiard-nak (Audiard volt többek között a "Lövöldöző Taták c. film forgatókönyvírója), aki a francia fekete humor közismert dialógusainak megalkotója volt. Viszont ha a „Felmentőt" választotta igazságügy-miniszterének, annak inkább politikai okai vannak, mondja Devecchio, semmint a humor.
Nem véletlenül idézett mind az elnök, mint gyakran Dupond-Moretti is Michel Audiard-tól. Ő egy legendás forgatókönyvíró volt, aki a nagyon hétköznapi emberekhez közeli nyelvet tökéletesen tudta beszéltetni szereplőivel. Bár alig 65 évet élt, több mint száz film forgatókönyvét írta, köztük elképesztő sikereket: Belmondo-filmeket (A javíthatatlan, a Szabadlábon Velencében, a Zsaru vagy csirkefogó? vagy éppen A profi), sok Delon-krimit, művészfilmeket - és mind közülük a Franciaországban leghíresebb bűnügyi vígjátékot, a Lövöldöző tatákat. Ebben Audiard a hétköznapi beszédet, az argót páratlan szellemességgel művészi szintre emelte. Ha egy francia politikusnak (Dupond-Moretti már az) Michel Audiard a kedvence, azzal azt mondja: az egyszerű emberek mellett van.
Nem tud tovább Macron az általa kreált start-up világ elnöke lenni
A hagyományosan az elitiskolákból jövő macroni világban ez a „nagyhangú, ápolatlan szakállú ember egy különös színfolt", mondja Devecchio, majd hozzáteszi, hogy
ebben az egyébként szinte teljesen hagyományos kormányzatban még Dupond-Maretti az, aki Macron eredeti mozgalmát, a „La République en Marche"-ot (LREM) megtestesíti.
Azaz Macronnak azt a korábbi szlogenjét, hogy „politizálni másképp is lehet, mint korábban". De Macron új szlogenjére, mostani politikai üzenetére, az „újratervezésre" is jó példa Dupond-Moretti, mondja Devecchio. A sárgamellényesek és a koronavírus járvány elkésett és hibás kezelése után, miután mindkét esemény rávilágított a „boldog globalizáció" árnyoldalaira, Macron belátta, hogy nem lehet az „új világ" vagy a „start-up világ" elnöke. Legalább kifelé, a megjelenés szintjén szüksége van egyfajta populizmusra, népközeliségre, mert nemcsak a felsőbb rétegeket kell megtartania, de nem fordíthatja maga ellen a nyugdíjasokat, és főleg, meg kell nyugtatnia a „lázadó gallokat" (a fehér, francia alsó középosztályt) is, különös tekintettel a közelgő 2022-es köztársasági elnöki választásokra.
Épp ezért kell megnyernie az első vonalban dolgozókat is (az első vonalban dolgozókon Macron elsősorban az ápolókat, rendőröket, mezőgazdaságból élőket, a fuvarozókat és az áruházi alkalmazottakat, pénztárosokat értette), és éppen erre a szerepre lehet alkalmas Éric Dupond-Moretti,
egy takarítónő fia, aki mindent önerőből ért el",
írja Devecchio. Ugyanezt fogalmazza meg Jérôme Sainte-Marie politológus is, aki azt mondja, hogy „Dupond-Moretti kinevezése mögött valójában az a gondolat áll, hogy itt van egy, a szakmájában professzionális ember, aki ennélfogva az elit része lett, viszont populista -népközeli - módon fogalmaz, és populista attitűddel működik".
Macron taktikázik
Macronnak ez a sajátos stratégiája nem teljesen ismeretlen, ugyanis Raoult professzorral történő találkozója a karantén ideje alatt ugyanezen logika alapján jött létre. Ahogy arról az Origo részletesen beszámolt, Raoult, akit a párizsi orvosi és kormányzati (különös tekintettel a baloldali) elit lényegében kivetett magából, a koronavírus ellen a malária és a lupus nevű autoimmun betegség ellen hatásos hydrokloroxint vetette be, saját számai és elemzései alapján sikerrel, de ezt a nagy multinacionális gyógyszergyárak markában levő francia orvosi és kórházi világ nem akarta elfogadni,
sőt, mindent megtettek annak érdekében, hogy ellehetetlenítsék az azóta már világhírűvé vált marseille-i professzort, aki Trump elnök tiszteletét is kivívta.
