A focivébék vesztesei

Közeledik a labdarúgó-világbajnokság, és ilyenkor folyamatosan kerülnek nyilvánosságra a különböző összeállítások a korábbi tornákról. Mi most a szokásokkal ellentétben nem a győzteseket és a hősöket néztük ki magunknak, hanem azokat a csapatokat, amelyek egy-egy vébé nagy vesztesei közé tartoztak. Az alábbi összeállítás a teljesség igénye nélkül készült, így kimaradt belőle a számunkra legfájóbb és számtalanszor felidézett 1938-as és 1954-es elveszített finálé, de olvashat a brazilok balul sikerült első döntőjéről, a hollandok nagy meneteléséről, amely pont a legrosszabbkor ért véget, az olaszok tizenegyes-fóbiájáról, a 2002-es vb-n betliző címvédőről, valamint furán elintézett favoritjairól, és az örök pechvogelről, a skót válogatottról, amely még egyszer sem élte túl a csoportkört.

Skócia válogatottja Angliával egyetemben a legrégebb óta játssza a nemzetközi mérkőzéseket, 1872-ben már pályára léptak a skótok, éppen a nem túl kedvelt szomszéd ellen, és a világbajnokságokon is nyolc alkalommal megmutatták magukat a brit ország legjobbjai, azonban egyetlen alkalommal sem sikerült továbblépniük a csoportkörből.

A skótok 1950-ben jelezték először részvételi szándékukat a világbajnokságon, de a hazafias büszkeséggel átitatott szövetség kijelentette, hogy csak akkor utaznak el Brazíliába, ha ezt brit bajnokként tehetik meg, tehát elsőként zárják a selejtezőket. Az utolsó mérkőzésen hazai pályán 1-0-ra kikaptak Angliától, így a második helyre csúsztak vissza, és hiába volt garantált helye két brit csapatnak is, a szövetség vezetői ragaszkodtak az ötletükhöz, annak ellenére, hogy a skót és az angol játékosok is protestáltak az eszement döntés ellen. A csalódott skótok azóta is emlegetik az esetet, a glasgow-i meccs gólszerzőjét, a Chelsea-ben játszó Roy Bentleyt például "az ember, aki megfosztott minket Riótól" névvel illették.

1954-ben már sikerült kivívni a részvételt és elutazni az esemény helyszínére, de nem sok köszönet volt benne, a két mérkőzésen összesen nyolc gólt kapott Martin kapus, hetet a címvédő Uruguaytól, egyet Ausztriától, miközben a csatárok éppen annyi gólt szereztek, mint ahány pontot gyűjtött a csapat...

1958-ban, Svédországban először és egyben utoljára fordult elő, hogy mind a négy brit csapat kiharcolta a részvételt, és a skótok kerültek a legnehezebb csoportba. Ennek ellenére a jugoszlávok ellen megszületett az első pont és az első gól is, ami Murray nevéhez fűződött. Paraguay ellen megduplázták a termést a skótok, igaz, a hátsó alakzat is engedékenyebb volt, így 3-2-es zakó lett a vége, majd a franciák elleni 1-2-vel zárult a kaland, a később gólkirályi címg jutó Fontaine a briteket is megkínálta egy góllal, a másik találatot a gall futball korszakos egyénisége, Kopa jegyezte.

1962 és 70 között skótmentes övezetnek számított a vébé, de aztán 1974-ben már ismét ott voltak hőseink, akik nyitányként 2-0-ra lenyomták Zairét, azaz megszületett Skócia első győzelme a vébéken. Az egyik gólt az a Joe Jordan lőtte, aki egyedüli skót játékosként mondhatja el magáról, hogy három mundialon is feliratkozott az eredményjelzőre. Az afrikaiak elleni győzelem után Brazília következett, és remek eredménynek számított a 0-0, ráadásul a továbbjutásra is esélyes volt ezzel a skót alakulat. A harmadik csoportmeccsen Jugoszlávia ellen megint Jordan volt eredményes, de mivel Karasi is betalált, így 1-1-gyel zárult a meccs. A csoportban a jugóknak, a braziloknak és a skótoknak is négy pontjuk volt, és végül egy gólon múlt a továbbjutás, a brazilok 3-0-s gólkülönbségével szemben a skótok 3-1-et tudtak felmutatni.

1978-ban még kevesebb hiányzott a megdicsőüléshez, bár nem így indult a torna, a két szédületes gólt szerző Cubillas vezérletével ugyanis Peru 0-1-ről fordítva verte a skótokat, akik büntetőt is rontottak. Ráadásul Willie Johnston pozitív doppingtesztet produkált, csőstül jött a baj. A zavarodott skótok így Irán ellen sem tudtak győzni, pedig az ázsiaiak még azt a szívességet is megtették, hogy összehoztak egy burleszkbe illő öngólt. A két gyengén sikerült meccs ellenére volt még sansza a skótoknak, igaz, kevesen gondolták, hogy sikerül három góllal legyőzni a hollandokat. Dalglishék nagyon odatették magukat, és Rensenbrink büntetőjére három góllal feleltek, Archie Gemmill a vébé egyik legszebb találatát szerezte, amikor a fél holland csapatot kicselezte. Rep aztán gyorsan lehűtötte a belelkesedő skótokat, akik így megint a rosszabb gólkülönbség miatt kulloghattak haza.

1982-ben ugyanez a sors várt rájuk, az Új-Zéland elleni gólzáporos győzelmet (5-2) egy hasonló méretű zakó követte a favoritnak számító braziloktól (1-4), de a szovjetek ellen még összejöhetett volna a továbbjutás. Jordan meglőtte a szokásos gólját, de a szovjetek fordítottak, így hiába egalizált a hajrában Souness, a gólkülönbség ezúttal sem a skótoknak kedvezett.

Mexikóban már nem kellett bosszankodni amiatt, hogy nüanszokon múlt a továbbjutás, mert csak Uruguay ellen csíptek el egy pontot Strachanék, a dánok és az NSZK ellen egyaránt vesztesen hagyták el a pályát (0-1 és 1-2). 1990-ben jöhetett az újabb próbálkozás, de már a nyitány is balul sült el, a vb-újonc Costa Rica óriási meglepetésre, de nem érdemtelenül győzte le a skótokat, akik a svédek ellen javítottak, de a brazil Müller 82. percben szerzett gólja megpecsételte a sorsukat. A harmadik hely még továbbjutást érhetett volna ugyan, de négy csapat is jobb mutatókkal bírt, mint Andy Roxbrugh csapata.

94-ben nem találkozhattunk a skótokkal, 98-ban, a franciaországi vébén viszont éppen a címvédő brazilok csoportjában kaptak helyet, és a nyitómeccsen meg is szorongatták a selecaót, Collins még az első félidőben kiegyenlítette Cesar Sampaio gólját, de Boyd öngóljával végül kiszenvedték a győzelmet a dél-amerikaiak. A norvégok ellen Burley gyönyörű átemelős gólja a döntetlenhez volt elég, aztán Marokkó nem hagyott esélyt, háromszor mattolták Leightont, így utolsó lett az A csoportban az ekkoriban Craig Brown által irányított nemzeti tizenegy. A 2002-es vébét megelőző selejtezőkön a hatos számú csoportban Horvátország és Belgium mögött lett harmadik a skót csapat, a mostani sorozatban pedig szintén a nem sokat érő harmadik pozícióban zárt a válogatott, az olaszok és a norvégok mögött.

Dajka Balázs