Náci tisztek hajtották végre a történelem legnagyobb bankrablását

A Merkersben elrejtett rablott kincs
Vágólapra másolva!
Hitler életének utolsó napjaiban, az ezerévesre tervezett Harmadik Birodalom végóráiban egy SS-tiszt és egy csoport katona besétált a német Nemzeti Bank berlini épületébe, fegyverrel kényszerítette az alkalmazottakat a hatalmas trezor kinyitására, majd kirámolta a páncéltermet. Csak az aranyrudakat hagyták ott, mert túl nehéz lett volna a zsákmány. Mai értéken 2 milliárd dollárt raboltak. A történet kísértetiesen emlékeztet a Kelly hősei c. filmre, amelyben amerikai katonák harc közben, német segítséggel, kirabolnak egy bankot. A filmben a szerethető, jó figurák győztek, a valóságban viszont a rosszak, mert a SS-bankrablók sikeresen eltüntették a zsákmány nagy részét a világ elől.
Vágólapra másolva!

Az SS-ek csak az aranyrudakat hagyták ott, mert azok túl nehezek voltak

– és ügyelniük kellett a súlyra, mivel ekkor már csak repülőgéppel lehetett elhagyni Berlint. Így ezt az aranyat végül a szovjetek találták meg és vitték el május 2-án, Berlin kapitulációja napján.

A csoport szürkületkor szállt fel egy Ju-52 szállítógépre az egyik, még működő berlini szükségrepülőtéren. Családtagok is voltak közöttük, így Spacil felesége és szeretője, a titkárnője is.

Szerencséjük volt, a szövetséges vadászgépek nem fedezték fel az alacsonyan repülő, lassú hárommotorost.

A gép Prágában tankolt, majd továbbrepült Salzburgba. Itt a zsákmányt teherautóra rakták és Spacil szerzett néhány autót. A kis konvoj Bad Ischlben megállt, ahol a feleségét beköltöztette egy fogadóba. Ő maga a titkárnőjével és az SS-katonákkal továbbment. Május 4-én a salzburgi gauleiternél, Gustav-Adolf Scheelnél bukkant fel, ahol a helyi SS-vezetők úgy döntöttek, hogy a pénzt el kell ásni.

Spacil két helyen rejtette el a zsákmányt, Taxenbach és Rauris városok közelében. De nem az egészet.

A térség térképe Forrás: Hofbauer birding.

A bankrabló megtartja a zsákmány legnagyobb részét és pénzeli az SS-t

Május 7-én Spacil Erich Nauman Brigadeführerrel találkozott, aki korábban az Einsatzgruppe B-t, egyik hírhedt megsemmisítő osztagot vezette a keleti fronton. A két SS-tiszt együtt hajtott Radtstadba, ahol a híres-hírhedt Otto Skorzeny SS-Obersturmbannführer rejtőzött. Skorzeny legismertebb kommandóakciója 1943-ban történt, amikor egy vakmerő vitorlázógépes leszállás után kiszabadította Mussolinit az olasz partizánok fogságából, egy hegyi hotelből. De ő rabolta el Horthy Miklós fiát is Budapesten, az ardenneki ellentámadás idején pedig angolul beszélő kommandó-egységeket küldött az amerikai vonalak mögé.

A kalandor-jellegű kommandós akcióiról ismertté vált Otto Skorzeny SS-Obersturmbannführer Forrás: Bundesarchiv

Spacil 50 ezer francia frankot, 10 ezer svéd koronát, 5 ezer dollárt, 5 ezer svájci frankot és 5 millió márkát adott át Skorzenynek, hogy menekülni tudjon.

Ez ma sok tízmillió dollárt ér.

Az SS-könyvelő május 8-án, a háború utolsó napján Fischhorn kastélyban a varsói gettó kirablásáért felelős Franz Konrad Hauptsturmführernek átadott 500 ezer márkát, 2500 dollárt és 1550 svájci frankot, valamint kifizette Konrad 55 emberének elmaradt zsoldját.

