Naga, a kígyólény

Naga, vagyis Fejér Balázs a hazai elektronikus zenei (vagy inkább alternatív kulturális) színtér valószínűleg legsokoldalúbb alakja. Pályafutása elején az LSD-ről és a partykultúráról értekezik, etnofarmakológiát tanít az ELTE-n. Alapítója a Tilos Rádiónak és a Törökfürdő című folyóiratnak. Lemezlovasként pedig az egyik legnépszerűbb és leginkább befutott az undergroundban - ha még beszélhetünk egyáltalán ilyenről; ő maga mindenesetre tiltakozik az efféle címkézés ellen.

Dj-szettjei és -mixei is elképesztő változatosságot mutatnak. Koncepcióját a "stílussovinizmus" (maga nevezi így, e sorok szerzőjének is adott három évvel ezelőtti Népszabadság-interjújában) ellen 2000-es, Ambbel Styledrop című szerzői albumán teljesíti ki. Ugyanekkor alapítja meg a Chi Recordingsot, mely azóta két válogatáscédével és számtalan kislemezzel tette le a névjegyét, nemcsak Budapesten, de Londonban is.

Saját bevallása szerint 1982-ben Amerikába disszidált bátyja irányíthatta zenei pályára. Az akkori ő lemezeire ma azt mondja: "csak lestem, hogy miket hallgat". A hatvanas évek alapzenéi, a Pink Floyd, a Kraftwerk, korai elektronikák, David Bowie - a nagytestvér gyűjteményébe minden belefért, pláne, ha az progressziót jelentett a maga korában. Balázs életében így hamar középpontba került a zene; gimnazistaként fotóihoz illesztett hangokat, szerinte ezek voltak élete első mixei.

A középiskola legvégén, '89-től haverjaival megalapították a szövegközpontú Iván Lendül zenekart, mellyel a legendás, 1990-es Napnap fesztiválon léptek föl először. A fiatal Fejér Balázs ebben a formációban gitárosként és dalszerzőként működik, az Ági és a Fiúkban perkázik egy keveset, a nagyhatású báttyal a fuvolát és dorombot hozzák össze, valamint feltűnik Szemző Tibor Gordiuszi Como nevű zenekarában is.

1996-ban az ELTE végzett kultúrantropológusa lett; diplomamunkáját az LSD-fogyasztásról és az elektronikus zenei partykultúráról írta. Tanszéke néhány évig ott tudta tartani, amíg etnofarmakológiai szemináriumot vezetett. Lefordította a Pszichedelikus sámánizmus című alapművet, illetve Carlos Castaneda Ixtalni utazását. Alapító szerkesztőként rovatot készített a szépemlékű Törökfürdőcímű periodikánál, melyben McKenna- és Porridge-szövegekkel próbálta előkészíteni olvasóit a közelgő paradigmaváltásra.

A Napnap fesztiválra Naga úgy emlékszik, hogy az az első magyarországi underground-esemény volt: összehozta a másról és máshogy gondolkodókat, rengetegen voltak, szabadtéren. Sokminden jelen volt már benne, amit ma már partynak nevezünk, csak épp az elektronikus zene nem érkezett még meg. Aztán '93-ban jutott el először acidpartyra, mikor is nyilvánvalóvá vált számára, hogy valami egészen új dolog kezdődik.