Real Madrid's Portuguese forward Cristiano Ronaldo reacts after scoring during the UEFA Champions League 1st leg quarter-final football match FC Bayern Munich v Real Madrid in Munich, southen Germany on April 12, 2017.
Security was ratcheted up in Munich, one day after three explosions rocked the team bus of German football club Borussia Dortmund minutes after the bus set off to a planned Champions League game against Monaco on Tuesday night (April 11, 2017). / AFP PHOTO / Christof Stache
Vágólapra másolva!
A Real Madrid tovább nyújtotta a klubrekordját: zsinórban 53. meccsén is szerzett gólt, sőt gólokat, ami a Bayern München ellen idegenben aratott 2–1-es győzelem mellett azt is jelentette, hogy Cristiano Ronaldo a történelemben először érte el a 100 gólos határt európai kupameccsen. De hogyan képes egy játékos hosszú éveken keresztül azonos szinten teljesíteni, és biztosítja ehhez a megfelelő körülményeket a csapata? Elemzés.
A nagy nevek megvásárlása mindig izgatott várakozással tölti el a szurkolókat, és jelentős előrelépés benyomását kelti – az ilyesmi sokszor majdnem olyan nagy móka, mint ténylegesen nyerni valamit.
Ahogy Sir Alex Ferguson mondta Cristiano Ronaldo eladása kapcsán:
„A Madrid 100 millió euró készpénzt adott érte, és tudják, miért?
Nos, a klub elnöke, Florentino Pérez így kívánta tudatni a nagyvilággal: »Mi vagyunk a Real Madrid, mi vagyunk a legnagyobbak!«"
Azért a szimpla brandépítésnél többről van itt szó, hiszen Cristiano Ronaldo nemcsak leigazolásakor volt a világ egyik legjobbja, hanem ma is az. Igaz, akkor mint tükörszélső érkezett, mára középcsatárként a világ legjobbja – ezt állítja legalábbis Guillem Balague, a spanyol elitújságírás egyik legismertebb alakja, a Sky szakértője, akiről persze tudni lehet, hogy némileg elfogult a játékossal, hiszen ő a szellemírója Ronaldo önéletrajzi könyvének is.
Talán Malcolm Gladwell Outliers: The story of Success című könyvében jelent meg először az úgynevezett „10 000 órás szabály". Ez egy pszichológiatudományi megfigyelés, amely szerint ahhoz, hogy az ember komolyabb szakértelmet szerezzen valamely területen, legalább 10 000 órányi gyakorlásra van szüksége. „Zeneszerzőkről, kosárlabdázókról, regényírókról, műkorcsolyázókról, zongoraművészekről, sakkozókról és csúcsbűnözőkről szóló esettanulmányok hosszú során keresztül újra meg újra ez a szám kerül elő" – állítja a neurológus Daniel Levitin az Outliersben.
„A tízezer óra durván napi három óra, vagyis heti húsz óra gyakorlást jelent – tíz éven át.
Csak a legritkább esetben találni példát arra, hogy bármely világszínvonalú teljesítmény mögött kevesebb gyakorlási idő állna."
Bár nem nyomorgott, Cristiano Ronaldo egy olyan házban nőtt fel, ahol a mosógépet helyhiány miatt már a tetőn kellett tartani. Munkanélküli édesapja – háborús veteránból lett alkoholista –, hogy legalább valamennyi pénzt tudjon keresni, elszegődött az Andorinha csapata mellé szertárosnak, takarítónak. Ennél a csapatnál kezdett focizni a hétéves Ronaldo, aki nehezen viselte, hogy apja nem éppen a városka díszpolgára, de minden frusztrációját a kőkemény edzésben vezette le. Kivéve, amikor nem:
14 évesen kicsapták az iskolából, mert hozzávágott egy széket az egyik tanárához, aki megjegyzéseket tett a családja anyagi helyzetére.
Ettől a naptól kezdve Ronaldo mindent a labdarúgásra tett fel, megszállottként edzett, gyakorolt, és ez a mai napig nem változott meg.
A gól az gól, darabra mérik
A Manchester Unitednél egy tehetséges, de önző cselgépet ismerhetett meg a világ. Majd Ronaldo egyik évről a másikra átalakult: a 2006–2007-es szezont még 28 góllal zárta, 2008-ban viszont már 46 gólt szerzett Angliában. Hogy mi történt, azt Rene Meulensteennek a visszaemlékezéséből tudhatjuk meg.