Franz Konrad a fotó baloldalán, a varsói gettólázadáskor Forrás: USHMM Archives

Ezek után Spacil átöltött Wehrmacht őrmesternek és a 352. hadosztályhoz csatlakozott, amelyik megadta magát az amerikaiaknak. Itt hamar felismerték és hosszan kihallgatták. Az SS főkönyvelője abban reménykedett, hogy ha megosztja az amerikaiakkal a zsákmány egy részét, elengedik, így elvezette őket az egyik helyszínre, Raurisba, egy istállóhoz. Itt valóban meg is

meg is találtak 19 darab aranypénzekkel teli, tízkilós zsákot, aminek mai értéke 1,8 millió dollár. Mellette mai értékén 8 millió dollárnyi készpénzt is kiástak a földből.

A nácik által elrejtett kincs Forrás: Wikipedia

Az amerikaiak később máshol is találtak elásott pénzes zsákokat, de

a Spacil által rabolt 131 millió dollárból 123 millió dollár sosem lett meg.

Az SS tagjai a háború után is segítették egymást

A történelem legnagyobb bankrablásának érintettjei közül Kaltenbrunner elrejtőzött a hegyekben, és várta, hogy megszökhessen. Végül május 12-én a Totes Gebirge-hegy egyik menedékházában, az ausztriai Altaussee közelében a segédtisztjével és két SS-testőrrel együtt elfogták. A nürnbergi perben háborús bűnökért halálra ítélték.

Ernst Kaltenbrunner a nürbergi perben azt állította, hogy nem volt információja a megsemmisítő táborokról Forrás: Wikipedia

Erich Naumannt 1951-ben akasztották fel, Franz Konradot pedig a lengyel bíróság ítélte halálra 1952-ben, Varsóban.

Ott Skorzeny május 16-án feladta magát. 3 évet töltött börtönben, ahol sokszor kihallgatták, de egy szót sem szólt az elrejtett pénzről.

1948-ban három volt SS-tiszt segítségével megszökött a darmstadti internálótáborból.

1950-ben Párizsban és Salzburgban bukkant fel,

végül Madridban telepedett le – multimilliomosként.

A felső tízezer tagja lett, feleségül vette a volt náci pénzügyminiszter unokahúgát, Ilse Lüthje grófnőt és fegyverkereskedelemmel kezdett foglalkozni.

Skorzeny és Benito Mussilini, a Gran Sasso-hegyi akció után, amelyben a diktátort kiszabadították a partizánok fogságából Forrás: Bundesarchiv

1952-ben volt SS- és Wehrmacht-tiszteket toborzott az egyiptomi kormány katonai tanácsadójaként az egyiptomi hadsereg kiképzésére.

Skorzeny személyesen tartott kommandós kiképzéseket palesztinoknak a britek elleni terrorakciókhoz,

később pedig az izraeli titkosszolgálat ügynöke lett. Perón argentin elnök is felkérte katonai tanácsadónak, és amikor Argentínában járt, Éva Perón testőre volt. Skorzeny a náci katonai hírszerzés egyik vezetőjével, Reinhard Gehlen tábornokkal közösen felépítette fel a Die Spinne (a pók) nevű titkos szervezetet, amely

600 SS-tisztet illetve náci háborús bűnöst menekített Németországból

a francóista Spanyolországba, Argentínába, Paraguayba, Chilébe vagy a Közel-Keletre. Skorzeny 1975-ben halt meg Madridban.

Josef Spacil, a német Nemzeti Bank kirablója Forrás: Memoirs de guerre

Spacil a nürbergi perben tanúskodott a főnöke, Kaltenbrunner ellen. Később Münchenben dolgozott mint könyvelő. A vagyonát titkolta, de valószínűleg legalább egy élelmiszer üzletlánc tulajdonosa volt. 60 éves korában halt meg, 1967-ben.

A náci Nemzeti Bank értékeiből ma is sok hiányzik.

Úgy számítják, hogy mai árfolyamon 5,6 milliárd dollár nem került elő.

A történészek szerint ezeket ma nagyhírű londoni vagy svájci bankok őrzik. Az alpesi tavakba süllyesztett, Európa kirablásából származó kincsek értékét megbecsülni sem lehet.