Sátánista-bigámista szélhámostól a bestseller-író mágusig: ki az a Paulo Coelho és mit akar?

Szűz jegyében született szaturnuszi ember lévén örökké feketében jár, Isten női arcának csodálójaként Szent József oltalmában érzi magát a legnagyobb biztonságban, és hírhedten anyagias, szűkmarkú alak létére szenvedélyes élharcosa a szellemi javak jogdíjmentes megosztásának az interneten. Paulo Coelhót cseppet sem zavarja, hogy a kritika mélyen megveti "az irodalom olcsó ipari hulladékának" titulált műveit, a 61 éves dél-amerikai szerzőről lepereg minden irodalomtörténeti elmélkedés: "Elégedett vagyok az életemmel, imádom a munkámat, a feleségemet, gazdag vagyok, és a világ minden részén jártam már. A kritikusokról meg az a véleményem, hogy szinte mindegyikük író akart lenni, de aztán nem jött össze nekik a dolog. Nekem viszont igen. Akkor meg, miről beszélünk?" Tényleg, miről is? Fernando Morais A Mágus - Paulo Coelho élete című friss könyve kapcsán magáról Coelhóról és az életéről, hátha közelebb kerülünk a titokhoz, hogy ki is ő valójában, és vajon miért lett ennyire sikeres.

Amikor a Veronika meg akar halni 1998-ban napvilágot látott, Paulo egy igen fontos esküjét szegte meg a könyv miatt. Korábban elhatározta, hogy szüleivel való konfliktusáról és az elmegyógyintézetben eltöltött hónapokról csak akkor ír majd, ha édesapja és édesanyja is meghaltak. Pedro Coelho de Souza ugyan él és virul, a könyv mégis napvilágot látott, és ezzel a tékozló fiú felvállalta múltját.

Izgága, rendetlen gyerek volt a fiatal Coelho, és soha nem tanult jól: egy patinás egyházi iskolában kezdte tanulmányait, majd kénytelen volt egy szerényebb intézménybe átiratkozni, mert tudása egyik tantárgyból sem ütötte meg a kívánt színvonalat. Pár félév viszonylagos nyugalom után újabb szégyenfolt esett az értelmiségi család becsületén: a fiú annyira gyengén muzsikált, hogy tanárai hamarosan eltanácsolták egy kimondottan alacsony színvonalú középiskolába, hátha így - a család érdemeire való tekintettel - mégis sikerül leérettségiznie.

Az igazság az, hogy Paulót cseppet sem érdekelte a magolás, és öt percig sem volt képes egy helyben ülni, ha a tanóra nem kötötte le figyelmét. Ezzel szemben viszont olyan információ-éhséggel áldotta meg a sors, hogy 18 éves koráig több mint ötszáz könyvet olvasott, kategorizált és pontozott, olcsó lektűröktől a magasirodalomig. Még egészen fiatal volt, amikor egy iskolai verseny fogalmazási pályázatát megnyerte, és azonnal eldöntötte, hogy a továbbiakban csak az írásnak fog élni. "Fiam, nem érdemes táplálnod azt a hiú ábrándot, hogy író lesz belőled. Nagyon jó, hogy írogatsz, de az élet nem ilyen. Nézd: Brazíliában hetvenmillió ember él, ebből több ezer író, de közülük egyedül Jorge Amado tud megélni a könyveiből. És Jorge Amadóból csak egy van" - mondta édesanyja, miután hazaállított első trófeájával, egy ezercruizós csekkel.

Az iskolai irodalmi és színházi élet mellett Paulo a diákok gondtalan, sokszor felelőtlen életét is hamar megismerte. A gimnázium utolsó két évében elkezdődött az éjszakai mulatozás, iskola helyetti csavargás, alkoholizálás, marihuána-kóstolás, flört a keménydrogokkal és a szülői intelmek totális megtagadása. Az apa mérnöki pályát képzelt el fiának, a szülők irreális elvárásai pedig rettenetesen nyomasztották a reáltudományok iránt kevéssé fogékony fiút. Szélsőséges hangulati ingadozások és váratlan dühkitörések nehezítették a Coelho-család életét, Paulo nem egyszer annyira maga alá zuhant, hogy a szoba teljes bútorzatát miszlikekre aprította keserűségében.

A kétségbeesett szülők azzal próbálták helyes útra terelni a család fekete bárányát, hogy három alkalommal is erőszakkal elmegyógyintézetbe záratták hosszú hetekre, ahol többek között elektrosokkal is kezelték "skizofréniáját". A hatvanas évek brazíliai pszichiátriai gyakorlata minden bizonnyal keveset tudott a modern terápiákról, de Paulo azt is kétségbe vonja, hogy egyáltalán bármilyen kezelésre is szüksége volt azokban az években. "Nem voltam én mentálisan beteg, sőt teljesen egészséges lelkületű fiatalember voltam, aki pontosan tudta mit akar: épp az ellenkezőjét annak, amit szülei kívánnak tőle" - jelentette ki myspace-es blogján néhány hónapja, amikor a hiperaktív, "kezelhetetlen" gyerekekről írt egy hosszabb bejegyzést.

Hamarosan belépett a képbe a rocksztár Raul Seixas, akinek dalszövegeket írt Paulo

Kicsit talán a Feldmár-féle iskola nézőpontjához hasonlítható Coelho pszichiátriai betegségekről alkotott véleménye: az ember akkor lesz depressziós, ha nem tudja megvalósítani álmait, céljait és terveit, és a mentális zavarok leghatékonyabb ellenszere a korlátlan figyelem és a feltétel nélküli szeretet. Ahogyan jóval később Az alkimistá-ban is megfogalmazta: minden embernek van egy úgynevezett "személyes története", és csak akkor lehet igazán boldog, ha mindent megtett azért, hogy ezeket a sokszor elrugaszkodott, irreálisnak tűnő álmokat megvalósítsa. "Nem volt nekem az ég adta világon semmi más bajon, mint hogy híres író akartam lenni, a szüleim pedig mérnöknek szántak. Ennyi."