Tapad, ragad

Immár harmadik albumával is elkészült az Amorf Ördögök, az utóbbi bő fél évtized egyik legmegkapóbb honi zenekara: egy újabb albumon mesélnek nekünk a szerelemről, az évszakokról, a magányról, a mámorról és az élet más fontos momentumairól - persze klasszikus dalformában, ügyes rímekkel és frappáns zenei ötletekkel körítve.

A dal néha magától értetődő könnyedséggel kúszik át sanzonból dubba (Délidőben), máskor (Dióhéj hajós) az elvágyódást erősítendő régi, középkori dallamot játszik a trombita, ami tán még ismerős is lehet egy régi Dead Can Dance-számból.

Jöhet lüktető funky megdöbbentő rímekkel tálalva vagy szublimált tangó, erős orientális beütéssel (Világvevő rádió), egy percre sem esünk ki a hangulatból. A Karcsú törzsed hajlikban végre felcsendül Péterfy Bori rég várt hangja is: voltaképpen ez egy rossz valcer - azazhogy nagyon is jó, a maga hamiskás módján.

A lemez egyik kétségtelen csúcspontja a Zarándok évszakok - zseniális easylistening-zengemény az acélhangú dalárda előadásában, mely az örök másnapossággal vívott reménytelen küzdelem szórakoztató dokumentuma. A rossz fridzsider felvezetésének elektrominimalizmusa csak a kezdet, a folytatás finom reggae - a szövegíró-énekes itt valósággal tobzódik az amúgy találó organikus hasonlatokban, no meg az alliterációkban.

A szórakoztatóan abszurd Asztalos ufók igazi, "amorf" tinglitangli - újból csak a Honvédkórussal súlyosbítva, a Hazafelé egy újabb lüktető reggae a tél közeledtének jegyében, s lám a végén (Nagy meleg pulóver) meg is érkezik - a Péterfy Bori által elővezetett ballada kellően elégikusan zárná a lemezt, ha nem következne még erre egy titkos búcsúszám: a Cellux-szimfónia év végi zárszámadás hangulatú esztrád, benne daltöredékek, kibontásra váró ötletek, lemezdalok más verzióban, háztartási hangok, miegyebek. Valóban elragadó s egyben terápiás hatású zenét hallunk, amely csak annyi (szív)fájdalmat okoz, amennyi gyógyulásunkhoz elengedhetetlenül szükséges.

-minek-

Mama Records / CLS Records, 2005