Ami már most szeptemberben látszik, hogy jelen helyzetben nem működnek a párhuzamosan futó versenysorozatok, pontosan az eltérő szabályozás és a szervezetek közötti megfelelő kommunikáció látszólagos hiánya miatt.
Jelen helyzetben, amikor sorra maradnak el a mérkőzések az összevisszaság miatt, egyszerűen nem reális egy 50-60 mérkőzéses szezon.
A mérkőzések számát mindenképpen csökkenteni kell! Mivel a nemzeti bajnokságokban és az európai kupában is oda-visszavágós rendszer van, ez könnyen megoldható.
Mivel jelenleg egyes országok sporttól függetlenül is eltérő utazási szabályokkal bírnak, ezért a Bajnokok Ligáját tavaszig mindenképpen halasztani kéne, és az egyes országoknak a saját nemzeti bajnokságaikra kellene fókuszálni. Különben nem az FTC lesz az egyetlen olyan csapat, amelyik pár játékosát két héten át egy másik országban kénytelen tartani - a saját költségén.
Ősszel a nemzeti bajnokságok alapszakaszaira kellene koncentrálni minden országnak, hogy aztán a szokásos december-januári válogatott eseményekről visszatérve március közepéig lejátsszák a rájátszást, illetve a nemzeti kupaküzdelmeket.
Amíg megyünk bele a járvány második hullámába, és folyamatosan nőnek az esetszámok – a játékosok között is -, addig értelmetlen a tartalékcsapattal elutazni külföldre, hogy onnan egy tízgólos vereséggel és esetleg további fertőzöttekkel térjenek vissza. A labdarúgó-BL pozitív mintája megmutatta, hogy szigorú szabályok mellett, egy légüres térben, más sorozatoktól elszeparálva igenis lebonyolítható egy nemzetközi versenysorozat.
Egy Tour de France-on három és fél héten át sikerült megoldani, hogy a teljes mezőnyből, a szervezői gárdából és a kísérőcsapatokból álló karavánon elvégzett több mint 1500 tesztből csupán öt lett pozitív.
Mindezt úgy, hogy ha ezúttal nem is százezrek, de több ezren ott „lihegtek" egymás nyakában az út szélén 3500 kilométeren és 23 napon át.
Ha egy jóval bonyolultabb logisztikát igénylő sportág meg tudta csinálni ezt, akkor a kézilabdának is meg kell tudnia oldania ezt.
Mert az már nem opció, hogy megint teljesen leálljon a sportvilág, azt nagyon kevés csapat "élné túl" nem csak Magyarországon, de az egész világon. Kézilabdában pedig még kevesebben maradnának életben. Ha pedig életben maradnának, akkor csak még jobban nőne az olló gazdag és szegény között.
Így mindenképpen játszani kell, már csak a tévés jogdíjak és itthon befolyó szerencsejáték-pénzek fenntartása miatt is. Ezek az életben maradást jelenthetik a teljes sportág számára, ami a 2010-es években hatalmas fejlődésen ment keresztül, de ha nem vigyázunk, akkor egy év alatt visszasüllyedhetünk legalább két, de inkább három évtizedet – nem csak a magyar kézilabdára gondolok.
Még csak az első hónapban járunk, de az már most látszódik, hogy ezúttal nem lehet úgy, mint „békeidőben", azaz, hogy szerdán a BL-ben, szombaton a bajnokságban lép valaki pályára. Nem lehet úgy, hogy itt tesztelünk, ott nem tesztelünk.
Kell egy egységes szabályozás, amiben a helyi szövetségek, az EHF és az IHF közösen, egy irányba húznak.
Még csak az első hónapban járunk, vagyis idő az bőven lenne megtalálni a megoldást. De minél előbb megvan a közös nevező, annál nagyobb az esélye, hogy érmeket lehet osztani, és ezáltal nem megy még egy szezon a kukába. A helyzet még mindig példátlan, de már fél évvel tapasztaltabbak vagyunk, mint márciusban. Ezeket figyelembe véve született meg ez az ötletelés a versenynaptárra vonatkozóan, amit lentebb olvashatnak.
Nemzeti bajnokságok alapszakaszai
Világesemények
Nemzeti bajnokságok playoff + Magyar Kupa
Nemzetközi kupák
2021. július 23 – augusztus 8. XXXII. NYÁRI OLIMPIAI JÁTÉKOK, TOKIÓ
Ezt az írást pusztán a képzelet, pontosabban a szerző aggodalma szülte abból az okból kifolyólag, hogy szeretne biztonságos körülmények között(!), a lehető legkevesebb fertőződéssel, a legerősebb csapatokkal valódi kézilabdaszezont látni.