110 éve nyitották meg az első újkori olimpiát

Száztíz éve, 1896. április 6-án nyitották meg Athénban az első újkori olimpiát.

Az első olimpiai játékokat a hagyomány szerint i. e. 776-ban rendezték a görög városállamok versenyzői. Ettől kezdve négyévente gyűltek össze Olümpiában, hogy összemérjék erejüket. A négyéves ciklus egy görög időszámítási rendszer alapja, az olimpia ideje pedig a városok közti béke időszaka volt. A versenyek alapelvének a kalakogathiát tartották: ép testben ép lélek. Az első olimpia egy napig tartott, az egyetlen számban, a kb. 200 méteres stadionfutásban csak férfiak vettek részt. Később bevezettek más futószámokat, a diszkosz- és gerelyvetést, távolugrást, birkózást, majd az ökölvívást, kocsiversenyt és pankrációt is, s a program 5-6 napig tartott. A győztesek óriási tiszteletnek örvendtek, nők még a nézők közt sem lehettek jelen. A római hódítás után az olimpiák presztízse csökkent, végül I. Theodosius császár i. u. 393-ban betiltotta a játékokat.

Az olimpiai eszme felélesztését a reneszánsz óta többen felvetették, például a francia forradalom, a direktórium idején. 1835-ben Panagiotisz Szutszosz görög költő tett rá javaslatot, a William Penny Brookes alapította szervezet 1849-től rendezett Angliában olimpiai fesztiválokat. 1834-36 közt Skandináv Olimpiai Játékokat rendeztek Ramlosában, 1859-től tartották meg az Evangelisz Zappasz által kezdeményezett Pánhellén Játékokat, az 1860-ban alakult Brit Nemzeti Olimpiai Bizottság 1866-ban Londonban rendezett országos olimpiát. Az első, 1877-es athéni olimpia kísérlete teljes kudarcba fulladt, három év múlva a már említett Brookes brit-görög együttműködésben képzelt el egy nemzetközi olimpiai viadalt.

Pierre de Coubertin báró, a Francia Atlétikai Szövetség főtitkára többször járt Angliában, hogy tanulmányozza az ottani testnevelési rendszert, s az angol nyelvű nemzetek számára Ashley Cooper tervezete alapján megrendezett Much Wenlock-i játékok nagy hatást gyakoroltak rá. 1890-ben Wenlockban találkozott Brookesszal, ekkor öltött formát benne a modern, nemzetek feletti olimpiai gondolata.

Coubertin olyan olimpiákat tervezett, amelyeken minden nemzet részt vehet, s az angol fair playt az antik tradícióval akarta ötvözni. Az 1894 nyarára Párizsba összehívott Nemzetközi Atlétikai Kongresszuson 13 ország 49 sportszövetségének képviselői vettek részt, köztük a magyar Kemény Ferenc. A tanácskozásnak két programpontja volt: az olimpiák felújítása és az amatőrkérdés. A diplomáciai előkészítésben Alphonse de Courcel báró volt nagykövet jelentős részt vállalt, ő a béke előmozdítóját és a szocializáció eszközét látta a sportban.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság a görög diplomata Demetriosz Vikelasz vezetésével alakult meg, s a testület úgy döntött, hogy az új olimpiákon valamennyi nemzet sportolói részt vehetnek. A görög hagyomány miatt az első versenyeket Athénba, a következőt Coubertin tiszteletére Párizsba tervezték, majd négy évenként más-más ország nagyvárosába. A mozgalom jelszavát a pacifista Didon atya fogalmazta meg: "Citius, altius, fortius", azaz: "Gyorsabban, magasabbra, erősebben".

A játékok megrendezése sokáig kétes volt, a görögök bizonytalankodása miatt még Budapest is felmerült helyszínként. A fő gondot a pénzhiány jelentette, ám egy gazdag görög, Georgiosz Averoff egymillió drachmás adománya lehetővé tette az Anasztasz Metaxasz építész tervezte, 70 ezer nézőt befogadó, ókori típusú fehér márvány olimpiai stadion felépítését. A szervezőbizottság elnöke Konstantin trónörökös lett, a játékok védnökségét György görög király vállalta. A németek sokáig lebegtették részvételüket, mert az ötletet francia rögeszmének tartották.

Az első újkori olimpián, 1896. április 6-15. közt 11 európai ország (Nagy-Britannia, Bulgária, Dánia, Svájc, az Osztrák-Magyar Monarchia, Görög-, Német-, Olasz-, Svéd- és Franciaország) sportolóin kívül részt vett az Egyesült Államok, Ausztrália, Chile és Egyiptom is, 245 férfi versenyző küzdött a kilenc sportág (atlétika, birkózás, sportlövészet, súlyemelés, kerékpár, torna, tenisz, úszás és vívás) 43 aranyérméért.

A modern olimpiák első bajnoka az amerikai hármasugró James Connolly lett, az első magyar aranyérmet Hajós Alfréd szerezte, aki a 100 méteres és 1200 méteres gyorsúszásban is győzött. Dáni Nándor 800 méteres futásban második, Kellner Gyula maratonifutásban, Szokoly Alajos 100 méteres futásban harmadik lett. A játékokon az Egyesült Államok 11, a görögök 10, a németek 7, a franciák 5, az angolok 3, Magyarország, Ausztrália, Ausztria 2-2, Dánia és Svájc 1-1 aranyérmet nyertek.

A görög miniszterek korábban mindent megtettek a vállalkozás megbuktatása érdekében, ám a siker nyomán azt akarták, hogy a játékok rendezése végleg Görögországban maradjon - ezt azonban Coubertinnek sikerült megakadályoznia. Az ókori eszme, a háború felfüggesztése a versenyek alatt idővel visszájára fordult: az olimpiák a két világháború idején szüneteltek. A berlini versenyeket 1936-ban a náci propaganda színhelyévé tették, 1972-ben Münchenben a terrorizmus is betört a sport világába, az 1980-as moszkvai és az 1984-es Los Angeles-i olimpia pedig a két világhatalom bojkottjáról emlékezetes. A mozgalom mégis fennmaradt, s az emberiség legnagyobb közös vállalkozása lett, a versenyzők száma egy-egy alkalommal tízezer fölé nőtt. Athén, az első újkori játékok városa 2004-ben a 28. olimpiát is megrendezhette.