„Tudtam, mit akar Ronaldo. A világ legjobbja akart lenni, az én dolgom pedig az volt, hogy segítsek neki ebben.
Ízekre szedtük a játékát, az adottságait, végül azt mondtam neki: a cseleiddel, a technikai képzettségeddel és sebességeddel el fogjuk érni, hogy kiszámíthatatlan támadó váljon belőled. Viszont javítani kell a hozzáállásodon,
mert befolyásolja a döntéseidet. Jelenleg csak magadért játszol, hogy te legyél a középpontban, hogy felhívd magadra a figyelmet. Ennek a csapattársaid nem sok hasznát látják. Több gólt kell lőnöd, sokkal többet" – mesélt korábban Ferguson segítője a kezdetekről.
Cristiano Ronaldo 23 évesen gólt szerzett a Chelsea elleni BL-döntőben Forrás: Origo
„Megtanítottam, hogy ne akarjon tökéletes gólokat lőni. A gól az gól, darabra mérik. Három pozícióra osztottuk a pályát: 1.) kapu előtti ziccer, 2.) szélső betörés, 3.) távoli lövés. És semmi mást nem gyakoroltunk, csak a befejezéseket. Belsővel, külsővel, emelve, erőből, ésszel, kapásból – a lényeg, hogy egyetlen érintéssel. Nincs igazítás. Minden elemből négyes sorozatokat csináltunk, míg csukott szemmel szét nem lőtte a kaput."
De még nem volt vége a kiképzésnek.
Meulensteen elégedetlen volt Ronaldo pályán mutatott viselkedésével, a testbeszédével, ezért összevágott róla egy videót. A grimaszokból, a hisztikből, a vállvonogatásokból. Aztán mutatott neki egy másik klipet, Peléhez és Muhammad Alihoz hasonló világsztárok testbeszédével. Ronaldo vette az üzenetet: 42 találattal zárta a szezont, és a BL-döntőt az ő góljának köszönhetően nyerhette meg a MU. Képességei azonban a Real Madridban teljesedhettek ki igazán – Spanyolországban építették először köré a klubcsapatát, ahol további két BL-döntőt nyert, és útban van a harmadik felé.
Száz gól Európában
2010 óta Cristiano Ronaldo minden szezonjában legalább 50 gólt szerzett, ám főbb mutatóit tekintve ez az egyetlen indikátor, ami stabil. Meccsre lebontott mutatóiban jelentős és szisztematikus a csökkenés ami a cselek, a passzok és a társak számára kialakított helyzetek számát illeti.
Csel/meccs: 6,2-ről 1,9-re csökkent, a társak számára kialakított helyzet/meccs: 2,9-ről 0,9-re, a passz/meccs: 40-ről 27-re Forrás: Hegedűs Henrik
A statisztikák alapján is elmondható: Ronaldo az évek során szélső támadóból befejezőcsatárrá vált, sokkal közelebb játszik az ellenfél kapujához, elsősorban ebből adódik, hogy a csapatjátékot illető mutatói csökkennek, illetve cselkészségének használata is háttérbe szorult, mert elsődleges célja a támadások minél gyorsabb és hatékonyabb befejezése, lehetőleg egy érintésből, a kapuval szemben állva. A Real Madrid labdabirtoklásra épülő passzjátéka ezért (is) alakult át széljátékra és centerezésre.
A Gareth Bale és a Cristiano Ronaldo közötti különbség a Bayern elleni BL-negyeddöntőn is szembetűnő volt, elég csak a két támadó hőtérképét összehasonlítanunk.
Ronaldo a klasszikus középcsatár helyén, a kapuval szemben futballozott a legtöbbet, míg Bale bejátszotta a teljes jobb oldalt Forrás: Hegedűs Henrik
Ronaldóval kapcsolatban mindig is probléma volt, hogy nem tud védekezni, illetve a megállapítás úgy is igaz, hogy csapata azzal jár a legjobban, ha nem védekezik, ellenben mindig ő lesz az ellenfél kapujához legközelebb játszó ember. Ez Zinedine Zidane rendszerében teljesül is.
