Egy és fél egyenlő egy egész

Tavaly decemberben új lemezzel jelentkezett a Másfél, ami hosszú stúdió-közeli csendet tört meg a zenekar részéről. Az új anyag egy kicsit hagyományos, egy kicsit forradalmár, de mindenképpen más, mint az eddigi albumok. Több elektronika, hangsúlyosabb ütemek, és egy nagyon letisztult, kiforrott összkép - lemezbemutató koncert pedig január 27-én az A38-on. Játssz velünk és nyerd meg a lemezt!

Az elmúlt öt év a Másfél háza táján tőmondatokban: egy cselló és egy basszus mínusz, sok gépdob és egy basszus plusz. Az egyenlet ilyenformán egált kellene, hogy adjon, de magától értetődő, hogy ez nem így van. Első körben a tősgyökeres rajongók húzták a szájukat, mikor a vonós-felelős Salamon Eszter és a basszusgitáros Hegedűs János kiszállt a bandából. Ez nem is csoda, hiszen a pergő ütemeket szelídítő cselló és a lehengerlően kezelt basszusgitár olyannyira a Másfél részévé vált, hogy nehéz volt elképzelni nélkülük a formációt. A csapat azonban az első megilletődést követően sarkára állt, és nem tántorodott el a változás szelétől.

Az új csapásvonalból kaphattunk némi ízelítőt 2004-ben, mikor megjelent a Ballast, amelyen már átdolgozott formában csendült fel több régi ismerős. Több szerepet kapott a szaxofon, igyekeztek pótolni a cselló után keletkezett űrt, és úgy látszott, az új basszusfelelős (Sabák Péter) is derekasan megállja a helyét. Az anyag nagyon ígéretesen hangzott, de élesebb váltásokra is lehetett számítani, miután a hivatalos honlapon közzétett keserédes biográfiában a new wave eldobását pedzegették a drum and bass és a dub javára. Várakozások tehát voltak, nem is kevés, a be nem tartott ígéretek pedig nem jellemzőek a Másfélre.

Első hallgatásra különös élmény az En garde!, másodikra még különösebb, de minden újrajátszás után egyre fülbemászóbb. Az már a legelején hallatszik, hogy itt valami egész másról van szó, mint eddig, minőségileg legalábbis biztosan. Tiszta, steril, letisztult hangzás, ami megér egy igényes erősítőt és két nagy hangfalat. A zenészek szemernyit sem engedtek a színvonalból, az egész album folyamán úgy működnek, mint egy gépezet, tökéletes pontossággal, embertelen gyorsasággal, a szépsége pedig az egésznek, hogy ha az ember ellátogat egy élő fellépésre, megtapasztalhatja, hogy ez nem a hangmérnök ügyeskedése, hanem valódi tehetség.

A tempó a már megszokottnak megfelelően változékony: a Mr. Kozlov jungle sebességétől a Piedone lazulós dub üteméig terjed a skála, de még egy számon belül is gyakori a váltás, mint például a Demo bunyó-ban. Ezeknek a sokrétű megoldásoknak köszönhetően nincs is egy konkrét íve a lemeznek, inkább hangulatok kavalkádja. Olyan, mintha az embert egy vontatókötéllel végigrántanák az univerzumon, felváltva mutatva be gyönyörűen, lassan örvénylő galaxisokat és száguldó üstökösöket.

A kép teljességéhez hozzátartozik az is, hogy a felturbózott sebesség néha már az élvezhetőség kárára megy, de legalábbis felmerül az emberben a kérdés, hogy milyen gyorsítóval etették a dobost, és hogy biztosan jó-e ez. Az élő hang is megjelenik ezúttal néhány szám erejéig, például az Aerosoul-ban hallhatjuk Gaya Arutjunjant, de továbbra is a hangszerek dominálnak, mintha az ének csak díszítés lenne. Ez rendben is volna, ha nem szólna az a vokál annyira gyönyörűen, hogy az emberben felsejlik a gondolat, hogy jó lenne ezt több számban is hallani.

Érdekes és izgalmas album az En garde!, melyre mindenki egyéni ízlés szerint mondhat sok érvet pro és kontra. Az viszont biztos, hogy a sok újdonság, az elektronikus rásegítés dacára, továbbra is megmaradt az eredeti "másfeles" szájíz, ami egyedivé és különlegessé teszi ezt a zenét. Az albumot január 27-én pénteken élőben is meghallgathatjuk az A38-on - ez nemcsak lemezbemutató koncert lesz, hanem egyben a Másfél ötszázadik fellépése is.

Varga Csaba