The End: egy legendás hely

Hogy miben különbözik egy Budapesten, sztárfellépőkkel megrendezett drum'n'bass-party egy The End-féle törtütemparádétól? Sokban. Sokkal több mindenben, mint vártam, és nem is elsősorban azért, mert meg voltam illetődve a lehetőségtől, hogy az Endben mulathatok. Pedig meg voltam.

Bevallom, jóleső bizsergés fogott el, amikor a belvárosban fekvő kis utcában megpillantottam a The End falra vetített feliratát: West Central street, London. Nem csak a szokásos "juj, új helyre megyünk"-bizsergés fogott el. Azért megiscsak a világ egyik leghíresebb klubjának látványa terült elem. Továbbá tisztában voltam a lineuppal, ami szintén okot adhatott izgalomra, hiszen nem egy szokványos hétvégi buliba indultam.

Hadd ragadjam meg az alkalmat arra, hogy ismertessem az első lényeges különbséget a mi vagy megannyi más nemzet d'n'b-szcénája és a londoni helyzet között. Amikor azt írtam, "szokványos", akkor a szemem előtt lebegett, teszem azt, egy hétköznapi Rewind. Minőségileg kiváló zenék, de nem kapja rá fel a fejét senki, mivel ismeri, szereti, bármikor elérhető a számára. "Menjünk már le", szoktuk mondani.

Számottevő különbség, ha az ember mondjuk egy Bad Company-bulira megy. Az rákészülős, egyedi. Londonban kicsit más a helyzet. Itt a szokványos estek nagy részét azok az emberek csinálják, akik nálunk a rákészülős kategóriába tartoznak. A The End rezidense Fabio,a Fabricé a Freestylers satöbbi.

A Blended névre keresztelt buli viszont itt Londonban is a nagyobbak közé tartozott, a Bad Companyval, Fabióval, Matrixszal, High Contrasttal, Hype-pal, Trace-szel és az mc-kel: GQ-val, Ryme Tyme-mal és Fatsszel. A mottó: "a d'n'b visszatér a házba".

A bejáratnál volt tapintható a másik lényeges különbség, amelynek csak később éreztem meg a súlyát. Nagyjából úgy igaz, ahogy írom: lányok nélkül nincs belépés. Óvatosan, lázas szemű fiúcsapatok! Nem csajozni, csajokkal magyünk!

Ennek az óvintézkedésnek további folyománya már a dolgok financiális oldalát is érintette. A terembe lépve meglepett, hogy nem egy óriási, öblös helyre jöttünk, inkább klubjellegű volt az egész, és nem is voltunk többen százötvennél.

Itt ötlött fel bennem a kérdés, hogyha jópáranbe se jöhetnek, mert meg nem találták meg életük aznap éjszakara szóló értelmét, akkor mitől lesz nyereséges egy ilyen hely? Hozzá kell tegyem, egy belépő egy ilyen buliba annyiba kerül, mint egy nem premierfilmes mozijegy. Konklúzió: drága a mozijegy, de nem akarom elviccelni.