A Real Madrid védekezése a saját térfelén Forrás: Origo
A képen három fontos dolog látszik. Az első, hogy Ronaldóval ellentétben Bale alázatosan követi az ellenfél felfutó védőjét, David Alabát. A második, hogy miért nagyon fontos láncszem Casemiro a Real Madridban: a brazil védekező középpályás az, aki a belső védők közé tolódva extra biztonságot ad védekezésben. Nemcsak azzal, hogy biztosít a társak mögött, hanem azzal is, hogy egy gyors oldalváltás esetében sem nyúlik el a Real-védők közti távolság, képes visszazárni az üres területekre. A harmadik pedig az, hogy Ronaldónak mindezzel semmi dolga, csak arra vár, mikor szerzi meg a csapat a labdát a kontratámadáshoz.
A Real Madrid védekezése az ellenfél térfelén Forrás: Origo
A Realban igazából két játékos van, aki nem tud védekezni: Kroos és Ronaldo (előbbi ennek okán rugdosta össze azt, aki szembe jött vele a Bayernből, szabályosan képtelen szerelni). Erre a problematikára Zidane azt találta ki a bajorok ellen, hogy Kroos támadja le Tiagót, Ronaldo pedig Alonsót, ezzel akadályozva a németek építkezését. Mivel jelenlétük eleve megakadályozza, hogy a Bayern irányítóihoz kerüljön a labda, tulajdonképpen úgy védekeznek, hogy nem védekeznek, sem becsúszniuk, sem párharcot vívniuk nem kell.
Nem kérdés, hogy Karim Benzema és Cristiano Ronaldo közül mára ki a domináns középcsatár – a francia háttérbe szorul a szupersztár mögött az első gólnál Forrás: Origo
A Real Madrid egyenlítő gólja szintén sok mindent elárul a csapatról. Az erőteljes széljátékot a két felfutó védő biztosítja, Marcelo és Carvajal is az ellenfél tizenhatosán, középen ketten várják a centerezést, Bale már csak második hullámban érkezik. Ez összesen öt ember, Toni Kroos viszont már csak tisztes távolból figyel, vagyis a Real úgy támad, hogy közben végig törekszik az egyensúlyi helyzetének megőrzésére (5+5). Ettől érezzük úgy, hogy Zidane játéka óvatos, és a hatékonyságot célozza a látványosság helyett. A Realnál jelenleg nincs fontosabb dolog az egyensúlynál.
A kiállítás, ami mindent eldöntött
Hogy mennyire fontos a csapatrészek csapaton belüli egyensúlya, arról mindent elmond a Bayern összeomlása Martínez – egyébként teljesen jogos – kiállítása után.
A piros lapok, mint minden fontos esemény a focimeccseken, ritkák. Spanyolországban átlagosan minden ötödik mérkőzésen állítanak ki valakit egy csapatból, Olaszországban minden hatodikon, Németországban és Angliában pedig tizenkét-tizenhárom meccs is eltelik piros lap nélkül.
Ha évekre visszamenően megvizsgáljuk a négy európai topliga mérkőzéseit, azt látjuk, hogy a kiállításoknak megsemmisítő a hatásuk.
Javi Martínez kiállítása eldöntötte a meccset, talán a párharcot is Forrás: AFP/Christof Stache
Spanyolországban, Angliában és Olaszországban egy piros lap körülbelül harmadával csökkenti egy csapat várható pontjainak számát, 1,5-ről 1-re. A Bundesligában 2005 és 2010 között egy piros lap a várható pontok közel felébe került egy csapatnak: mérkőzésenként 1,42 pontot szereztek teljes létszámban, és csak 0,75-öt, ha valakit kiállítottak. A tíz a tizenegy ellen biztos recept a vereségre: ha a piros lapok száma nulláról egyre emelkedik, az 24 százalékról 40 százalékra növeli annak valószínűségét, hogy a csapat nem szerez pontot.
Egy piros lap átlagosan 0,42 pont elvesztését jelenti egy csapat számára meccsenként, míg a pályaválasztói jog felcserélése 0,43 pont elvesztését eredményezi. Tehát ha leküldenek egy játékost a csapatunkból, annak nagyjából ugyanolyan a hatása, mintha hazai pálya helyett idegenben játszanánk – olvasható a magyarul is megjelent Számháború című könyvben.
A cikk szerzője, Hegedűs Henrik a Magyar Labdarúgó-szövetség munkatársa.
