Hokimeccs 26 fokban, szörfözés fedett pályán

Az újév első napján, szabadtéren vívott NHL-mérkőzés adta az apropót alábbi összeállításunkhoz, amelyben a teljesség igénye nélkül próbáltunk összeszedni olyan sporteseményeket, ahol a rendezés és/vagy a helyszín eltért a megszokottól. Megnéztük, hogy mikor költözött be a terembe a kézi- illetve a kosárlabda, és felidézzük, hogyan került focivébé-meccs csarnokba, s hogy mit lehet kezdeni a szörfdeszkával, ha az ember a négy fal közé van szorítva.

A kosárlabdában sem vonultak egyből fedett helyre a csapatok: az első férfi Európa-bajnokságot ugyan 1935-ben Genfben csarnokban rendezték, de két évvel később a letteknél betonpályán kerültek megrendezésre a találkozók. Az 1950-es években mindössze egyetlen kontinensviadal volt, amelyre csarnokban került sor, Párizsban a 12 ezer férőhelyes Vel'd Hiver adott otthont a seregszemlének.

Moszkvában, Budapesten, Szófiában és Isztambulban viszont szabadtéren rendezték az Eb-t, Simon János, a magyar csapat kiválósága erről így mesélt egy interjúban: "Romanov elvtárs ugyebár megmondta, hogy a kosárlabda tipikus szabadtéri sport. Ezt a süket szöveget akkor mindenki bevette (muszáj volt). Játszottunk mi akkoriban például szakadó hóesésben is, Szófiában".

Az évtized öt tornájából négyet a Szovjetunió nyert meg, egyedül az 1955-ös, budapesti viadalon nem jött össze az elsőség a sportág nagyhatalmának. Rekordszámú, 18 nemzet vett részt az Eb-n, amelyen újdonságnak számított, hogy bevezették a 30 másodperces támadóidőt, ami miatt jóval több pont született a meccseken, a lengyelek például azóta is egyedülálló 140-44-es győzelmet arattak az angolok ellen.

A szovjetek meglepetésre zsinórban harminckét győztes Eb-meccs után kikaptak a csehszlovákoktól, akik a mieinket is elkapták, de később kétszer is botlottak. Így Gremingerék szovjetek elleni meccse döntőnek illett be, és a Népstadionban összegyűlt majdnem 40 ezres közönség előtt 82-68-ra győzött csapatunk, amely a románok elleni diadallal ült fel a kontinens trónjára.

"A Népstadion szerintem nagyszerű helyszín volt, mert így nagyon sokan szurkolhattak nekünk. Pontos számadattal én nem tudok szolgálni, az akkori lapok harminc-negyvenezer nézőt írtak a sorsdöntő, szovjetek elleni meccsre, és a többire is kijöttek úgy tíz-tizenötezren. A jelenlegi díszpáholy előtt volt felállítva a hajópadlós pálya egy nem túl magas dobogón, így elsősorban a középső lelátóra helyezkedtek a drukkerek, mivel a kanyarokból nem lehetett sokat látni, de elvileg bárhová ülhettek"- mesélt az emlékeiről a sportnapilapnak pár éve Greminger János.

A szovjetek aztán két évvel később, Szófiában visszavették az első helyet, a bolgárok elleni találkozón még az sem zavarta őket, hogy a Levszki-stadionban 48 000 szurkoló űzte-hajtotta a hazaiakat.

Az 1959-es, isztambuli Eb volt az utolsó, amelyet szabadtéren rendeztek, utána már a nemzetközi szövetség bevezette azt a szabályt, hogy minden házigazdának rendelkeznie kell kosármérkőzés lebonyolítására alkalmas csarnokkal. De a streetball elterjedésének köszönhetően ma is hódit a csarnokon kívüli kosárlabda.