Így mentegeti a bukott francia köztársasági elnök a migránslázadást

Francois, Hollande, motor, 2011,
French MP and candidate for the 2011 Socialist primary elections, Francois Hollande, is seen on his scooter on June 1, 2011 in Paris after interviews with students in journalism at the CFPJ. AFP PHOTO BERTRAND LANGLOIS (Photo by BERTRAND LANGLOIS / AFP)
Vágólapra másolva!
A közismert kanadai szociológus-esszéíró, Mathieu Bock-Côté szerint „először mindenki számára nyilvánvalónak tűnt, hogy a múlt heti lázadások elválaszthatatlanul összekapcsolódnak a francia társadalmat az elmúlt ötven évben alaposan átalakító tömeges bevándorlással. Sokan abban hittek, hogy a zavargásokat egy ráébredés kíséri majd, és ez inkább előbb, mint utóbb, valódi politikai irányváltáshoz vezet. Elég naivnak kellett lenni ahhoz, hogy ezt elképzeljük" - indítja írását az ismert tudós.
Vágólapra másolva!

„François Hollande volt az, aki ellentámadásba lendült. A II. világháború utáni francia történelem legsikertelenebb, köztársasági elnökként csúfosan megbukott szocialista politikusa azt állította, hogy a zavargásoknak semmi közük a bevándorláshoz. Nyugodtan beszélhetünk arról, hogy válságban van a hatalom, vagy összeomlóban van a család intézménye, vagy akár arról, hogy működésképtelen a köztársaság, a rendőrség iránt pedig hiányzik a tisztelet... bármiről lehet beszélni, csak a bevándorlásról nem.

François Hollande egykori felesége, Ségolène Royal szerint a bukott szocialista köztársasági elnök mindent szeretett, kivéve dolgozni Forrás: AFP/Patrick Kovarik

A kommentelők pedig örömmel csatlakoztak ehhez az értelmezéshez, különösen akkor, amikor megtudták, hogy a letartóztatott zavargók 90%-a francia állampolgár volt. Ezt az információt nem a jogi és az egzisztenciális állampolgárság közötti egyre markánsabb elkülönülés jelének, hanem annak bizonyítékának tekintették, hogy a bevándorlás kérdése már nem is merülhet fel.

„Megkönnyebbült sóhaj a levegőben. Tehát nem voltak etnikai zavargások. Gérald Darmanin pedig a Bajnokok Ligája botrányba fulladt 2022-es döntőjére gondolt, amit a „Stade de France"-ban rendeztek. (2022 májusában a Bajnokok Ligája döntőjén zavargások, rablások voltak a francia válogatott stadionja környékén, a migránsgettónak is nevezett Saint-Denis-ben. A francia kormány bocsánatot kért a szurkolóktól a botrányos körülmények miatt, az Origo többször foglalkozott részletesen az üggyel.)

Darmanin akkoriban azt állította, hogy a zavargásokat a brit szurkolók követték el. Miután kiderült, hogy ez nem így van, és hogy a fosztogatók a külvárosokból érkeztek, a belügyminiszter kijelentette, hogy a zavargók származásának megkérdőjelezése „gusztustalan". Gérald Darmanin ezúttal azzal próbálta elhatárolni a zavargókat a bevándorlástól, hogy megmagyarázta, hogy „Kevin" és „Matteo" is van köztük. Ezek szerint a keresztneveknek társadalompolitikai jelentősége van? (A migránsok között a Kevin vagy a Matteo keresztnév nem jellemző. A francia belügyminiszter ezzel arra gyártott hazugságot, hogy a lázadók nem migránsok voltak).

„A sokszínűség alapjára épülő rezsim meg akarja büntetni azokat, akik nem fogadják el az események hivatalos elemzését".

