Kis híján kiutálták, erre újra naggyá tette a Barcát
A Barcelona május 17-én az Atlético Madrid legyőzésével megszerezte a bajnoki címet, és versenyben van a triplázás, sőt a Guardiola-időszak öttrófeás szőnyegbombázásának megismétléséért is. Pedig még néhány hónappal ezelőtt is azzal voltak tele a lapok, hogy Luis Enriquét fúrják az öltöző hangadói, a klubnál vezetési válság van, a FIFA büntetése miatt nem igazolhat, és éppen nagyjából 15 év börtönt kérnek egykori és jelenlegi elnökére. Akkor mégis hogy csinálta a csaknem kiutált, rutintalan edző?
Ahogy a Barcánál télen állt a helyzet, az nagyjából beleillett a szezon előtti várakozások által festett képbe. Egy rutintalan, egyetlen addigi komoly megbízatása során méreteset perecelő edző kinevezése nem sok jót ígért, ráadásul Luis Enriquéről pontosan lehetett tudni, hogy nem az a bratyizós fajta, és nem is tart a csapat sztárjaitól úgy, mint elődje, Tata Martino.
Guardiola esetében már egyszer nagyon bejött a rutintalan klublegenda kinevezése, de egészen 2015 tavaszáig Luis Enrique megízatása a kudarc minden jelét magán viselte. A katasztrofából aztán valahogy mégis szép szezon lett, és a Barcelonát most két meccs választja el a triplázástól.
Minden jel bukást ígért
Emlékezzünk csak, mit történt Rómában! Az új tulajdonos által alaposan kitömött klub hiába költött sok pénzt új játékosokra, Luis Enrique botrányosan gyenge szezont futott a csapattal. Nem sokat segített neki, hogy az első hivatalos meccsen, amikor sikerült elbuknia az EL-selejtezőben a Slovan Bratislava ellen, a hajrában lecserélte Francesco Tottit.
De ez is azt mutatta, hogy őt nem érdekli a sztárok egója, és ezt a filozófiát magával vitte a Barcához is. Kezdetnek mindjárt a legnagyobb fába vágta a fejszéjét, Luis Suárez személyében hozott egy középcsatárt oda, ahonnan Thierry Henrytól kezdve Samuel Eto’ón át Zlatan Ibrahimovicig sztárcsatárok egész sorát fúrta ki Lionel Messi. Kockázatos volt, és egyáltalán nem kizárt, hogy a Messi és közte kialakult feszült viszonynak részben ez is az oka, de hogy végül bevált, az nem kérdés.
Utólag könnyű látni a döntés értelmét, de ősszel még csak annyi látszott, hogy
a Barcát már nem érdekli sem a csapatra korábban jellemző brutális labdabirtoklási fölény, sem a minimum 4-500 kiosztott passz.
Luis Enriquét pedig a dohogó szurkolók, a hisztiző sztárok és klubot sújtó egyéb problémák.
Nem kell mindenáron a labda, csak terület
A Barcelona annyira erős csapat, hogy az utóbbi években látott erényei mellett számtalan olyanja is van, amelyek eddig kevésbé érvényesültek, pedig bőven lehet ütőképes csapatot építeni azokra is.
Luis Enrique elengedte a labdabirtoklási fölényt és a rengeteg passzt, hogy cserébe a Barca támadóalakzatának gyorsaságát és technikai képességeit szabadítsa az ellenfelek védelmeire.
A katalán csapat ebben az szezonban nem csinált presztízskérdést abból, hogy ha kell, visszahúzódik, sőt időnként tudatosan tette ezt, így ugyanis alaposan megnőtt a bejátszható szabad területek mérete. Ez pedig három szélvészgyors, a védőit egy az egyben bármikor megevő támadóval nem is olyan rossz üzlet.
Messivel vagy Neymarral szemben állni védőként a világ egyik legkellemetlenebb helyzete, csak egy rosszabb van nála: ha lendületből jönnek felénk.
Márpedig a Barca egyetlen középpályásának sem okoz gondot pontosan átrúgni a labdát a középpálya fölött, hogy a két szélső valamelyike, már csak a védelemmel szemben állva, megindulhasson a kapu felé.
