Feelingből dübörög a tojásfoci

Két amerikai amerikaifocistát igazolt múlt hónapban a Budapest Cowboys együttese. Utánajártunk, mit is jelent ez pontosan, ellátogattunk a tehenészek edzésére, majd megnéztük a jelenlegi legjobb magyar alakulat, a Budapest Wolves egy meccsét, s egyáltalán: bepillantást nyertünk egy hazánkban még hőskorszakát élő sportág mindennapjaiba.

Megkérdeztük a főkomisszárt, és Tóth László, a Magyar Amerikaifutball-csapatok Szövetségének elnöke elmondta, hogy lévén amatőr sport, törvény szabályozza, hogy játékért amerikaifocista nem vehet fel juttatást az egyesületétől. "A MAFSZ természetesen minden megengedett eszközt támogat, amit a csapatok a fejlődés érdekében használnak" - mondta az elnök, "de minden olyat keményen büntetünk, amit a versenykiírás vagy a sporttörvény tilt. A honlapunkon nyilvános, és mindenki számára elérhető az átigazolási szabályzat, illetve az amatőrjátékos-szerződés, így erről a közönség is tájékozódhat."

Tóth László kérdésünkre elmondta, hogy természetesen az edzőknek lehet költségtérítést fizetni, és a szerződtetett amatőr idegenlégiósoknak szerezhetnek munkát a csapatok, amennyiben ez hatalmukban áll. "Ahogy azt más amatőr sportoknál is láthatjuk (és ez nem csak Magyarországon van így), ha az egyesületnek vagy a tagjainak van erre lehetősége, tapasztalt játékosokat civil munkaajánlattal csábíthatnak a klubhoz."

Az elnök tájékoztatása szerint több, de nem minden magyarországi amerikaifutball-klubnak van hasonló cipőben járó idegenlégiósa, de mindenképpen a sportág hazai fejlődésének az érdekét szolgálja, hogy a középiskolai vagy egyetemi sportmúlttal rendelkező amerikai (vagy más nemzetbeli) játékosok érkezzenek hozzánk.

"A sportágat ma még jelentős mértékben a feeling, a játékosok lelkesedése hajtja előre, mindenki beletesz apait-anyait, hogy amije - pénze, kapcsolata, bármije - van, azzal a csapatát segítse" - ismertette a helyzetet Tóth László, hozzátéve: a Budapest Wolves sikeres nemzetközi szereplése és show-tarkította meccsei, amit a felszínen látunk, ma még kirívónak számít. Az "Árpa Attila csapataként" is emlegetett klub 200 tagú egyesület, így az anyagi bázisuk, kapcsolati tőkéjük sokkal nagyobb, mint a 30-40 tagot számláló kiscsapatoké. A sikereikhez ugyanakkor nagyban hozzájárul a tapasztalt edző, Lee Hlavka is, akinek a tudása révén 4-5 év fórban vannak a Farkasok a többi csapathoz képest. Az amerikai mester egyébként a Testnevelési Egyetemen is tanít, az ő verbálisan átadott tudása egészíti ki azt a tankönyvet, amiből ebben az évben már kéttucatnyi edzőnövendék tanult a TF-en.

A feelingről szombat délután szereztünk közelebbi ismeretet: a Budapest Wolves meccsére voltunk hivatalosak. (Állítólag elég rossz viszonyban vannak a Cowboyszal, Értékes Christos azonban sportszerűen nyilatkozott a Farkasokról: "Vannak múltbéli vélt vagy valós sérelmek, de inkább csak kis fricskák mennek köztünk. A Farkasok követendő példát jelenthetnek minden magyarországi csapat számára, hiszen itthon toronymagasan ők a legjobbak, akiket mindenki megpróbál legyőzni. Lehet őket szeretni vagy nem szeretni, jelenleg tagadhatatlanul ők a legjobbak.") A napsütéses Szőnyi úti BVSC-pálya gazzal felvert lelátóin önfeledten szaladgáló gyíkok, szemben, a főtribünön mintegy 150 szurkoló. Erős a gyanúm, hogy utóbbiak majdnem mind a játékosok hozzátartozói, s e feltevést hamarosan megerősíti két, hátam mögül érkező bekiabálás: egy kislány lelkes "Hajrá, apa!" csatakiáltását kisvártatva egy lemondó "Az én férjem nem normális!" megjegyzés követi.

Egy darabig viszonylag szoros a meccs, majd kezd kidomborodni a Wolves fizikai fölénye; az AFBÖ másodosztály rangadójára a Gladiators mindössze 23 fős csapattal érkezett Ausztriából, ráadásul egyikük megsérült, így egyre nehezebben állják a sarat a 45 fős budapesti csapattal, a játék egy pillanatnyi szünetében ki is szól az egyik fáradt bécsi a kollegájának: "Come on, come on, wasser!"

Különben kitűnő a hangulat, amiről az említett napsütés mellett helyszíni műsorközlő és folyamatos, azaz játék közben is szóló, többnyire rock és punk zenék gondoskodnak. E pluszoktól eleinte kicsit amolyan "élőben tévézős" érzésem van, ami egyébként egyáltalán nem rossz. Egyszerűségében megnyerő megoldással helyezték el az amerikaifoci jellegzetes, magas kapuit, a jókora oszlopokat szimplán odaspulnizták a hagyományos focikapu oldalsó kapufáihoz.

Közben néha érthetetlen dolgok történnek a pályán, így például a hazai 84-es végigszalad keresztben, mikor már mindkét csapat felállt, azaz leguggolt egymással szemben - erre a bíró lefújja az egészet, el sem indul az akció. A hajrára 42-14-re elhúz a Wolves, az osztrákok becsülettouchdownért küzdenek, sikerrel. Nem pont ezért, de megszólal a Paradise City, erre ér véget az ütközet. A győzelemmel a Farkasok bejutottak a rájátszásba, az elégedett piros-fekete tábor látványával búcsúzom a stadiontól.