Róna-Tas András

Nép és nyelv - A magyarság kialakulása

V. Két gyakori kérdés

1. Miért nevezték a magyarokat türknek?

Miért nevezték a korabeli források egy részében a magyarokat türköknek, vagyis törököknek? Nemcsak a tudós bizánci császár, a VII. (Bíborbanszületett) Konsztantinosz nevezte a magyarokat türköknek, hanem a Szent Korona bizánci részén is az áll görög nyelven és görög betűkkel, hogy Gyeucsa (vagyis Géza), a türkök hűséges királya (Geovitszasz pisztosz kralesz turkiasz). Ennek több oka is volt. A magyarok korábban valóban a türk birodalom részei voltak. Másfelől viszont a bizánciakat elsősorban az életmód és a hadi mesterség érdekelte. A magyarok ekkor, legalábbis Bizáncból nézve, török módra éltek és török harcmodorral támadtak és védekeztek. Ha valóban törökök lettek volna, magukat is annak nevezik.

2. Miért maradt fent a magyar nép évezredeken át?

A második, s szerintem a magyar történelem legizgalmasabb kérdése: hogyan maradt fenn a sztyeppén ez a kis nép előbb az iráni, majd a török népek tengerében, hogyan tudta megőrizni etnikai-népi azonosságát, miért nem sodorta el a történelem, mint annyi más, nálánál nagyobb népet?

Mint annyi történelmi eseménynek, ennek is több oka van, több tényező együttes eredménye. Ezek közül négyet emelnék ki.

A honfoglalás előtti századokban a magyarság társadalmi-gazdasági szerkezete érdekes kettősséget mutat. Egy népen belül élt együtt egy szorgalmas, földművelő, a ligetes, erdős vidéken gazdálkodó és egy a sztyeppén nomadizáló, vitézül hadakozó csoport. A kétféle gazdaság együttélése biztosította azt, hogy a két gazdasági zóna előnyeit egyesítsék. Ha a nomádok a sztyeppén vereséget szenvedtek, az erdeiek befogadták, megvédték és felerősítették őket. Ha viszont a nomádok a sztyeppén győzelmeket arattak, akkor az erdeieknek is jutott a zsákmányból.

Másodszor a magyarság a vándorlásai során mindig befogadott idegeneket, láttuk szkítákat, szarmatákat, alánokat, jászokat, különféle török népeket és keleti szlávokat is. Ettől a sokszínűségtől erősebbek és gazdagabbak lettek.

A harmadik tényező a Kárpát-medence lakosságának sajátosságából adódott. A honfoglalás idején a Kárpát-medencében elszlávosodó avarok és szlávok éltek. Ezek az elszlávosodó avarok a magyarokban felszabadítóikat, rokonaikat látták. A honfoglalás harcaiban a magyarok mellé álltak.

Végül, de nem utolsósorban, a magyar nyelv nemcsak a közlések kicserélésre volt alkalmas, hanem a hagyományok őrzésére is ugyanúgy, ahogy az új és még újabb ismeretek befogadására és kifejezésére. Éppen a magyar nyelv kívülállása, eltérése a környezetében beszélt nyelvektől biztosította azt az etnikai tudatot, az önazonosság tudatát, a mi és ti elkülönülését, ami szükséges volt a fennmaradáshoz. Ez különösen a középkorban volt így.

Videó/Szent István intelmei