Róna-Tas András

Nép és nyelv - A magyarság kialakulása

2. ábra

Mi biztosította ezeknél a népeknél, hogy az etnikum, s ami különösen fontos, az etnikai tudat megmaradt a nyelvcsere ellenére? Az, hogy a kulturális jelrendszer tágabb. A kultúrát felfoghatjuk úgy is, mint jeleket, és azok használatának rendszerét. Mind a franciák, mind a jiddis nyelvet felvett askenázi zsidók esetében a tágabb jelrendszer, a kultúra, a vallás és szokások, a jelek közös használata, továbbá a megőrzött népi azonosságtudat, ha úgy tetszik, "átemelte" a népet a nyelvcsere választóvonalán. Döntő szerepet játszott a közösség "mi"-tudata, az, hogy függetlenül a nyelvtől, a közösség azonosnak tartotta magát korábbi elődeivel.

A nyelvváltás kétnyelvűségen keresztül, hosszabb idő alatt következik be. A magyarországi kunok a 13. században települtek be, de a 17. századig nyomai vannak, hogy egyre kisebb csoportok ugyan, de beszélték Magyarországon a magyar mellett a török eredetű kun nyelvet.

A nyelvváltó modellek mellett léteznek nyelvőrző modellek is. Ilyen például az angolszász modell. A brit szigeteket elfoglaló angolszászok asszimilálták a helyi kelta-brit őslakosságot és nyelvét, majd Hódító Vilmos megszállóinak franciáit, s azok nyelvét is. Velük gazdagodva maradt meg nyelvük angolnak. Megőrizték szász nevüket is, az "angol"-t, mely egykori szálláshelyük, Jütland (ma Schleswig-Holstein) régi nevéből, az Angel-ből ('sarok') származik. A dél-afrikai búrok megőrizték németalföldi nyelvüket, s nevük, a "búr" a német Bauer ('paraszt') nyelvjárási alakja. Egyébként ugyanez az eredete a magyar pór szavunknak.

S ilyen nyelvőrző a magyar modell is. Mint látni fogjuk, a magyarság a honfoglalás előtti vándorlásai során megőrizte nyelvét és nevét, de magába fogadta, asszimilálta a hozzá csatlakozó iráni, török és szláv népességet.