Édouard Philippe bejelentését megelőzően, még a törvényhozási választások első fordulója előtt többször is kijelentette, hogy egyetlen szélsőségre sem hajlandó szavazni, sem bal-, sem jobboldalon. A mondatban két hazugság rejlik: az egyik a bejelentés pillanatában - hiszen jobboldalon nincs szélsőség, Marine Le Pen érdemben, értékben a centrumjobb. A második hazugság később derült ki: dehogynem szavaz szélsőségre a baloldalon. A kommunistákra fog. Ő maga jelentette be.
Az elmúlt két évben azt láttam, hogy Jean-Luc Mélenchon pártja befogadja az antiszemitizmust és az antiszemitákat. Sőt, rendbontást szervezett a nemzetgyűlésben és brutalizálta a közéletet.”
- mondta először, ez viszont nem akadályozta meg abban, hogy most mellé álljon. (Az antiszemita Mélenchon vezeti a baloldali összefogást, ennek része a régi kommunista párt is.)
Az X-en Marine Le Pen bírálta Édouard Philippe döntését, hogy egy kommunista jelöltre szavazott, mondván, hogy ez meglehetősen „groteszk képet" ad „a politikai osztályról".
Édouard Philippe korábban az Európai Néppártban politizáló LR tagja volt, majd Macron miniszterelnöknek nevezte ki.
Az abszurditásra mutatnak Macron legutóbbi lépései is, amelyben a köztársasági elnök ugyan több alkalommal is kijelentette, hogy nem kormányozna együtt Mélenchon pártjával, mégis egyre több macronista jelölt - akik a Nemzeti Tömörülés és az Új Népfront mögött a 3. helyen végeztek - jelenti be, hogy visszalépnek a Mélenchon-féle szélsőbaloldali jelöltek javára.
Hérault megyében három macronista és egy Horizont párti jelölt (ez Édouard Philippe új, elvben jobboldali pártja) lett harmadik a múlt vasárnapi választáson; mind úgy döntöttek, hogy visszalépnek, és a rájuk szavazók várhatóan Mélenchon jelöltjeire szavaznak majd. Jean-Michel Macron, a köztársasági elnök 74 éves apja „a Nemzeti Tömörülés”-től „annyira fél”, hogy inkább fia egykori osztálytársára, a szélsőségesen radikális, kommunista François Ruffinra adja le szavazatát. Ruffin a köztársasági elnököt régi ismerősei között tudhatja, hiszen ugyanabba az amiens-i középiskolába jártak. Igaz, Ruffin soha sem szerette Macront; 2019-ben még könyvet is írt róla „Ce pays que tu ne connais pas” címmel („Az ország, amit nem is ismersz”).
Ebben leleplezte Macron nagytőkésekhez és pénzügyi szervezetekhez fűződő „perverz” viszonyát, és arról is írt, hogy Macron teljesen elszakadt a francia valóságtól.
Jordan Bardella, akinek a szélsőbalosok által remélt haláláról (pontosabban arról, hogy meggyilkolják) szélsőbaloldali rapperek már botrányos dalt is írtak, úgy nyilatkozott, hogy Macron és Mélenchon között becstelen alku született, és mindent elkövetnek, hogy megakadályozzák a Nemzeti Tömörülés hatalomra kerülését. A BFMTV információi szerint mintegy 150-155 olyan macronista jelölt lehet, akik visszalépnek Mélenchon javára július 7-én. Az LFI péntek este már 200 jelöltről beszélt.
Marine Le Pen szinte biztos, hogy megnyeri a választást, de Macron arra készül, hogy nem lesz abszolút többsége a jobboldalnak, és így a vesztesek (a második kommunisták-szocialisták és a harmadik, ultraliberális Macron-jelöltek) alakíthatnak kormányt.