Devecchio arra is emlékeztet, hogy Macron már akkor ezzel a módszerrel élt, amikor gazdasági miniszter volt François Hollande szocialista köztársasági elnök idején. Akkor Philippe de Villiers-t, a szuverenista gondolkodású, EU-szkeptikus politikust, nagyvállalkozót, kivételesen intelligens történészt próbálta felhasználni „tematikai zsákmányként", azaz egyszerűen fogalmazva nyelvezetet, stílust és programpontokat „vett át" tőle, sőt, azokat 2017-es elnökválasztási kampányában is alkalmazta. Macron de Villers-nek a baloldalt és jobboldalt összefogni akaró programját alapul véve hirdette meg a baloldal és a jobboldal közötti törésvonal meghaladását, átlépését, és mindenkit egyesíteni akart az általa „barna pestisnek", azaz (minden alap nélkül) nácinak minősített Marine Le Pen-féle Nemzeti Tömörülés ellen, és persze nyilvánvalóan saját győzelme érdekében. Sőt, az egykori bankár, magas rangú pénzügyi ellenőr Emmanuel Macron magát egyenesen „rendszerellenesnek", „uralkodó osztály -ellenesnek" minősítette, és harcot hirdetett a politikája és stratégiai céljai útjában álló, „mindenen uralkodni akaró állam" ellen.
Macron - a volt szocialista miniszter - természetesen nem rendszerellenes, hanem maga a rendszer. Az sem véletlen, hogy most miniszterelnöknek egy Sarkozy-közeli, jobbközép politikust választott. Ezért is volt szüksége a kormányban egy tipikus baloldali emberre.
Devecchio a Le Figaróban Alain Minc-et, a Nicolas Sarkozy-höz közeli francia nagyvállalkozó, üzletember megfogalmazását idézi, aki szerint
ma kétféle populizmus feszül egymásnak, a nép és az elit populizmusa. Ezek között pedig Macron az „uralkodó osztály populizmusát" képviseli, ami valójában a társadalmi elit populizmusát jelenti. Ezt mutatja többek között az is, hogy a populizmust egyáltalán nem a populista ideológia érdekében, hanem ténylegesen egy piaci alapú gazdaság és az Európai Unió mellett használja föl.
Vajon hogy lesz népközeli az új francia igazságügyi miniszter?
Épp ezért nagy kérdés, folytatja Devecchio, hogy stílusán kívül milyen politikai és ideológiai irányvonalat visz Éric Dupond-Moretti, az új igazságügy-miniszter. Vajon megmenti majd az ügyvédek nyugdíjalapját, amiért komolyan kiállt és tiltakozott korábban, szemben a meghirdetett macroni nyugdíjreformmal? Vagy létrehozza az általa sokat kritizált bírói kar felelősségre vonása lehetőségének az intézményét? Bár komoly reformokat hirdetett meg, mégis úgy tűnik, hogy az egyik legfontosabbról máris lemondott, és
korábbi terveivel ellentétben mégsem függeszti föl a Bírák Nemzeti Iskoláját
(a mindenkori igazságügy-miniszter irányítása alatt álló, bírákat kiképző intézmény, Dupond-Moretti szerint a bírói kar elfogultságának és kasztosodásának az egyik oka). Beiktatásakor Dupond-Moretti azt erősítette meg, hogy
az igazságügy-minisztérium elsősorban az antirasszizmus és az emberi jogok minisztériuma lesz. Baloldali szólamok, frázisok.
Első hivatalos látogatása egy börtönbe vezetett, ahol örömmel konstatálta, hogy a börtönökben fogva tartott rabok száma történelmi szinten alacsonynak tekinthető. De semmi érdemi gondolata nem volt. Vajon miben lesz akkor népközeli Éric Dupond-Moretti, teszi föl a kérdést Devecchio. Esetleg ő lesz a francia jogrendszer Didier Raoult-ja? Vagy csak szimplán folytatja elődjeinek a büntetőjogi politikáját? Hamarosan megtudjuk.