Szerbia és Montenegró

 

Savo Milosevic

A szerbek válogatottsági rekordere 1973. szeptember 2-án született a mai Bosznia-Hercegovina területén fekvő Bijeljinában, és a helyi klubban kezdett el futballozni, de tehetségére hamar felfigyeltek, így a Partizan Beogradba került.

A fővárosi egyesület színeiben az 1992-93-as idényben mutatkozott be, nem is akárhogyan: 14 találatot ért el. Mindez azonban semmiség volt ahhoz képest, amit a következő két pontvadászatban produkált, akkor ugyanis egyaránt 30-30 gólig jutott. Természetesen a válogatottba is meghívót kapott, a címeres mezben 1994 decemberében egy Brazília elleni barátságos mérkőzésen debütált.

Több nyugat-európai egyesület is versengett az aláírásáért, végül az Aston Villa lett a befutó, amely másfélmillió eurónak megfelelő összeget fizetett érte. Első angliai szezonjában Savo ligakupát nyert a birminghamiekkel, a Leeds United elleni fináléban is betalált, a bajnokságban pedig 12 alkalommal volt eredményes. A következő két idényben már nem ment neki ilyen jól a játék, előbb kilenc, majd hét gólig jutott, és az 1998-as világbajnokság után el is adták a spanyol Real Zaragozának - ahol ismét magára talált, és két idény alatt 38 gólt szerzett!

Be is jelentkezett érte az AC Parma, és hatalmas összeget, 25 millió eurót fizetett a csatárért - Milosevic azonban nem érezte jól magát Olaszországban, első idényében mindössze nyolc gólig jutott, a következőben pedig egynél járt, amikor 2002 januárjában kölcsönadták a Zaragozának. Ezt követően már vissza sem tért a Serie A-ba, hiszen szezonról szezonra kölcsönadták egy spanyol együttesnek: egy idényt töltött az RCD Espanyolnál és a Celta Vigónál is, mindegyiknél tíznél több gólt szerezve.

2004 nyara óta a CA Osasuna focistája, a pamplonaiakkal kiválóan szerepel a Primera Divisióban. A válogatott mezét immár 97 alkalommal húzhatta fel, amivel rekordtartó, és az eddig szerzett 35 találata is csak hárommal marad el Stjepan Bobek csúcsától.

Dejan Stankovic

Az FC Internazionale középpályása 1978. szeptember 11-én született, és a Crvena zvezdánál tanulta meg a sportág alapjait. Már rendkívül fiatalon bedobták a mély vízbe, hiszen az 1994-95-ös idényben pályára léphetett hét bajnoki mérkőzésen, és mindössze 16 éves volt, amikor már a BEK-ben is szerepelt - a klub történetének legfiatalabb játékosaként. Az 1995-96-os pontvadászatban már négyszer is betalált, ezt követően pedig alapember volt a belgrádi csapatnál, és rendkívül gólerősen futballozott.

Az 1997-98-as bajnokságban például 15 találatig jutott, aminek köszönhetően kevéssel a vébé előtt bemutatkozhatott a válogatottban, és bekerült a világbajnoki keretbe is, sőt, a franciaországi viadalon három összecsapáson is szerepelt. A tornát követően külföldre igazolt, az olasz Lazio vette meg, és a rómaiaknál is sikeres volt: első idényében KEK-et nyert a csapattal, a 2000-2001-es pontvadászatban pedig a scudettót szerezte meg - ez utóbbi volt egyébként az egyetlen szezon, amikor nem volt eredményes.

A következő két bajnokságban egyaránt hatszor talált be, és többször is felmerült a távozásának lehetősége: érdeklődött iránta a Chelsea FC, sőt, a Fiorentinával 2002 nyarán már meg is egyezett - végül mégis maradt Rómában. A Laziót végül 2004 januárjában hagyta el, mégpedig az Inter kedvéért, ahol az a Roberto Mancini volt a tréner, akivel a Lazióban még együtt játszott. A milánóiak négymillió eurót fizettek érte, és Stankovic azóta is alapember az Internél, általában a középpálya bal oldalán szerepelve. A válogatottban is meghatározó játékos, mindössze egy vb-selejtezőt hagyott ki, és két gólt ért el a kvalifikációs sorozatban.

Nikola Zigic

A jelenlegi európai játékospiac egyik legkurrensebb játékosa, a világbajnokságot követően alighanem valamelyik topligában láthatjuk majd viszont - ami nem rossz karrier ahhoz képest, hogy három éve még a szerb harmadosztályban futballozott... Nikola 1980. szeptember 25-én született a vajdasági Bácskatopolyán (Backa Topola), és a helyi klubban, az AIK-ban kezdett el játszani.

Már az 1998-99-es idényben bemutatkozott a felnőttek között, a következő két évben pedig elképesztő teljesítményt nyújtott: előbb 28, majd 30 mérkőzésen játszott, és mind a két idényben pontosan annyi gólt ért el, ahány találkozón szerepelt! Ez még a harmadik vonalban sem rossz mutató, le is csapott rá a másodosztályú Mornar Bar, ahol a 2001-2002-es idényben (23 mérkőzésen) 15 alkalommal volt eredményes.

Nyugat-Európában is felfigyeltek rá, és fél évet a francia AS Saint-Etienne-nél töltött, de a gallok végül nem tartottak rá igényt, így visszatért hazájába, és a 2002-2003-as bajnokság második felében a harmadosztályú Spartak Subotica színeiben 11 mérkőzésen 14 gólt ért el!

A Crvena zvezda mindenképpen kockáztatott, amikor megvette az élvonalban még nem szerepelt támadót, aki azonban valósággal berobbant a szerb futballba, első idényében 18 gólt ért el, és 2003-ban őt választották meg az év játékosának hazájában! Alig pár hónappal az élvonalbeli bemutatkozása után, 2003 novemberében debütált a válogatottban, és a vb-selejtezők második felében már rendre ott volt a kispadon, összesen négy kvalifikációs meccsen játszott.

Tavaly ősszel az UEFA-kupában remekelt, az AS Roma ellen pazar gólt szerzett, és 2005-ben megint őt választották az év játékosának Szerbia és Montenegróban! Két méternél magasabb termete ellenére is jól kezeli a labdát, és viszonylag mozgékony, nem csoda, hogy sok klub érdeklődik iránta a Hertha BSC-től kezdve az Arsenal FC-n keresztül a Hamburger SV-ig.