„Kevesebb mint egy hét alatt megdőlt tehát az az igazság, miszerint a migránsok lázadtak fel a külvárosokban. A sokszínűségben élő rezsim olyan ellentörténetet hozott létre, amely nagyon gyorsan általánosan bevett normává vált. Ennek alapján többé nem lehetne elemzést készíteni arról, hogy miért sikertelen a bevándorló népesség beilleszkedése, miért nem valósult meg az asszimiláció. Többé már nem lenne szabad még csak megpróbálni sem annak megértését, hogy a külvárosi fiatalok a sportversenyeken miért preferálják a külföldi zászlót a francia helyett, miért utasítják el gyakran a francia identitást egy olyan iszlám javára, amely alternatív identitásként, követelésekkel jelenik meg, vagy miért tekintik a külvárosokban a rendőröknek való engedelmesség megtagadását beavatási rituálénak. Az tehát, ami a valóságot jelenti, meg sem történt, a hazugság intézményesülése megerősítést nyert.

François Hollande, a francia köztársaság elnöke testőreit hátrahagyva scooteren, fehér bukósisakban, inkognitóban indul a szeretőjéhez, Julie Gayet színésznőhöz Forrás: AFP/Bertrand Langlois

A sokszínűségen alapuló rezsim tehát visszaszerezte az ellenőrzést a politikai és a médiamese felett. Egyre radikálisabbá válik, mivel úgy érzi, hogy meggyengült, és minden eddiginél jobban igyekszik ellenőrizni az „együttélés" összeomlásáról szóló történetet, például azzal, hogy cenzúrázni vagy ellenőrizni próbálja a közösségi hálókat és az azokon keringő információkat. Hivatalosan az a cél, hogy korlátozzák a lázadók közösségi platformokhoz történő hozzáférését, a valóságban pedig az, hogy megakadályozzák, hogy azok a zavargásokról szóló értelmezések, amelyek eltérnek a sokszínűség alapján működő rezsim saját médiarendszere által közvetített állásponttól, megjelenhessenek. Azaz cenzúráznak.

Etnikai regresszió

A sokszínűség alapján működő rezsim mindenekelőtt azokat kívánja megbüntetni, akik nem vetik alá magukat az események hivatalos elemzésének. Példát akarnak mutatni másoknak, akiknek előre tudniuk kell, hogy milyen árat kell fizetniük azért, ha szembe mernek szállni a rendszerrel. Bruno Retailleau, a Republikánusok szenátusi csoportjának elnöke, Nicolas Sarkozy sikeres köztársasági elnök egykori kampányrészlegének a tagja megfizette az árat.

Bruno Retailleau Forrás: Hans Lucas via AFP/Xose Bouzas / Hans Lucas/Xose Bouzas

Retailleau ettől függetlenül elégedetten mutatott rá arra, hogy a külvárosi fiatalok gyakran fordulnak el francia identitásuktól, és helyette inkább származásuk, szüleik vagy akár nagyszüleik identitását fogadják el - egy olyan identitást, amelyet áldozatként, a franciákkal szembeni nagy ellenérzéssel sajátítanak el, ezzel is jelezve, hogy elutasítják Franciaországot. Bruno Retailleau ezt a jelenséget egyfajta etnikai regresszióhoz hasonlította, amelyre számos magyarázat létezik.

A Twitter persze megvadult, és amiatt kezdett el tombolni, hogy „Retailleau szerint a zavargók viselkedése az etnikai származásukkal magyarázható", és „bőrszínük szerint szeretné szétválogatni a franciákat".

Elgondolkodtató, hogy vajon hogyan jutottak Retailleau kritikusai erre a következtetésre (amikor egyáltalán nem mondott ilyeneket)? Talán az olvasási készség hiánya volt az oka? Vagy csak egy tisztességtelen elterelésről van szó, hogy az emberek elfelejtsék a zavargásokat? Egy biztos, az üzenet egyértelmű volt: a rezsim a rasszizmus kitörölhetetlen bélyegét fogja rányomni azokra, akik kitartóan felvetik a bevándorlás kérdését és a társadalom szívében élő, nem asszimilálódott közösségek létezéséről mernek beszélni, amelyek idegennek, sőt néha ellenségesnek tekintik magukat Franciaországgal szemben. De a valóság nem fog eltűnni. No pasaran. És akik ennek ellenére kitartanak (az igazság mellett), hát azokat le fogják fasisztázni. (No pasaran - nem törtök át - a spanyol polgárháború híressé vált antifasiszta jelszava).