Partra szállt a Dream Team

Hiába lenne nehéz az 1992-es eredetihez hasonlítani, hiába kapott ki pár napja 18 ponttal a nem sokra tartott olaszoktól, az Egyesült Államok férfikosárlabda-csapata mégiscsak az első számú attrakció Athénban - sportágaktól függetlenül. Még akkor is, ha már csak óriási jóindulattal illik rá a Dream Team név.

Brown, a bajnok Detroit Pistons mestere - az egyik legnagyobb tudású amerikai kosárlabdaedző - egyébként roppant szimpatikusan nyilatkozott. "Csak egyike vagyunk a sok jó csapatnak, Argentínának, Szerbia-Montenegrónak, Spanyolországnak, Litvániának legalább annyi esélye van a végső győzelemre, mint nekünk. Képzeljék csak el: az argentinok tíz éve együtt játszanak, a többiek is úgy ismerik egymást, mint a tenyerüket - mi meg két hete találkoztunk. Hogyan várható el ezektől a fiúktól, akiknek 23,7 év az átlagos életkoruk, hogy ugyanolyan csapatjátékot mutassanak be, mint a vetélytársak?"

Ebben igaza van a szakembernek, miként Carmelo Anthonynek, a Denver Nuggets 20 éves, 203 centis, 105 kilós bedobójának is. "Sokan kérdezik, hogyan tudtunk kikapni 18 ponttal az olaszoktól, majd ugyanannyival megverni Belgrádban a jóval erősebb, világbajnoki címvédő szerbeket. Hát csak úgy, hogy alig ismertük egymást, nem voltunk összeszokva, ráadásul az olaszok zónája nem ízlett. Bodirogáék meg inkább emberfogást játszottak, s ez megszokottabb védekezési forma számunkra. Meg aztán ahogy múlik az idő, úgy leszünk egyre jobbak."

Anthony - az elmúlt idény második legjobb újonca, az ugyancsak Dream Team-csapattag LeBron James (Cleveland) mögött - persze megkapta az obligát kérdést: van-e még értelme a Dream Team elnevezésnek? "Csak akkor, ha megnyerjük az athéni olimpiát" - hangzott a meglehetősen egyértelmű felelet.

Carlos Boozer, a Utah Jazz 206 centis, 115 kilós monstruma amilyen félelmetes külsejű, annyira halk szavú, szelíd ember. "Kát, hogy a Queen Mary 2-n szállásoltak el bennünket, izgalmasabb lett volna az olimpiai faluban lakni, de hát a vezetők úgy hitték, ott túl nagy lenne körülöttünk a nyüzsgés. Szóval, itt vagyunk, és az a célunk, hogy mindenkit legyőzzünk. Nem lesz könnyű: összeszokottabbak az ellenfelek, nem beszélve arról, hogy a nemzetközi FIBA-szabályok ismeretlenek számunkra. Másképp fújják be a lépéshibát - szigorúbban, mint az NBA-ben -, közelebb van a triplavonal és a zónavédekezés is jobban megy az európaiaknak, mint nekünk. Talán a gyorsaságunkkal, a nagyobb erőnkkel, ruganyosságunkkal győzhetünk. És akkor, ha lesz terünk a sok futásra."