Ahova a király is gyalog jár: WC-történeti kiállítás a Millenárison

Még egy hétig tart nyitva a Millenárison megrendezett WC-történeti kiállítás, amely az átlagos háztartás leglátogatottabb szobájának titkairól és történetéről rántja le a leplet. Aki vonzónak találja a mindennapi tárgyak nem mindennapi helyen való felbukkanását vagy csak egyszerűen szeretné tudni, hogy az emberiség technikai fejlődése hogyan hatott a WC-k és egyéb higiénikus eszközök fejlődésére az október 21-ig még megteheti.

Vécézési szokásainkról nem szívesen beszélünk, pedig nem feltétlenül intimebb a szexualitásnál, amelyről szinte bárhol részletekbe menően olvashatunk, hallhatunk, láthatunk. Akárcsak a divat vagy a lakberendezés, az ember űrítési szokásai is folyamatosan változtak a történelem során, a higiénia fejlődése a kultúrtörténet fontos szelete, amelyből sokat megtudhatunk elődeink hétköznapjairól: a történelem rejtett, kevésbé ismert részeként kifejezetten izgalmas és tanulságos kirándulásokat enged a múltba.

Megdöbbentő élmény szembesülni id. Pieter Bruegel 1559-es Németalföldi közmondások című festményén a vár falán szemérmetlenül kilógó csupasz fenékkel, mint ahogy könnyen meglepődhetünk az alul kis dobozzal ellátott, fából készült fejedelmi ülőalkalmatosságokon, amelyekkel fényűző francia kastélyokban találkozhatunk.

A középkori európai városok kapcsán közismert, hogy a polgárok restellkedés nélkül minden szemetüket az utcára hajították, egészen pontosan az utak mentén haladó szennyvíz elvezető árkokba. Természetesen az éjjeliedények tartalma is odakerült, ennek nagy része volt a lakosságot időről időre alaposan megtizedelő járványoknak.

Breughel festménye és a kilógó fenék

A vízöblítéses WC egy korai formáját pedig már az Indus-völgyi civilizáció is ismerte, mindegyik ház bekapcsolódott az égetett agyagból készített csőhálózatba, amely persze annyira fejlett nem volt, mint a híres római vezetékek, de funkcióját betöltötte. A Római Birodalom híres fürdőinek nagyon fontos része volt a lyukakkal ellátott, hosszú pad, ahol a vendégek közösen (!) használták a toaletteket.

A középkori Európa elfeledkezett e találmányokról, még az előkelő osztályok tagjai se sokat törődtek a tisztasági kérdésekkel, és mikor 1596-ban Sir John Harington kifejlesztette a modern WC-k elődjét, akkor sem terjedt el. A toalett bevezetésére a háztartásokba a fejlett Angliában is a XIX. századig kellett várni, amikor a brit felsőosztály felfedezte a vízöblítéses toalett nem is igazán praktikus, mint társadalmi hasznát: presztízsértéke lett a WC-nek.

A Millenárison látható tárlat ebbe az érdekes kultúrhistóriába vezet be bennünket a tucatnyi érdekes sztori, illetve a kiállított 80 toalett segítségével. Ez utóbbiak nagy része képzőművészeti alkotásként próbálja kiragadni ezt az unásig ismert használati tárgyat szokásos összefüggéseiből.

Római közvécé Ostiában

A tárlaton egy pár kiemelkedő szerkezeten keresztül az európai és ázsiai higiénia fejlődését követhetjük szemmel, az ókortól egészen napjainkig. Megismerkedhetünk a legkorábbi agyagedényekkel, a Római Birodalom politikai viták helyszínéül is szolgáló közös toalettjeivel, vagy a századforduló szecessziós kis alkalmatosságaival, de a legmodernebb digitalizált árnyékszékeivel is. A kiállításon megtekinthető WC-k egy része működőképes, és bár kipróbálni nem lehet, de az alkalmatosságok működésének megfigyelése is érdekességként szolgál.

Megtekinthetjük például a bourdaloue-t, amely Louis Bourdaloue, XVII. századi francia teológusról kapta nevét. Bourdaloue korának egyik vezető szónoka volt, előadásaira akkora volt az érdeklődés, hogy gyakran órákba tellett rájuk bejutni. E probléma kiküszöbölésére született meg a nők által használt bourdaloue, mely gyakorlatilag egy női test alakjához igazított hordozható edénykének felelt meg - és mára híresebbé vált, mint névadója.

Ugyancsak mosolygásra késztetheti a látogatót a XVIII-XIX. század fordulóján használt hétköznapi széknek tűnő, ám belsejében egy kivehető bilit őrző klasszikus árnyékszék és megtudhatjuk például azt is, hogyan kapcsolódik össze a tűsarkú cipő feltalálása a rossz köztisztasággal. A WC-papír története is tartogat meglepetéseket, míg elérkezünk a mai háromréteges, a virágos rét minden illatát magából árasztó papírokhoz. Míg középkori Európában vizet vagy rosszabb esetben homokot használtak a tisztes polgárok hátsó felük kitisztításához, addig a kínai udvarban már 60 centi széles és 90 centi hosszú papíríveket használtak erre a célra.

A tárlat nem csak kultúrtörténeti áttekintés, hanem képzőművészeti kiállítás is: a művészeti alkotásként funkcionáló toalettekra ráadásul licitálni is lehet, így ha esetleg fel akarnánk dobni otthonunkat vagy munkahelyünket egy virág-alakú piszoárral, ezt könnyedén megtehetjük.

A kiállítás megtekintése ingyenes, valószínűleg ebben része van annak, hogy az egyik nagy WC-papír gyártó cég támogatta a megrendezését, ebből következik, hogy egy negyedórás reklámspothoz hasonló a tárlat - a kiállítás megtekintése ugyanis körülbelül ennyi időt igényel. Ebben a negyedórában viszont érdekes és szórakoztató információkat tudhatunk meg arról a tárgyról, amelynek társaságában életünkből közel 500 napot töltünk.