Cosmophilia-tavasz: Krüger és a többiek

Aktuális Cosmophilia-lemezgyűjtőnk főszereplője Sebastian Krüger, aki fő projektje, az SBK neve alatt adta ki legutóbb új albumát, az elképesztő Borderline-t, illetve saját új kiadójának is összeállított egy válogatást, leginkább részben vagy egészében saját zenéiből. Rajta kívül Spiral Trax-kedvencek, plusquamos basszusmesterek, Gabriel le Mar ambientje, Hadshot-féle elektrós kavarások, illetve spontán aerobikus progpsy, sötétedő digitális struktúrák, lépkedős tribalhouse, hipnotikus tánczene a terítéken.

Wireless - Plusquam Records

Nehéz úgy belőni egy lemezt, bármely irányzatról légyen szó, hogy zavart heherészés nélkül lehessen táncparketten lejátszani, de azért otthon, akár egy helyben ülve se kapjon tőle feltétlenül lábrázást az ember. Még kényesebb feladat hasonló tempójú számokat tenni egymás után az unalom rémének fenyegetését elkerülve.A Plusquam Recordsnak mintha most sikerült volna a duplázás, még egy nem túl széles merítéssel is - a Freqet takaró Nyquist kivételével csak német és svájci producerek munkái kerültek a válogatásra.

A Wireless-ből kiordít, hogy sokat látott ember (jelesül a kiadófőnök, Laureth) műve. Vélhetően tudja, jó basszus sok zenében van, de ritka érték egy igazán egyedi bassline, amelyet ezer közül is felismerni. Elsősorban Ryan Halifax The Beauty and the Beat-jére gondolunk, amely tíz éve talán alstílust teremtett volna, ma azonban pusztán egy baromi jó szám lett, micsoda pech.

Húzóerőt képeznek még Liquid Soul és Paste egymás után következő trackjei: első hallásra nagyon mélyek, de néha ironikusan kikacsint belőlük egy őstrance-vokál vagy egy számítógépes játékhang imitációja, csak hogy el ne mélyüljenek a ráncok a homlokunkon.

Galambos Péter