Amikor 1991. augusztusában, a dél-afrikai East London kikötőjében az utasok beszállni készültek az MTS Oceanosra, egy óceáni kirándulásra, többen szóvá tették, milyen rozsdás, régi hajóra váltottak jegyet. De már nem volt mit tenni, aki befizetett a durbani útra, nem akarta elveszteni a pénzét. Így a görög bejegyzésű Oceanos végül 581 emberrel a fedélzetén útnak indult. Akkor még senki nem sejtette, hogy ez a kirándulás a hajózás történetének legnagyobb mentőakciójával végződik majd, és hogy ha a kapitányon, illetve a személyzet nagy részén múlik, minden utas a viharos óceánba fullad.

A rozoga hajó és a vihar

Az Oceanos 1952-ben épült egy francia hajógyárban, és mire a végzetes útra indult, számos társaság volt már a tulajdonosa. A görög Epirotiki Lines nevű vállalat 1978-ban vásárolta meg, ezúttal pedig bérbe adta egy dél-afrikai tengeri chartervállalkozásnak.

Az Oceanos elhagyja Pireusz kikötőjét 1983-banForrás: Reddit

A görög anyacég nem arról volt híres, hogy törődik a hajóival. Talán nem véletlen, hogy eddig két hajója is elsüllyedt, az egyik ráadásul a vállalat büszkesége, a zászlóshajó Pegasus volt. A New York Times a tulajdonos család egyik tagját idézte a balesetekről, aki maga is aggasztónak találta a flotta állapotát.

Az indulás előtt az Oceanoson lázas munka folyt. A szennyvíz-elvezető rendszert javították, de nem sikerült befejezni. Így nem helyeztek vissza egy fontos csövet a helyére, emiatt egy nagy lyuk éktelenkedett az egyik vízhatlan zárófalon. Emellett több zárószelepet is kiszereltek a csövekből, de mivel nem volt idő megjavítani őket a kikötőben, ezeket sem tették vissza a helyükre. A hajó tulajdonképpen időzített bomba volt – a vihar nélkül is.

De ott volt a vihar. 80 -90 kilométer per órás szél fújt, és 15-20 méteres hullámok zúdultak a hajótestre, sőt, aznap egy közeli olajfúrótoronynál egy 25 méteres szörnyhullámot is észleltek. A vihar olyan erős volt, hogy a fedélzetre tervezett indulási partit bent kellett megrendezni. A hullámzás miatt még a gyakorlott pincérek is sorra ejtették le a poharakat és tányérokat a tálcáikról.

A később hős, a gitáros

A zimbabwei Moss Hills, aki a hajó zenekarában játszott a feleségével, Tracy-vel együtt, ekkor még csak úgy konferálta fel az egyik számukat, hogy ők játsszák a rockot, a hajó pedig a rollt (a dülöngélést).

Tracy és Moss Hills az Oceanos fedélzeténForrás: Oceanos Sinking, Moss Hills

Moss később így írta le az eseményeket.

Tracy, akit addig semmi nem ijesztett meg a tengeren, az egyik szünetben azt mondta: - Rossz előérzetem van. Lemegyek a kabinba és összekészítek pár holmit, vészhelyzet esetére. - Alig ment ki, bumm! Egy hangos durranást hallottunk és koromsötét lett.

A zenészek és az utasok is azt várták, hogy a tisztek tájékoztatják majd őket a helyzetről, és utasításokat adnak, ki hova menjen. De semmi nem történt.

Ott vagy az óceánon, éjszaka, a félelmetes viharban, egyértelmű, hogy valami baj történt, de senki nem mond semmit. Összeszorult a gyomrom.

Nemsokára működésbe lépett a vészhelyzeti világítás. Moss visszament a bárba, hogy megnézze a színpadot. A hangszereket, a mikrofonállványokat, a dobot szanaszét hajigálva találta, a hullámzásban lerepültek az emelvényről. Ekkor tűnt fel neki, hogy nem érzi a hajó remegését, és nem hallja a folyamatosan brummogó hangot a hajó gyomrából. Vagyis az Oceanos gépe megállt, a hajó egyre lassul.

A 153 méter hosszú hajó pár perccel később már csak sodródott a vizen, és ami a legrosszabb, nem az orra mutatott a hatalmas hullámok felé, hanem az oldala. Egy hajó, amelyik nem tud szembefordulni a széllel, ki van szolgáltatva az óceánnak, és sokkal hamarabb bajba kerülhet, mintha akár csak minimálisan kormányozható lenne.

Az utasok egyre nyugtalanabbak lettek. Az étteremben kezdtek gyülekezni, de csak a fenekükön csúszva tudtak közlekedni az összetört tányérok, poharak és berendezési tárgyak romjai között, mert a viharban alig lehetett állva maradni. A hangulat egyre gyászosabb volt, ezért Moss megkereste az akusztikus gitárját, amihez nem kellett áram, és saját magát kísérve énekelni kezdett, hogy megnyugtassa az embereket. A felesége és a szórakoztató csoport tagjai körbejártak az utasok között, viccelődtek, igyekeztek megelőzni a pánikot.

Ahogy múltak a percek, Moss Hills ülönös jelenséget vett észre éneklés közben: az Oceanos egyre kevésbé lendült vissza az eredeti helyzetébe, és észrevehetően dőlni kezdett a jobb oldala felé.

