Jó apuka lesz belőle

Miért van az, hogy egy kisgyerek, aki egyszer már bilibe pisilt, visszakéri a pelust? Miért félhet annyira a bohóctól egy gyerek és hogyan lehet ezt a félelmet kezelni? Baj-e az, ha egy kisfiú csak babákkal hajlandó játszani és nem érdeklik a fiús játékok? Hogyan változhat meg egy kisfiú, ha új helyre költöznek vele? Ki lehet-e törölni egy gyerek lelkéből a szülők okozta sebeket? Sződy Judit válaszol.

Kisfiam januárban lesz ötéves, középső csoportos ovis. Kétéves korában felfedezett egy Barbie-babát, és azóta csak a Barbie-k érdeklik. Több tucat különféle babánk és hozzájuk tartozó kiegészítőnk van. Próbálkoztunk fiús játékokat is vásárolni neki, de azok sosem érdekelték, ezért megvettük neki mi is és a rokonok, barátok is azokat a lányos játékokat, amiket ő szeret, hiszen csak azoknak örült. Nagyon szeret lányokkal játszani, ezért leginkább lány barátai vannak.
Órákig eljátszik a babákkal, öltözteti, fésüli őket, beszél hozzájuk, és többször mondja, hogy mennyire szépek és, hogy mennyire szereti őket. A szobája teljesen úgy kezd kinézni, mint egy lányszoba.
Hároméves kora körül szívesen bújt a szomszéd kislány szoknyájába, de amikor kinevették a gyerekek, közölte velünk, hogy csak a lakásban jár szoknyában.
A legnagyobb probléma az, hogy mostanában az óvodában a többi fú azt mondja rá, hogy lány, és ez borzasztóan bántja a kisfiamat. Mindennap szomorúan jön haza és sír, hogy miért bántják.
Soha nem próbáltuk eltiltani a babáktól, de nem is ösztönöztük.
Egyébként nagyon "anyás", ragaszkodó, mindig bújik hozzám.
Mit tegyünk, hogyan viselkedjünk vele? A tizenegy éves bátyjával nem volt ilyen jellegű problémánk, ezért nem tudjuk, mit tegyünk.

A korai időszakban még nem nagyon különböztetik meg a nemeket helyesen a gyerekek, és csak lassan alkalmazkodnak a saját nemükkel kapcsolatos elvárásokhoz. Ötévesen azonban nagyon is tisztában szoktak lenni ezzel - mint ahogy a te fiad is - hiszen, ha nem így lenne, nem zavarná, hogy az oviban lánynak tartják. Az biztos, hogy benne is konfliktust kelt ez a probléma, segíteni kell rajta. Erőszakkal nem lehet. A további problémák elkerülése végett azt javaslom, hogy próbáljatok találni egy gyermekpszichológust, aki a gyerekkel való együtt játszás, rajzolás, beszélgetés segítségével meg tudja fejteni, mi lehet a jelenség hátterében, és tanácsokat tud adni ahhoz, hogy hogyan kezeljétek a továbbiakban a helyzetet.
Ettől függetlenül érdemes belegondolni két másik helyzetbe: sokszor tapasztaljuk, hogy a kislányok nem babáznak szívesen, nem játszanak lányos játékokat, inkább "vadulnak", bringáznak, autóznak, fociznak. Ettől a szülők nem szoktak kétségbeesni, legföljebb végtelenül elfáradni. És a "társadalom" csak annyit mond rá: vagány csaj. A másik példa, amivel jobban tud azonosulni a környezet: ha egy fiú nem Barbie-babával, hanem plüssjátékokkal csinálja ugyanazt, mint a lányok a babákkal: házikót készít nekik, altatja, eteti, énekel nekik, ruhácskákat ad rájuk, jeleneteket játszik el velük. Ilyenkor nem a nemi identitást félti a szülő, inkább az jut eszébe: ebből a gyerekből jó apa, tanár, jó orvos lesz, hiszen milyen gondoskodó, milyen kedvesen bánik a "kicsikkel". Az én egyik fiam is éppen ilyen, tízévesen még tele van az ágya macikkal, oroszlánokkal, denevérekkel, kutyákkal - de most már az igazi állatok is nagyon érdeklik -, Durrelt olvas, Geographic-előfizető, és kitűnő tanuló. Lehet, hogy jó tanár, orvos, apuka vagy biológus lesz belőle.