Miután Emmanuel Macron és pártja súlyos vereséget szenvedett a június 9-i európai parlamenti választásokon, a köztársasági elnök feloszlatta a nemzetgyűlést és új parlamenti választásokat írt ki. Ma már egyértelmű, hogy Macront háborúpárti politikája mellett a migráció felelőtlen és korlátozás nélküli támogatásáért büntették meg a választók, és szavaztak tömegesen a francia nemzeti érdekeket előtérbe helyező, békepárti és a migráció ellen küzdő Nemzeti Tömörülésre, Marine Le Pen pártjára.
Az előrehozott választás első fordulóját múlt vasárnap a Marine Le Pen vezette Nemzeti Tömörülés (RN) nyerte meg hatalmas fölénnyel, 34%-kal. Macron pártja mindössze 21%-ot kapott.
A két forduló közötti időszakkal kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a szélsőbaloldali koalíció és Macron centrumként meghirdetett, de valójában baloldali pártja az utcára vitte a politikát, mert képtelenek voltak elfogadni a francia emberek döntését. Rögtön az eredmények publikálását követően Párizsban mintegy 8 ezer ember kezdett őrült tombolásba. „Mindent megváltoztatunk" – üvöltötte a marxista „néptribun”, Mélenchon a tüntetésen, ahol antiszemita rigmusokat skandáltak, palesztin lobogókat lengettek, vörös füstbombákat eregettek, és ahogy az lenni szokott: romboltak, fosztogattak, a rendőrségnek pedig könnygázt kellett bevetnie.
A lényegében mérhetetlen Francia Szocialista Párt első titkára, Olivier Faure „egy olyan Franciaország előtt tisztelgett, amely már régóta elfogadja, hogy nem fehér és keresztény, hanem vegyes, és minden származást, bőrszínt és vallást elfogad". Utóbbi nyílt üzenet az iszlám hívőknek, hogy minél többen szavazzanak a szélsőbaloldali tömbre a most vasárnap esedékes és mindent eldöntő második fordulóban. (A minden vallás elfogadásáról a Franciaországból az elmúlt évekből a muszlim és szélsőbaloldali antiszemitizmus elől elmenekülő több ezer zsidó ember tudna mesélni...)
A hét elején Lyonban közel 800 erőszakos baloldali, magukat antifának nevező fiatal tüntetett a „fasizmus” ellen. Nantes-ban álarcos antifák támadtak rendőrökre, a tüntetést könnygázzal kellett feloszlatni. Loire-ban korábban egy 68 éves jobboldali képviselő kapott agyvérzést, miután a szélsőbalos tüntetők félholtra verték. Anne Hidalgo, Párizs baloldali polgármestere pedig kijelentette, hogy ha Marine Le Pen jelöltje, a fiatal pártelnök, Jordan Bardella miniszterelnök lesz, nem hajlandó még egy fotón sem szerepelni vele.
A Le Soir belga liberális napilap szombati számában világvégeként vetíti előre a Nemzeti Tömörülés esetleges kormányra kerülését, és azzal riogat, hogy Bardella kormányzásának első „áldozatai” az LMBTQ-közösségből és a transzemberek közül kerülhetnek ki…Miközben ilyet senki sem mondott a Nemzeti Tömörülésben, sőt, ellenkezőleg, minden francia ember kormányaként akarnak politizálni. Ráadásul a Nemzeti Tömörülés kiváló politikusa, Sébestien Chenu parlamenti alelnök vállaltan homoszexuális.
A két forduló közötti időszak másik súlyos botránya szintén sokkolta a francia politikai életet. Egy szélsőbaloldali rapzenészek által készített dalról van szó, amelynek refrénje így hangzik: „Jordan, t’est mort” - azaz „Jordan, halott vagy”. Nem nehéz áthallani, hogy itt bizony Jordan Bardella lehetséges miniszterelnök esetleges haláláról lehet szó. A szélsőbaloldali aktivista zenészek durván, halálosan fenyegetnek; Jordan Bardella mutatott rá, hogy a szélsőbaloldal mentális állapota egyre mérgezőbbé vált Franciaországban is. (A dal címe a spanyol polgárháború egyik kommunista szlogenjét veszi át: „No Pasaran” - „nem mennek át” - amellyel a baloldali zenészek azt üzenik, hogy a jobboldal nem győzhet.)
Ilyen és ehhez hasonló incidensek mellett teltek az elmúlt napok Franciaországban, de érdekes azt is megvizsgálni, hogy az Európai Bizottság részéről milyen megnyilvánulások várhatók. Köztudott, hogy Macron és Ursula von der Leyen jó viszonyban vannak, és várhatóan az Európai Bizottság mindent elkövet annak érdekében, hogy megakadályozzák Marine Le Pen pártja kormányba jutását, mint ahogy azt Giorgia Meloni olasz miniszterelnökkel szemben is megtették a 2022-es olasz választásokon (akkor eredménytelenül).
