Nem szokik le a pofátlan tizenegyesekről az uruguayi Bolond

Uruguay utolsóként, a Costa Rica elleni pótselejtezőn jutott ki a dél-afrikai világbajnokságra, és miközben Dél-Amerika két nagyágyúja, Brazília és Argentína otthon kapja az osztást a korai kiesés miatt, a méretében kicsi, de futballmúltjában annál nagyobb ország története harmadik vb-döntőjére pályázik. A Ghána elleni büntetőpárbaj panenkázó hőse, Sebastian Abreu ígérete szerint a jövőben is alkalmazni fogja a trükkös tizenegyest, a sérülés miatt a hátralévő meccseket minden bizonnyal kihagyó Diego Lugano pedig az évek óta tartó tudatos munkának tulajdonítja a rég látott sikert.

Dajka Balázs helyszíni jelentése Johannesburgból

Uruguay szépen lassan felfogja, mit is vitt véghez a válogatott, amely negyvenéves szünetet megtörve jutott ismét világbajnoki elődöntőbe. A torna elején alig pár újságíró tartózkodott a csapattal, a menetelés aztán lázba hozta a média képviselőit, akik szinte egymást taposták, hogy odaférjenek a nyílt napra jó egyórás késéssel megérkező játékosokhoz. A Fenerbahcénál légióskodó Diego Lugano megélt már pár nagy meccset, de még őt is meglepte a fogadtatás, a rengeteg tévéstáb és újságíró, akik mind ennek a kis országnak a hőseire voltak kíváncsiak.

A Ghána elleni tizenegyespárbaj legvégén Sebastian Abreu elképesztő hidegvérrel, már-már pofátlanul döntött a továbbjutásról, Panenka-módra alálöbbölt a labdának, amely az eldőlő kapus helyére hullott. A büntető két nappal az eset után is téma volt, és Abreau azt mondta, nem fog változtatni a stílusán, mert neki bejött, hogy ezt a módszert alkalmazza a büntetőknél. "Nem mindig választom ezt a megoldást, csak a különleges alkalmakra tartogatom. Abban a pillanatban ezt éreztem a helyesnek, de nem biztos, hogy ha újra kéne rúgni a tizenegyest, megint ezt választanám" - mondta az El Loco, vagyis Bolond becenevű csatár, aki a Botafogo játékosaként a Flamengo elleni riói állami döntőben is hasonlóan sorsdöntő helyzetben panenkázott. Az elődöntőbe jutás ellenére Abreu nem az emlékezetes tizenegyest nevezte meg karrierje legfontosabb pillanatának, hanem azt a tavaly novemberi, Costa Rica elleni gólt, amellyel eldőlt, hogy Uruguay utolsó csapatként kijut a vébére.

Amikor egy újságíró arról érdeklődött, nem tartotta-e őrültségnek, hogy ilyen lazán rúgta a tizenegyest, Abreu kicsit ingerülten reagált. "Amikor Zidane a 2006-os vb-döntőben ugyanígy rúgta a büntetőt, milyen jelzőt használtak? Úgy emlékszem, akkor senki nem mondta, hogy őrültség volt, mindenki varázslatos megoldásnak tartotta. Akkor az én esetem miért esik más megítélés alá?"

A Ghána ellen sérülés miatt lecserélt Lugano más véleményen volt. "Már hozzászoktunk az őrült dolgaihoz, nem ez volt az első alkalom, hogy ilyet csinált."

Bár a nyolcaddöntőben még öt, a negyeddöntőben pedig négy csapattal képviselte magát Dél-Amerika, az elődöntőre csak Uruguay maradt versenyben, ami Abreu szerint egyrészt nagy bravúr, másrészt viszont óriási felelősség, hiszen nem csak a saját országukért játszanak. Ennek ellenére nincs különbség a között, hogy egy vagy négy dél-amerikai válogatott van az elődöntőben, a céljuk változatlan, minél tovább jutni.

A Ghána elleni, hosszabbításban kiharcolt diadal fizikailag és mentálisan is nyomott hagyott a játékosokban, de Abreu szerint már túlvannak az eufórián, a hollandokra koncentrálnak, és a fáradtság sem lesz tényező az elődöntőben, addigra mindenki újra felszívja magát. A pályafutása során 17 csapatban megforduló csatár dicsérte a hollandokat, hogy dinamikusak, technikásak és fizikálisan is erősek, de úgy érzi, megvan az a potenciál a saját csapatában, ami elég lehet a döntőbe jutáshoz.

Lugano a sérülése miatt szinte kizárt, hogy játsszon a hollandok ellen, mint ahogyan Nicolas Lodeiro is hiányozni fog, akinek a Ghána elleni meccsen eltört egy csont a lábfejében. Lugano ennek ellenére nem érzi, hogy rosszabb lenne a hangulat a csapaton belül, mert "tudtuk a torna előtt, hogy ez megtörténhet, és azért vagyunk huszonhárman, hogy a kiesőket megfelelően tudjuk pótolni. Bárki is játszik, az uruguayi válogatott ugyanolyan masszív csapat lesz, a szokásos sikeréhséggel felvértezve."

A védelem vezére, aki egyben a csapat kapitánya, kiemelte, hogy Uruguay sikere nem volt előzmény nélküli, 2006 óta tudatos munka folyik, a felnőttválogatott a vb-bravúr mellett egy 2007-es Copa América-elődöntőt is fel tud mutatni, és az utánpótlásban is nagy dolgok történtek, amit az U17-es és U20-as garnitúra vb-részvétele bizonyít.

Arra azonban nem tudott magyarázatot adni, miért szenvedett a csapat a vb-selejtezőkön. "Ez a csapat szinte egy az egyben megegyezett azzal, amelyik a selejtezőkön szerepelt, semmi nem változott bennünk. Ugyanolyan játékosok vagyunk, mint akkor, és ugyanazzal a mentalitással megyünk fel a pályára, hogy mindent kihozzunk magunkból. A csapat azonban napról napra fejlődik, a fiúk pedig egyre merészebb célokról álmodnak. Nekem is van egy nagy álmom, szeretnék bekerülni abba az igen előkelő klubba, amelynek tagjai elmodhatják magukról, hogy felemelték a világbajnoki trófeát" - adott hangot vágyainak a Fenerbahce védője.

Hogy Lugano közelebb kerül-e a nagy álmához, és Uruguay bejut-e története harmadik vb-döntőjébe, az kedden este derül ki, amikor Oscar Washington Tabárez csapata Hollandiával csap össze Fokvárosban.