- Ennek fele sem tréfa, itt nagyon nagy baj van – súgta a feleségének. – Megyek, kiderítem, mi a helyzet.

Süllyedünk!

A kapitány, Jannisz Avranasz ekkor már tudta, hogy a hajó süllyed. Egy gépész jelentette, hogy víz tört be a gépterembe a szennyvíz-leeresztő csövön keresztül, amelynek a vékony zárófedele nem bírta a viharos óceán dühöngő hullámainak erejét, és engedett. A beömlő tengervíz zárlatossá tette a generátorokat, a hajógép leállt. A vízhatlan zárófalon tátongó lyukon át folyamatosan zúdult be a víz, és a szennyvíz-rendszer csövein keresztül – a visszacsapó szelepek hiánya miatt – nemsokára víz jelent meg a hajó vécéiben és a kabinok fürdőszobáiban is. Az Oceanos menthetetlen volt.

Ugyanerre a következtetésre jutott a gitáros is, aki egy Yorkshire-i bűvésszel együtt mászott le egyre mélyebbre, a hajó belsejébe, úgy, hogy néha a lépcsők korlátjáról lógtak le, mint az artisták, a hajó imbolygása miatt. Azt látták, hogy a több nemzetiségű személyzet tagjai pánikban vannak, a tisztek pedig mentőmellényben és bőrönddel a kezükben futkosnak.

Víz az Oceanos folyosóinForrás: Marine Claims Conference

A két férfi megállt az egyik vízhatlan válaszfal acélszerkezeténél, amelynek a közepén egy vízzáró ajtó volt. Hills hallgatózott, és döbbenten konstatálta, hogy a másik helyiségből olyan hangok hallatszanak, mintha a másik oldalon, az egész vízhatlan rekeszben víz csapódna ide-oda.

Süllyedünk!

Magukra maradtak az utasok

Mire visszamásztak az étterembe, az utazási iroda vezetője, Lorraine Betts a kapitánytól már megtudta, hogy el kell hagyni a hajót. Nemsokára kiderült, hogy az első mentőcsónakkal már távozott is a tisztek többsége és a legénység sok tagja. A mentőcsónakjuk félig sem volt tele. A kapitány is velük menekült volna, de Betts visszarángatta a fedélzetre, mielőtt beugorhatott volna a mentőcsónakba.

Üveges tekintettel meredt előre, nem szólt semmit. Olyan volt, mint akinek lekapcsolt az agya és a szervezete. Egyértelműen alkalmatlan volt a mentés irányítására,

mondta később róla a nő.

Elkezdik leengedni a mentőcsónakokat. A csónak orrában egy olyan matróz áll, aki nem szökött meg a többiekkel együtt.Forrás: Oceanos Sinking, Moss Hills

Éjfél után a legénység ott maradt tagjai segítségével elkezdték leengedni a mentőcsónakokat a csónakfedélzetről. Senki nem tudta, hogyan kell beszállítani az utasokat. Hills azt találta ki, hogy fél lábbal a fedélzeten állt, a másik lábával a csónakban, így próbálta közel tartani a mentőcsónakot a hajóhoz, hogy az emberek be tudjanak mászni. Az Oceanos egyre nagyobb imbolygása miatt azonban mindig vissza kellett ugrania a fedélzetre, amikor a hajó jobbra dőlt, mert ilyenkor a mentőcsónak több méterre is eltávolodott.

Az utasok az étteremben gyülekeznek.Forrás: Oceanos Sinking, Moss Hills

Ha megteltek a csónakok, a 90 utasukkal együtt leengedték őket a vízre. Mivel Hills és a legénység ott maradt tagjai sem tudták, hogyan kell beindítani a mentőcsónakok motorjait, a csónakok a hatalmas hullámzásban egyszerűen elsodródtak a süllyedő hajótól.

Borzalmas lehetett nekik. A vihar a koromsötét éjszakában dobálta őket az óceánon, bőrig áztak a hullámok vízpermetétől, majdnem megfagytak – belegondolni is rémes. Mégis csónakba kellett ültetni mindenkit, mert a süllyedő hajón nem maradhattak,

- mondta a gitáros.

Ahogy múltak az órák, a jobb oldalon elfogytak a mentőcsónakok. Az egyre inkább jobbra dőlő hajó bal oldaláról pedig egyre veszélyesebb lett a csónakok leengedése, ezért ezt az oldalt kénytelenek voltak feladni.

Az oldalra dőlt hajó hajnalban. Láthatók a csónakdaruk, illetve az, hogy ilyen szögnél nem lehet leengedni a mentőcsónakokatForrás:Flckr

Vagyis az a 180 ember, akinek nem jutott hely a csónakokban, a halálra ítélt hajón rekedt.

Moss a feleségével együtt újra körbejárt a hajón, hátha találnak egy tisztet, aki segítséget tud kérni a Parti Őrségtől. Felmentek a hídra is, mert ha valahol, ott biztos lesz legalább egy rangidős, képzett tengerész.

Nem volt. Az üres híd csendben lengett jobbra-balra.

A süllyedő OceanosForrás: Marine Claims Conference

Ekkor zuhant rám a felismerés, amit addig is sejtettem, de elhárítottam: teljesen magunkra maradtunk.

Cikkünk folytatódik, kérem, lapozzon!