Információk szerint a brüsszeli döntéshozók egymás között már arról beszélnek, hogy ha Marine Le Pen és pártja nyerne a vasárnapi második fordulóban és kormányt alakítana, akkor azonnal túlzottdeficit-eljárást indítanak Franciaország ellen, ami súlyos gazdasági következményekkel járna, ezért az új kormánynak, amelyet Jordan Bardella vezetne, valószínűsíthetően le kellene mondania, mert kormányozhatatlanná válna az ország. 2023-ban Franciaország államadóssága 5,5% volt, ami majdnem a duplája az Európai Bizottság által engedélyezett 3%-nak, az eljárás megindítása tehát jogos is lehetne. Macron kormánya alatt azonban fel sem merült ilyen büntetés. De ha esetleg a vesztesek úgy tudnak trükközni, hogy Marine Le Pen győzelme ellenére Macron a szélsőballal együtt alakíthat kormányt, a Bizottság „pihentetni” fogja ezt az eljárást.
Az Európai Bizottság, akárcsak a Magyarország elleni eljárásokkal, kész politikai célokra felhasználni egy EU-mechanizmust, ha érdekei úgy kívánják. Nem túl bonyolult tehát a helyzet: Ha neki tetsző kormány alakul Franciaországban, akkor nem indít eljárást Ursula von der Leyen, de ha Marine Le Pen és pártja nyerne, akkor indulhat az eljárás.
Óriási botrányt váltott ki az is, hogy a két forduló között Macron és a Macron-közeli politikusok a szélsőbaloldal mellé álltak. Megírtuk, hogy Macron egykori miniszterelnöke, a hivatalosan jobboldali, néppártközeli Édoaurd Philippe bejelentette, hogy saját választókerületében, Le Havre-ban a kommunisták jelöltjére, Jean-Paul Lecoq-ra szavaz, aki az első fordulóban megelőzte a Nemzeti Tömörülés jelöltjét. A bukott miniszterelnök szerint Lecoq ugyanazokat a "demokratikus eszméket" vallja, mint ő…
Édouard Philippe bejelentése jellemző Macron egész táborára. Korábban, a törvényhozási választások első fordulója előtt többször is kijelentette, hogy egyetlen szélsőségre sem hajlandó szavazni, sem bal-, sem jobboldalon. „Az elmúlt két évben azt láttam, hogy Jean-Luc Mélenchon pártja befogadja az antiszemitizmust és az antiszemitákat. Sőt, rendbontást szervezett a nemzetgyűlésben és brutalizálta a közéletet” - de látjuk, hogy mit jelentenek a szavak egy baloldali politikus szempontjából: semmit, és szemrebbenés nélkül állnak be Mélenchon vagy éppen a hagyományos kommunisták mögé.
A vasárnapi második forduló előtt a választási részvétel elérte a valaha mért legmagasabb szintet (69%), legalábbis ez derül ki a Le Figaro, az LCI és a Sud Radio számára készített Ifop-Fiducial hivatalosan legutolsó, pénteki felméréséből. Ugyanez a felmérés azt állítja, hogy a Nemzeti Tömörülés vezette blokk „visszaesésben” van, és 170-220 közötti nemzetgyűlési helyre számíthat, szemben a június 30-án elért eredmény alapján feltételezett 240-270 hellyel. Ennek az elemzés szerint az lehet az oka, hogy (szinte) mindenütt, ahol három jelölt maradt talpon (összesen több mint 300 ilyen eset van), tehát egy Nemzeti Tömörüléshez, egy Mélenchon (szélsőbal, szocialisták és kommunisták együtt) és egy Macron pártjához tartozó jelölt, ott Macron pártjának jelöltjei visszaléptek/visszalépnek és szavazóik átszavaznak a szélsőbaloldali pártjelöltre. Ez a Le Figaro számításai szerint 220 esetben fordulhat elő, de van, aki szerint ennél jóval többről lehet szó.
Ennek ellenére szinte biztosra vehető a Nemzeti Tömörülés győzelme, és a kérdés csak az, hogy vajon sikerül-e abszolút többséget szereznie vagy nem.
Macron ez utóbbira készül, és ha számítása bejön, akkor a többségi jobboldali szavazat ellenében egy kommunista-szocialista-szélsőbaloldali és ultraliberális kormány alakulhat.
(Franciaországban a hagyományos fogalmak szerinti szélsőbal két pártra oszlik: az egyik az újfajta szélsőbal, a Mélenchon vezette antiszemita, muszlimbarát LFI, és a régi, úgymond klasszikus kommunista párt, a PC.)
A Le Figaro felmérése alapján egyébként a franciáknak jóval kevesebb mint a fele (41%) érezné problematikusnak, ha a Nemzeti Tömörülés alakítana kormányt, a Le Figaro választásokat elemző cikkeihez érkező kommentek alapján pedig óriási többségben vannak azok, akik Franciaország utolsó reményét látják a Nemzeti Tömörülésben, és elegük van a baloldal ultraliberális ideológiáktól túlfűtött, a francia nemzeti érdekeket és értékeket semmibe vevő globalista politikájából.
Jordan Bordella szerint Macron és Mélenchon között becstelen alku született, és mindent elkövetnek, hogy megakadályozzák a Nemzeti Tömörülés hatalomra kerülését, de ez az országot történelmének legmélyebb válságába sodorhatja.