Frenkl: Nem igaz, hogy mindenki doppingol

Frenkl Róbert azt állítja, az elég magas színvonalú ellenőrzésnek van elrettentő hatása, és szerinte biztosan megbukik az a sportoló, aki hagyományos doppingszerrel él. A Magyar Sporttudományi Társaság elnöke úgy véli, a holléti szabály egy ponton túl igazságtalan - ez egybecseng azzal, hogy az olimpián részt vett 24 sportági szövetség fele túlzottnak ítélte a "whereabouts" adminisztrációját.

Dr. Berkes István a Magyar Olimpiai Bizottság orvosi bizottságának vezetőjeként úgy ítéli meg, hogy a pekingi olimpián közreműködött magyar sportegészségügyi csoport - a 11 sportorvos, két pszichológus, két terapeuta és 12 gyúró alkotta csapat - becsülettel elvégezte munkáját, a hazai sportegészségügy jövőjét, egyben a londoni felkészülést azonban alapvetően meghatározza, hogy mi lesz a Sportkórház sorsa.

"Lehetne itt említeni több esetet is, például a sérült Görbicz Anita meggyógyítását, de felesleges, a lényeg, hogy amit vállalt a csoport, azt teljesítette" - kezdte összegzését az MTI-nek a tapasztalatokról, a tanulságokról.

A Sportkórház - hivatalosan az Országos Sportegészségügyi Intézet - főigazgató főorvosa is úgy ítéli meg azonban, hogy fejleszteni kell, előbbre lépni, így a sportolók mentális felkészítésében, a pszichológia területén, s örömtelinek nevezte, hogy ebben az évben elindult a Testnevelési Egyetemen a sportpszichológus-képzés. Ott van viszont a már jó ideje napirenden lévő, s változatlanul megoldatlan kérdés: mi lesz a Sportkórházzal?

"Az Országos Sportegészségügyi Intézet nagyon nehéz időszakot él át. Most folyik a megbeszéléssorozat a sorsáról a jövőt illetően, ez az egyik dolog, a másik az, hogy másfél-két éve arról volt szó, hogy megszűnik, a sport segítségének köszönhetően azonban megmaradt. Azt is tudjuk, hogy mi a világszínvonal, fejben, tudásban. Elméletileg a magyar sportorvosok, a magyar sportegészségügy szakemberei mindazt tudják, amit a világon a többiek. Igyekszünk lépést tartani a fejlődéssel, de a mi lehetőségeink a sportegészségügyben korlátozottak. A feltételeink olyanok, amilyenek. De ezt meggyőződésem szerint mindenki, összes szakemberünk hihetetlen erőfeszítések árán igyekezett minél inkább áthidalni és a lehetőségekben meglevő különbséget minél kisebbé tenni" - mondta.

A felvetésre, hogy London, a 2012-es olimpia szempontjából nagyon nem mindegy, mi lesz a Sportkórházzal, Berkes ezt válaszolta: "Remélhetőleg minél előbb megoldódik az intézmény sorsa. Ami komplex egység kell, hogy legyen, olyan, ami a sportegészségügynek szükséges. Tehát intézet is, hálózat is, válogatott keretek, mindazok a specifikumok meglegyenek, amikre a sportnak szüksége van. Ugyanakkor pedig igyekszünk lépést tartani a fejlődéssel, tudjuk, hogy hol kell erősíteni, s reméljük, hogy a döntés megszületésével a feltételek is javulnak."

Megítélése szerint a sportpszichológusok, a fizikoterapeuták mellett minden olyan szakember képzése is szükséges, aki sportolókkal foglalkozik. Valamennyi területen szükség van a tudás fokozására, s a hirtelen szívhalálok is arra figyelmeztetnek, hogy kell a szakszerű oktatás, miként az is nagyon fontos, hogy végig meglegyen a megfelelő monitorozásuk a sportolóknak.

"Hangsúlyoznám azonban azt is - tette hozzá Berkes -, hogy ez nem csak az élsportról, nem csupán Londonról, a következő olimpiáról szól, hanem hogy a sport és az egészség fogalmát össze kell kapcsolni. Ez azt jelenti, hogy a sportból leszűrt tapasztalatokat minél előbb transzplantálni kell a népegészségügybe, a gyerekek, a fiatalok egészségének a megőrzése és visszaszerzése ugyanolyan fontos feladat."

Berkes hozzátette: a maga részéről bizakodó, hogy minél előbb megszületik a válasz arra, mi lesz az Országos Sportegészségügyi Intézettel.

"És akkor - miközben nyilvánvalóan nagyon fontos a finanszírozás - megfelelő, nyugodt körülmények között egyrészt minél előbb meg lehet kezdeni a londoni olimpiára való felkészülést, másrészt legalább olyan fontos a szabadidősportnak és a többinek a segítése" - hangoztatta Berkes István.