Negyven felett is van élet a sportvilágban

Csapatkapitányként 63 percet játszott a Barcelona elleni Bajnokok Ligája-elődöntő visszavágóján Alessandro Costacurta. Az AC Milan védője azonban nem csak emiatt került összeállításunk középpontjába, az olaszok rutinos védője ugyanis 40. születésnapja után két nappal vállalta a csatát. Ez adta az ötletet, nézzünk körül a sport világában, s találjunk még példát arra, hogy negyven felett is lehet csúcsteljesítményt elérni. Választásunk így esett a tenisz nagyasszonyára, Martina Navratilovára, a 44 évesen még a torinói olimpián szereplő jégkorongozóra, Chris Cheliosra, s Szlovénia jamaicai születésű sprinterére, Merlene Otteyra.

Mark Messier visszavonulása óta az NHL rangidős játékosának Chris Chelios, a Detroit Red Wings jégkorongozója számít. A kétszeres Stanley-kupa-győztes, 44 esztendős amerikai védő pályafutása során három klubban fordult meg, háromszor bizonyult a bajnokság legjobb hátvédjének, elnyerve a James Norris-trófeát, 1984 és 2006 között négyszer léphetett pályára olimpián. Minden idők egyik legnagyobb jégkorongozója még mindig aktív.

Christos K. Chelios 1962. január 25-én született görög szülők gyermekeként az Illinois állambeli Chicagóban. A Szeles Város nem sokáig feküdt a családnak, elköltözve Dél-Kaliforniába a kis Chris megismerkedett a jégkorong alapjaival, komolyabb képzést viszont már a Moose Jaw Canucks együttesénél, később a wisconsini egyetemen kapott.
Közben az 1981-es drafton a Montreal Canadiens lecsapott rá, s miután az egyetemi bajnokság 1983-as idényében az All Star-csapatba is beválasztották, a kanadai gárda is kipróbálta. Chelios az 1983-84-es szezonban mutatkozott be az NHL-ben, az alapszakaszban 12, a rájátszásban 15 meccsen jutott szóhoz.

1984-ben már alapembernek számított, nem véletlenül jelölték az év újoncai közé. 74 mérkőzésen 64 pontot szerezve a liga összes védőjét tekintve a nyolcvanas évek legeredményesebb szezonját produkálta, ezt a rájátszásban még újabb 10 ponttal meg is fejelte.

1985-86-ban aztán eljött pályafutása első csúcspontja, az első Stanley-kupa győzelem. A fináléban 1967 óta először csapott össze két kanadai együttes, s bár az első találkozót a Calgary Flames megnyerte 5-2-re, a következő négy meccsen nem volt kegyelem. Brian Skrudland révén a playoff-történelem addigi leggyorsabb hosszabbításban elért góljával a Canadiens 3-2-vel egyenlített, majd a fantasztikus formát nyújtó Patrick Roy kapusnak is köszönhetően hozta a következő három összecsapást (5-3, 1-0, 4-3).

A következő két szezon is kiválóan sikerült a védő számára, ám a nagy áttörést az 1988-89-es évad hozta meg számára. 80 meccsen 73 pontot szerzett, bekerült az év All Star-csapatába, s megkapta a legjobb hátvédnek járó James Norris Memorial Trophyt, amelyet addig amerikai születésű jégkorongozó nem vihetett haza. Chelios klasszisára jellemző, hogy 1993-ban és 1996-ban is övé lett a trófea, nála többször csupán Bobby Orr (8), Doug Harvey (7) és Ray Bourque (5) diadalmaskodott a kategóriában.

1990. június 29-én Chelios váltott, s a Chicago Blackhawks együtteséhez szerződött, amellyel 1992-ben ismét a Stanley-kupáért játszhatott, ám a Sólymok alulmaradtak a fináléban a Pittsburgh Penguinsszel szemben (0-4). A jégkorongozó chicagói kilenc évadja során háromszor került be a liga All Star-csapatába (s kétszer a második együttesbe), hat alkalommal léphetett pályára All-Star-mérkőzésen, 1995-99 között pedig csapatkapitányként segítette társait.

37 évesen még nem érezte magát öregnek ahhoz, hogy belevágjon az újabb nagy kalandba, s elfogadta a Detroit Red Wings ajánlatát - a Vörös Szárnyak Anders Erikssont és két draftjogot is átpasszoltak a Chicagónak érte.

S láss csodát. Chelios 40 évesen, ismét bajnok lett, 2002-ben ugyanis - 16 évvel montreali sikere után - ismét a magasba emelhette a Stanley-kupát. Közben részt vett a Salt Lake Cityben rendezett téli olimpián is, ahol ezüstéremig vezette az Egyesült Államok csapatát.
2004-ben az NHL lockoutja miatt két csapattársával, Derian Hatcherrel és Kris Draperrel az UHl nevű bajnokságban szereplő Motor City Mechanics együtteséhez szerződött, sőt, megpróbálkozott a bobozással is, hátha kijut a torinói téli olimpiára.

Azt ő maga sem gondolta volna, hogy az újrainduló bajnokság előtt a Detroit újabb egyéves szerződést köt vele, s hogy teljesítményével bekerül az amerikai válogatottba, azaz valóban ott lehet az ötkarikás játékokon.

Már pedig így történt, Chelios a magyar Ordódy Béla és a német Alfred Steinke után minden idők harmadik legidősebb jégkorongosa lett, aki téli olimpián szerepelt. Ordódy és Steinke 48 esztendős volt, amikor az 1928-as St. Moritz-i játékokon pályára lépett. Chelios viszont abban ranglistavezetővé vált, hogy 22 év telt el az első és az utolsó olimpiája között (1984-ben, Szarajevóban még mint egyetemista szerepelt).