Nem értjük a kisbabákat

Amikor a felnőttek úgy érzik, hogy nem értik jól egymást, akkor tisztázó kérdéseket tesznek fel. Amikor a felnőtt nem érti jól a kisgyereket, akkor a tisztázó kérdések nem segítenek, ilyenkor a felnőtt más nyelven beszél és gondolkodik, mint a kisgyerek. Ha a felnőtt a kisgyerek, a baba gyöngédség iránti vágyára akaratlanul valamiféle erotikus érzésekkel reagál, akkor nyelvzavar lép fel, amiről Ferenczi Sándor magyar pszichoanalitikus írt. Ez a nyelvzavar a korai lelki sérülés egyik modellje.

Modern pszichológiai kutatások felderítették, hogy a felnőtt és a csecsemő közötti nyelvzavar a lelki fejlődés számos területén okoz maradandó zavarokat, torzulásokat. Ezeket a torzulásokat úgy érthetjük meg, ha felfedezzük bennük a felnőttnek teljesen kiszolgáltatott csecsemő és kisgyerek önkéntelen védekezését a nehezen elviselhető, fenyegető helyzet ellen. Ilyen kérdésekről szólt Lénárd Kata pszichológus kiváló előadása az elmúlt héten Londonban, a Magyar Magic magyar kulturális év keretében Conferenczi címmel megtartott pszichoanalitikus konferencián.

*

A modern pszichológiai kutatások egészen más képet festenek a csecsemőről, sőt már a magzatról is, mint a régebbi elképzelések. A magzat és még inkább a csecsemő aktív partnerként jelenik meg az anya-baba kapcsolatban, akinek egy sor veleszületett képessége van a kapcsolat felvételére és annak alakítására. Szokták ezt a végtelenül finom és bonyolult folyamatot kapcsolati táncnak is nevezni. Az anya-magzat kapcsolatanalízis felfogása szerint a párbeszéd már a méhen belüli életben elkezdődik. A veleszületett képességek a másik személlyel történő kapcsolatba lépésre természetesen az anya érzelmei és viselkedése által megszabott lehetőségekhez idomulnak. Az anya érzelmi ráhangolódásának, megértésének szerepe ebben óriási, még a baba szívritmusát és más belső működéseinek ritmusát is ő befolyásolja, alakítja. Fontos hónapok és évek ezek, mert a felnövő gyerek egész későbbi életére maradandó kihatással vannak. Úgy is mondhatjuk, hogy a baba, és később a kisgyerek is, nagymértékben kiszolgáltatott a vele közvetlen kapcsolatban lévő felnőtteknek. Ha az anya valamit nem ért, nem érez meg vagy félreértelmez, ami a babában belül történik, akkor az az élmény vagy belső folyamat torzult formában csapódik le a baba emlékezetében. A baba belső folyamatainak még nincsen önálló jelentése, ezt az anya és az anyát befolyásoló külvilág - nagyszülők, doktorok, a média - értelmezése adja meg. A baba megnyilvánulásainak értelmezésekor az anya saját szorongásai megakadályozhatják, hogy érzelmileg ráhangolódjon a babára, és ilyenkor valamilyen közkeletű magyarázatot talál a baba viselkedésére, pl. hogy indulatos, hogy fáj a hasa, már most látni, hogy az apjára ütött stb. Ez a nyelvzavar nagyon korai lehetősége, amikor az anya lényegében fordítási hibákat követ el - írja Lénárd Kata.

A kutatók az anyával való együttlét minőségét tartják kulcsmozzanatnak. Ez az a nehezen meghatározható dolog, ami szinte kitörölhetetlenül bevésődik a baba és a kisgyerek emlékezetébe. Az együttlét mintázatai meghatározzák a saját magunkról bennünk felépülő képet, és azt is, ahogyan a másik személyhez viszonyulni lehet. Ez a tanulási folyamat a mintázatok makacs ismétlődéséhez vezet, ezáltal rejtett befolyást gyakorol párválasztásunkra, erősen befolyásolja másokkal kialakított kapcsolatainkat, sok tekintetben meghatározza jellemünket. Mindez persze később módosulhat, ehhez azonban arra van szükség, hogy a korai kapcsolat, a párbeszéd olyan legyen, hogy kialakulhasson az alapvető bizalom és a világ felé való nyitottság képessége. Ennek hiányában hasznos energiáink nagy részét egész életünkben a kiszámíthatatlannak és fenyegetőnek érzett világgal szembeni védekezés köti le.