Magyar ellenfelekkel is számolnunk kell Pekingben

Az 1990-es években világméretet öltött a sportolók más nemzet színeiben való indulása, ez a jelenség nem kerülhette el Magyarországot sem. Amíg az érkezési oldalon olyan csillagokkal gazdagodtunk, mint a kézilabdázó Radulovics Bojana és Pérez Carlos, a vízilabdázó Gergely István vagy a kajakos Janics Natasa, addig veszteséglistánk is bővült. Sportolóink kivándorlása közvetlenül vagy közvetetten a magyar sportot is érintheti és eredményességét befolyásolhatja. Ki gondolná, hogy Pekingben is lesz néhány magyar, aki más nemzet színeiben áll rajtkőre. Lajstromba vettük őket!

Különös helyzetben van már évek óta a Valkai testvérpár. Erzsébet ugyanis 2006 óta az olasz nőivízilabda-válogatottat erősíti, Ágnes azonban a magyar nemzeti csapat erőssége.

Valkai Erzsébet 2006 februárjában jelentette be, ugyan az athéni olimpiát követően lemondta a magyar válogatottban való szereplést, visszatér a medencébe, immáron az olasz csapatot erősítve.

A magyarokkal Európa-bajnoki címet, világbajnoki ezüstérmes és Világkupa-győzelmet szerző játékos családi okok miatt döntött így, hiszen olasz férjével évek óta kint élt.

Az 1979-es születésű klasszis azóta 62 alkalommal játszott új hazája színeiben, tagja volt a 2006-os belgrádi világbajnokságon, illetve a tiencsini Világkupán ezüstérmet nyerő együttesnek.

Kézilabdában Sterbik Árpád személye osztja meg a spanyol közvéleményt, hiszen az 1979-ben, a vajdasági Zentán született világklasszis kapus (akit 2005-ben a világ legjobb kézilabdázójának választották) szerb és magyar állampolgárság után spanyolhoz folyamodott.

A Veszprém egykori, a Ciudad Real jelenlegi csillaga meg is kapta a spanyol állampolgárságot, s miután a szerb szövetség is hozzájárult, tagja lehet a pekingi olimpián a spanyol válogatottnak.

Nagy kérdés, hogy mit szól ehhez majd a szövetségi kapitány és a spanyol szurkolótábor, hiszen ha pekingi résztvevő lesz, akkor a két csodakapus, José Javier Hombrados, illetve David Barrufet közül valakinek otthon kell maradnia...