Ha szereti a brazil focit, kezdhet búsulni

ARCKIFEJEZÉS SPORT SZEMÉLY szomorú szurkol szurkoló Belo Horizonte, 2014. július 8.
Csalódott brazil szurkolók a brazíliai labdarúgó-világbajnokság Németország-Brazília elődöntő mérkőzésén a Belo Horizonte-i Mineirao Stadionban 2014. július 8-án. (MTI/EPA
Belo Horizonte, 2014. július 8. Csalódott brazil szurkolók a brazíliai labdarúgó-világbajnokság Németország-Brazília elődöntő mérkőzésén a Belo Horizonte-i Mineirao Stadionban 2014. július 8-án. (MTI/EPA/Fernando Bizerra Jr.)
Vágólapra másolva!
Akkor is szomorú helyzetben lenne a világszerte még mindig áhítattal emlegetett brazil futball, ha nem kellene a focitörténelem egyik legmegalázóbb vereségéből felépülnie. Szép játék már rég nincs, most már eredmény sem, a korrupt vezetők pedig nem törődnek a problémák gyökerével. És erre nem elég válasz az, hogy Neymar.

Az ország legnagyobb sportkatasztrófája, a németektől a vb-elődöntőben elszenvedett 7-1-es vereség óta megint hangosabban verik a tamtamot a brazil futballromantikusok. A hagyományos szép játékhoz való visszatérést követelik, és azzal riogatnak, hogy ha ez elmarad, a brazil foci tovább süllyed a középszerűség mocsarába.

Ez a lemez legalább 24 éve, az 1990-es vb-kudarc óta forog: akkor lett hirtelen nagyon nagy a kontraszt a nyolcvanas évek (egyébként semmit sem nyerő) csodacsapata és egy hozzá képest színtelen-szagtalannak tűnő új generáció stílusa között. Az újdonság az, hogy a szép játék hívei most egész jó pozícióból érvelhetnek, nehezebb a múltba révedő jámbor hibbantaknak járó buksisimogatással elintézni őket.

Minek szenvedni, ha nem nyerünk?

Le lehetett ugyan fitymálni a Zinhókat, Mazinhókat, Mauro Silvákat felvonultató 1994-es gépezet spontaneitás nélküli biztonsági játékát, de az a csapat világbajnok lett. Lehetett fintorogni a 2002-es csapat öt védőjén és időnkénti óvatos kontrajátékán, de a győzelem akkor is meglett. Az eredménytelen pragmatizmus azonban igazán lelombozó dolog. Szenvedve nyerni, egy fene, rendben van, de minek szenvedni, ha még csak nem is nyerünk? - kérdezi a brazil szurkoló. Márpedig a válogatott, miközben egyre kiábrándítóbban játszik, nemcsak hogy három vb óta lemarad az aranyról, de legutóbb hazai pályán úgy megalázták, hogy a fal adta a nyolcadikat.

David Luiz a németek ellen csúnyán befürdött beugró csapatkapitányként Forrás: AFP/Gabriel Bouys

A drukkerek elsősorban nem több sarkazást, kötényt, oxit, egyszóval öncélú csillogást kérnek számon - effélékkel aligha lehetett volna enyhíteni, mondjuk, az 1-7 sokkját. A labdabirtoklásra épülő passzjátékot, a könnyed, elegáns stílust hiányolják. A brazil válogatott ugyanis már jó ideje nem a feltartóztathatatlan csapatjátékával ér el sikereket, hanem egyéni villanások segítségével vagy rögzített játékhelyzetekből. Ez egy ideig működött, mert sok volt a keretben a zseniális húzásokra képes játékos. De ilyen focistából már nincs elég. Még feltűnőbb, hogy többé nem a selecao futballját próbálják megfojtani a riválisok, hanem ha fajsúlyos ellenféllel találkozik, ő próbálja tönkretenni a másikét. Ez húsz évvel ezelőtt is elképzelhetetlen lett volna.

Gyalázatos mutatók

Mindez tökéletesen látszott az idei vb-n. A Whoscored.com statisztikái szerint a meccsenkénti átlagot nézve Brazília csak a 17. legtöbbet passzoló válogatott volt a tornán, a nagy futballnemzetek közül egyedül Uruguayt előzte meg ebben az összevetésben. Az ötödik helyen végzett viszont a szabálytalanságok átlagos számát tekintve, és az egész mezőnyben a legtöbb (14) lapot kapta.

