A házam én vagyok!

Álomfejtőnk több mint tíz éve foglalkozik az álmokban megjelenő szimbólumok megfejtésével. Tar Ildikó nemcsak ír az álmokról oldalainkon, de konkrét álomelemzéseket is bemutat.

Érdekes az álomban az, hogy az álombéli szereplők tudatában egyáltalán felötlik az, hogy szép, tágas, kertes házukat egy ilyen üres dohosra cseréljék. És képtelenek dönteni! Pedig a ráció számára evidencia az, hogy normál esetben ez a döntéshelyzet létre sem jönne. Az álom viszont arról mesél, hogy fontos dolgoknak kell a háttérben meghúzódniuk, ha tanakodásról, döntéshelyzetről van szó.

És valóban erről van szó!
Ahhoz azonban, hogy a fenti állítás pontosabban érthető legyen, a szimbolikát kell segítségül hívnunk. A ház az álomban az "én", tehát az álmodó lelkének, az adott életszakaszának, saját belső közérzetének hű tükre.

Az álmod azt üzeni neked, kedves..., hogy ha nem akarod, hogy a lelked idő előtt
elöregedjen (álomképszinten: dohosodjon), akkor nagyon sokat kell dolgoznod
magadon, magadért.

Az a ház te vagy. Ahhoz, hogy bárminemű önfejlesztő munka akárcsak elindulhasson, ezt tisztán kell látni. Amíg nem tudatosul, addig ez a ház lakatlan, nem lakik benne lélektudat, és köztudott, hogy a nem lakott házak hamarább romlásnak indulnak, mint a lakottak. Valami lezárult az életedben, ezért most a döntésképtelenség, mert nem tudni, hogy mi lesz az új, ami viszont kezdődik.

Jó, ha belépsz a házadba, és alaposan kiszellőztetsz: azaz hagyod, hogy áradjon be a fény, és a tiszta, friss levegő! A nők sokszor gondolják úgy, hogyha mint nők, feleségek, anyák, háztulajdonosok úgymond "célba értek", akkor őket már semmi baj nem érheti, meg lehetnek elégedve az életükkel, és velük is az élet. Sok nő esetében ez valóban igaz, de te nem az a nő vagy, ugyanis sok egyéb energia, érték, buzgóság is munkálkodik benned. Nagyobb élettérhez (a "kitelepítettekkel" összefüggő szó) kell jutnod, és valami újat kell beengedned az életedbe. A nők olykor ezt az úgynevezett újdonság, felfrissülés utáni vágyukat egy-két-három szeretői kapcsolat létesítésével próbálják kielégíteni. Ez is egy lehetőség végtére is. Én azonban nem ezt érzem a te igazi utadnak. Ráadásul szereted is a párodat, nem feltétlen kellene kockáztatni ezt az érzelmet: ritka madár az ilyen! Inkább érdeklődési körről, valamiféle szellemiséggel, ésszel, tán spirituálissal összefüggő dologról lehet a te esetedben szó. És kommunikációról! Hiszen te szereted a kapcsolatokat, a gondolatcserét. Az is mutatja, hogy nem félrelépésekről lesz szó, hogy együtt gondolkodtok a cserén.

Épp ez az "együtt"-es jelenlét és tanakodás mutatja, hogy a párkapcsolatra is valóban ráfér egy alapos felfrissítés, dohosodás, állagromlás elleni dinamikus akciók, de talán nem a nosztalgiázás a megfelelő erre, hanem új közös élmények.

Egy házépítés: hol a csempe, nincs a csempe, jöttek-e a kőművesek vagy se, mennyi a cement, a deszka, és ehhez hasonló dolgok viszik ám az energiát! És a pár már régen nem egymásra figyel: miközben a "kinti" ház egyre szebb, a "benti" - a lélek, az érzelmi szintek állapotát mutató -, egyre magára hagyottabb, omladozó, felbomló, öregedő.

Az álom számomra legnehezebben érthető pontja a "kitelepítettek elhagyott otthona" volt. Ezen töprengtem a legtöbbet, és nem segítettek az értelmezésben a hozzáfűzött gondolataid sem. Azonnal más kanyart vett volna az álomelemzés, ha például a családodat érte volna ilyen vagy ehhez hasonló tragédia például a II. világháború során, vagy ha esetleg ilyesmi nézeteket vallasz.

Nos, te azt válaszoltad: az illúzióidat raktad ki magadból. Emlékeztetlek: a ház te vagy. A kitelepítettek pedig eszerint tehát az illúzióid. De mi a közös láncszem? Mi az, ami a te fejedben a kettő között összekattan? Kell, hogy legyen valami kapcsolat. És miért fontos? Mert az álomban nincs egyetlen elhanyagolható tényező sem. Miért pont kitelepítettek háza? Miért nem csak úgy egyszerűen egy ócska, dohos ház?

Kitelepítetted az illúzióidat magadból, azaz a házból, gyártottál is helyettük újakat, de ezt a házat semmiféle illúzióhegyek nem hozzák helyre, csak a szorgos mindennapi, célirányos munkálkodás.

Igen ám, csakhogy, és most közelítünk rá a megoldásra: Nem is biztos, hogy minden illúzió hamis, és ezért kiűzendő!

Vannak nagyon is előrevivő illúziók! Talán néhányat, néhány tervet magadról, az életedről vissza kéne fogadni magadba (a házba, ami jogos lakhelye a kitelepítetteknek, azaz az illúzióidnak), és máris nem lenne lakatlan az a ház. Ez a kulcsa az álmodnak.

Álomfejtésnél az álmodó bármit állít, önmagáról állítja, azaz: a belső fejlődésed szinte leállt az elmúlt időkben, "dohos ház". Viszont nagyon ügyes technikákat alkalmaztál, alkalmazott a nappali tudatod arra nézvést, hogy elhitesd magaddal, mik a fontos úgynevezett felnőtt-dolgok, és mik a buta gyerekes illúziók, amiket ki kell, hogy űzz magadból, azért, hogy végre felnőj! Nos, az a ház a kitelepítettek (kitelepített illúziók) jogos tulajdona, de életet hozók, nem károsak, a ház pedig te vagy.

Kívánok neked a továbbiakra minden jót, fényt, felfrissülést, boldog éveket a külső-belső házaidban!

Szeretettel üdvözöllek: Tar Ildikó