A visszatámadásból ugyanakkor Luis Enrique sem engedett, a Barcelona labdavesztés után ugyanúgy használta a magasra feltolt presszinget, mint Tata Martino vagy Pepe Guardiola csapata. Az üzlet tehát beindult, Lucho pedig pléhpofával tűrte az ellenszelet, még akkor is, amikor a lehető legrosszabb helyről fújt az arcába.
Barcelonának csak egy királya van
Luis Suárez október végéig eltiltását töltötte, és a csapatnak is idő kellett, mire megszokta egyrészt Xavi hiányát, másrészt Andrés Iniesta visszafogottabb játékát. A Barca 3-1-re elbukta a madridi clásicót, a BL-ben pedig a PSG győzte le, de amikor Ivan Rakitic belelendült, és visszatért az uruguayi csatár, lassan kezdtek a helyükre kerülni a kirakós darabjai.
Önmagában még ez is kevés lett volna a sikerhez, mert közben történt egy és más. Eljött az első látványosabb összecsapás Messivel, és Luis Enrique nem habozott megmutatni, ki az úr a háznál: egy edzésen kitört durva vita után kitette a csapatból az argentint, mire az önkényesen kihagyta a következő edzést. Ekkor indultak el a korábban elképzelhetetlennek tartott pletykák arról, hogy Messi esetleg távozna.
Eközben a Barca megszakította a kapcsolatot a FIFA-val, miután az érvényben hagyta a büntetését. Josep Bartomeu elnök egy vita során kirúgta Luis Enrique egykori csapattársát, egyúttal közeli barátját, Andoni Zubizarreta sportigazgatót. Bartomeu a Neymar-ügyben vádlott lett (azóta tudjuk, hogy börtönbüntetést kért rá az ügyész), a Camp Nouban pedig megdőlt a negatív nézőcsúcs: az Elche elleni Király Kupa-meccsen csak 27 ezren voltak a stadionban.
Annyian azért összejöttek, hogy kifeszíthessenek egy „Csak egy király van: Messi” feliratú transzparenst, de Luis Enrique megingathatatlan maradt, és néhány héttel később még tovább ment: lecserélte Neymart, aki emiatt konkrét hisztigörcsöt kapott.
Gólrekordok elöl és hátul
Miközben a spanyol sajtó arról cikkezett, hogy Luis Enrique az öltöző és a lelátó után a klubvezetők bizalmát is elveszítette, a Barcelona szép lassan ötödikbe kapcsolt, és tavasszal elkezdett kapaszkodni a Real Madrid után. Márciusban simán kiverte a BL-ből a Manchester Cityt, majd hazai pályán legyőzte a Realt (igaz, csak 2-1-re, így az egymás elleni összevetésben a madridiak maradtak jobb helyzetben).
A hazai clásicó idején azonban a Real botladozása miatt – a 10. forduló óta először – már a Barca állt az élen. A katalánok védelme betonbiztossá vált, a szezon során mindössze 19 gólt kapott (ez abszolút rekord a húszcsapatos spanyol ligában), és Luis Enrique megoldotta a pontrúgásokból kapott gólok problémáját is, miközben a Messi-Suárez-Neymar hármas egészen elképesztő mennyiségben ontotta a gólokat, minden sorozatot számolva már most
110 fölött járnak, és még van hátra egy bajnoki forduló, egy BL-, és egy Spanyol Kupa-döntő.
Azt a fordulót azonban már bajnokként várja a csapat. A hamis kilences posztjáról a szélre visszakerült Messi 54 meccsen 54 gólnál tart, Neymar 37 gólja mellett kiosztott 9 gólpasszt, Suárez pedig 24 góljához 12 asszisztot tett hozzá. Az adatok azt mutatják, ennél jobban már nem is állhatnának a dolgok a Barcelonánál.
Lehet utálni, de igaza lett
Bár a szezon elején még döcögött a játék, 2015-re összeállt Luis Enrique rendszere. A sikereihez kellett szerencse is, például a Real Madrid lépéstévesztése és a Bayern München sérüléshulláma, de komoly ellenszélben dolgozva, új stílust implementálva, fiatal edzőként mindenképpen nagy dolog, amit a csapattal csinált.
Luis Enrique nem egy Guardiola-szerű filozófus, nem is taktikai zseni, viszont nagyon bátor, kitartó és elvhű szakember, aki azzal érte el sikereit, hogy úgy viselkedett, mint egy jó tanár:
Nem kell, hogy szeress, fiam, csak csináld, amit mondok, mert jót akarok.