"Hogy látva lássanak"

Vágólapra másolva!
Mit tart fontosnak kiemelni televíziós múltjából a jelenlegi kormányszóvivő? Milyen behatások érték az első médiamacát? Írhat egyáltalán jó könyvet Árpa Attila az ő múltjával? Milyen is egy kelet-európai playboy? Végigrágtuk magunkat a magyar sztárirodalom jelentősebb részén, és levontuk a következtetéseket. Ezt Ön is megteheti, hiszen a könyveket ki is sorsoljuk olvasóink között.
Vágólapra másolva!

Anikó a Tsunamiról:
"A katasztrófa pusztítását figyelve azon elmélkedtem, hogy a túlélők vajon képesek lesznek-e valaha újra boldogan élni? És akkor tovább gondoltam [sic!] ezt, és feltettem magamban azt a kérdést, hogy mi is az a boldogság?"

Az egydimenzió határai:
Anikó crédója szerint korunkban a boldogsághoz három dologra van szükségünk: jó munka, kiegyensúlyozott magánélet és egészség kell hozzá. Anikó józan gondolkodású nő, s könyvében mintegy magának is beismeri, hogy a három feltétel közül számára a harmincon túl egyelőre csak egy adott - Anikó köszöni, jól van, az egészségére nincs panasz.

A további két kondíció hiánya miatti rosszérzések mint megannyi narrációs ösvény vezetik az olvasót a könyv központi problémafelvetéseihez - az elbeszélő nem hagyja, hogy elmenjünk a lényeg mellett. Bár igaz, hogy Anikó kapcsolati kudarcait, a két kereskedelmi csatorna közötti őrlődését, helykeresését a bulvárlapok az egész ország számára transzparenssé tették, mindennek a következményei, lecsapódásai, a nyilatkozatháború mögött zajló intim lelki folyamatok, röviden tehát a megélt és nem elbeszélt valóság eddig felfedetlen maradt.

Anikó pedig - ösztönösen vagy kiváló stílusérzékkel - a vallomásregényt, a romantika vívódó hőstípusát választotta ahhoz, hogy érzékeltesse: a fenék a címlapon bizony nemcsak testi, hanem lelki meztelenséget is jelent.

Nem igaz, hogy egy valóságshow egykori hősének a tapasztalatai eredendően értéktelenek és érdektelenek a közönség számára, miután a műsor véget ért. Valahol a Mellbedobás mélyén is rejtőzik egy kortárs király/királynődráma, de ezt még említeni is felesleges addig, amíg író és olvasó között a kiindulási helyzet az, hogy én most elmondom az életem neked.

Ebben a terhelő vallomásra emlékeztető stílusban még egy Bockhor Gáborral és Klausmann Viktorral spontán kialakult szerelmi háromszög és éleit veszti, valahogy olyanná válik a könyv - és Anikó életének - minden történése, mint a bárpult mellett lerészegedő és közben folyamatosan kesergő nő litániája: előbb borzasztóan emberi lesz, majd hirtelen ennél is érdektelenebb.

Krich Balázs