A legjobb példa a Kolumbia elleni negyeddöntő. A brazilok két gólját két védő szerezte, szöglet után és szabadrúgásból. A csapat 31 szabálytalanságot követett el, a torna átlaga ennek kevesebb, mint a fele. (Nem véletlen, hogy ezen a meccsen volt a legkevesebbet a játékban a labda az egész vébén: 52 és fél percet, szemben, például, az olasz-angol csoportrangadó 70 percével.) Hol van már az 1994-es Fair Play-díjas csapat? Vagy Lúcio, aki a 2006-os vb első négy meccsén középső védőként egyszer sem szabálytalankodott?

James Rodriguez is kapott a bokájára rendesen Forrás: AFP

A fentiek miatt egyre jobban aggódó helyi futballértők - köztük az 1970-es világbajnok Tostao, aki szerint a brazilok "egyszerűen elfelejtettek kollektívan játszani" - nagyon nem örültek, amikor Dunga lett az új szövetségi kapitány. Nem azért, mert 2010-ben egyszer már megbukott, hanem mert bevallottan a pragmatikus megközelítés híve. Emlékezetes, hogy a 2007-es Copa América-döntőben az általa irányított csapat úgy nyert 3-0-ra, hogy 37 szabálytalansággal szilánkokra tördelte az argentinok játékát, és mindhárom gólját kontrából szerezte. Az ellenérzéseket az sem mérsékli, hogy a válogatott a vb óta mind a hat barátságos meccsét megnyerte, gólt is csak egyet kapott.

Az európai gyíkemberek aknamunkája, persze

Dunga első kapitánykodása alatt kifejtette, hogy a régi szép játék visszasírása mögött az európaiak mesterkedése áll, akik így akarják kiénekelni a sajtot a brazilok szájából. Csakhogy azóta kiderült, hogy ez nem egészen stimmel. A világ megismerte a Barcelona lehengerlő passzjátékát, azzal lett világbajnok Spanyolország, és egy szintén a labdabirtoklásra épülő stratégiával Németország. Látszik, hogy a bátor játék nem valami kedves, ósdi mítosz a régmúltból, hanem releváns lehetőség, amellyel hatékonyan lehet élni. Dunga azonban most is ugyanazt vallja, mint négy éve. Nála, például, nem lehet válogatott a világ egyik legjobb balhátvédje, a Real Madridból kihagyhatatlan Marcelo, mert "túl sokat fut föl".

Dunga megy a saját feje után Forrás: AFP/Yasuyoshi Chiba

Ráadásul önmagában a támadó szellemű passzjátékra törekvő hozzáállás rehabilitálása nem lenne megoldás a problémákra. Mint a Belo Horizonte-i veszedelem másnapján írtuk, az egész brazil futball beteg. Hiába van benne sok pénz, a közeget továbbra is fojtogatja a korrupció, és ami még rosszabb: elavult a szemlélet, lemaradt az edző- és az utánpótlásképzés. Előbbi jól látszik abból, hogy a nagy brazil klubok évtizede az ismert edzőket rotálják egymás közt. Utóbbi pedig abból, hogy a válogatott keretbe a Sahtartól, a Hoffenheimtől, a Szpartak Moszkvától, a Fiorentinától is érkeznek légiósok.

A klán átmenti a hatalmát

Változtatni nyilván úgy lehetne, ha új emberek vezetnék a szövetséget. A mostani elnök, a 82 éves Fernando Marin idén távozik, de már megvan a kijelölt utódja, Marco Polo Del Nero. Mindketten erősen kötődnek a szövetséget 23 éven át vezető Ricardo Teixeirához (ő az egykori FIFA-elnök, Joao Havelange veje), akinek 2012-ben egy korrupció gyanújával folyó eljárás miatt kellett lemondania. A klán ellenfelei azt akarják elérni, hogy legyen új választás, a parlament pedig vizsgálja ki a szövetség viselt dolgait. A változást sürgetők egyik szószólója az egykori problémás klasszis, az októberben szenátorrá választott Romário. De lehet, hogy ehhez még az ő lendülete is kevés lesz.

Nem lehet mindig csak Neymarban bízni Forrás: MTI/EPA/Dennis Sabangan